A zene három arca

Érzelmi kapcsolat

Mindig rengeteg totyogó van Szmirnov Krisztina zenepedagógus foglalkozásain. Sokan hangosan nevetnek a mondókákon, és apró karjaikkal próbálják utánozni a nagyok, az édesanyjuk mozdulatait, ugyanis itt a foglalkozásban az anyák is részt vesznek. Valami egészen biztosan történik ilyenkor, mert gyakran az addig nehezen leköthető, örökmozgó gyerekek is figyelni kezdenek. Az édesanyák énekelnek, a babaarcokon pedig megjelennek a koncentrálás jelei. Még azok is megpróbálják megformálni a dalok szövegét, akik alig vagy egyáltalán nem tudnak beszélni.

– Az anyák ősi tudását hordozzák ezek a magyar gyereknépdalok, mondókák és rigmusok – magyarázza Krisztina, aki már több mint tíz éve vezeti az úgynevezett Tipegőket. – Olyan nyelvet beszélünk ilyenkor, amely nem terjed túl a kisgyermekek ismeretén. Amikor eljátsszuk a Csip-csip csókát, akkor a dalt kísérő mozgás és ritmus a fontos, nem a nyelvi megértés. De közben a játék ezt a megértést is segíti. A közös játék és éneklés zenés csalogatókkal kezdődik. A játékba lassan mindenki bevonódik. Ezután höcögtető, lovagoltató, ölbéli, simogató rigmusok következnek. Majd apró körtáncokba kezdünk, énekelünk, és a foglalkozás csúcspontjaként egy hatalmas, színes ernyőt veszek elő, ami csaknem beteríti az egész termet. Az egyik legnagyobb élmény, amikor a „hinta-palintára” az ernyőben mindenkit sorban meghintáztatunk.
Érdekes megfigyelni, hogy mennyire igazodik a dal ritmusa a kicsikhez, hiszen vannak, akik gyorsan szeretnek gurulni ide-oda az ernyőn, mások csak finoman, épphogy. Az anyák is rengeteget tanulhatnak ilyenkor a gyerekeikről, arról, hogy mennyire félénkek vagy bátrak, hogyan kell őket szeretni, mitől tartanak, mi szerez nekik igazán örömet. A foglalkozás végén kerülnek elő a ritmushangszerek: kasztanyetta, cintányér, ritmusbot, rumbatök. A gyerekekkel való együtt zenélés megadja nekik az „én csinálom” élményét. Az anyák közben énekelnek és nagyon jó látni, hogy a gyerekek mennyire nyitottak a zenére, és azt is, hogy az anyák milyen szeretettel dalolnak a saját gyerekeiknek.
Az első gyermekévekben a legfontosabb az érzelmi feltöltődés, ami az együttlét intimitásából fakad. Ezek a játékok pedig épp ezt az örömteli együttlétet szolgálják, annak az érzésnek a megszületését, hogy biztonságban és szeretetben vannak – foglalja össze Krisztina.

Segíti az agy fejlődését

Csépe Valéria pszichológus akadémikus és munkatársai azt vizsgálták, hogy a zene milyen hatással van az agyi folyamatokra. Az volt a feltevésük, hogy a zenének hatnia kell a beszédfejlődésre, hiszen a beszédhangok
és a zenei hangok észlelése, feldolgozása ugyanazon az agyi hálózaton működik. Olyan gyerekek beszéd- és zenei ingerekkel kiváltott agyi válaszait elemezték, akik Antall Ilona Látható hangok című programjában vettek részt. Ezek a kisiskolások élményszerű kapcsolatba kerültek a zenével, játszottak a hangokkal, táncoltak rá, lerajzolták, lefestették a muzsikát.
– Azt találtuk, hogy az így oktatott gyerekek beszédészlelése és szóhangsúly-feldolgozása lényegesen jobb lett a kontrollcsoporthoz viszonyítva. Vagyis a zenei nevelés hatására a beszéd is fejlődik, szinte magával húzza azt. Persze a muzikális képességek is javultak, így a dallamfeldolgozás. Igen fontos közvetítő lehet azonban az az érzelmi hatás, amely a mi módszereinkkel nem mérhető.
S hogy miként hat érzelmeinkre a zene? Gondoljunk csak arra, milyen erőteljes reakciókat válthat ki belőlünk egy-egy régen hallott dal. A hatás a kutatók szerint abból származik, hogy a zene ősi, az agykéregnél mélyebben lévő területekre gyakorol befolyást. Elsősorban a jobb agyfélteke azon területeire, amelyek közvetlenebb kapcsolatban állnak az érzelmeinkkel, az intuícióinkkal. Vagyis a zene direkt út az érzelmeinkhez.
– Ezért lehetséges, hogy ha az anya és a gyerek egyszerre hallgat zenét, vagy ha az anya énekel a babájának, az erősíti köztük a kötődést. – magyarázza Csépe Valéria. – A mindenki által ismert „hóc, hóc katona” például olyan, mint egy szenzomotoros tréning. A mozgás ritmusra, énekre, azaz zenére történik, egyszerre van jelen tehát érzékelés és észlelés. Ennek a kettőnek az összekapcsolódása az, ami igazán segíti a fejlődést, a mozgásé húzza a beszéd és ének fejlődését, és fordítva. Erre pedig minden gyereknek szüksége van, hiszen mindenkinek lehetnek kisebb-nagyobb elmaradásai, és ezek a nagy rendszerek nem is mindig fejlődnek egyenletes ütemben.
A pszichológus hozzáfűzi, Kodály országában fontos volna, hogy a zenei nevelésben visszatérjünk az élményszerűséghez. Ha nem egyből az elméletet oktatnánk, hanem a zene örömét adnánk meg – azaz inkább vissza – a gyerekeinknek.

A zene mint terápia

– Amióta a zenével kapcsolatban állok, tudom, hogy a zene több, mint művészet vagy kultúra. A muzsika mintha ki akarna lépni a hagyományos megértés szintjéről – állítja ifj. Czékus Jób zeneterapeuta. – Sokkal mélyebbről tör fel: érzelmeket, vágyakat, emlékeket, gondolatokat képes felszabadítani és módosítani.
A beszéd által közölt tényszerű tartalom a teljes közlendőnknek csak mintegy öt-hét százaléka. A többi, a szavakon túli hatás, ami leginkább – több mint ötven százalékban – a nyelv zenei elemeiből áll össze, a hangsúlyból, a hanglejtésből, a ritmusból és a tempóból.
Talán különösen hangzik, de amikor valaki a zeneterapeutához fordul, hogy közösen megoldjanak valamilyen lelki problémát, akkor legtöbbször dúdolgatnak, vagy ritmushangszereket, zeneszerszámokat vesznek elő. Ilyen módon még azok is ki tudják fejezni önmagukat, akik nem szívesen beszélnek a problémáikról vagy egyáltalán nem is képesek azt megfogalmazni.

A huszonkilenc éves Anna mélységesen szorongott. Annyira, hogy nem tudott dolgozni, nem volt képes kilépni az utcára, ha mégis, akkor a legnagyobb hőségben is állig begombolkozott.

– Rengeteg zenét hallgattunk és improvizáltunk – meséli a terápiás folyamatról –, egyszerű ritmushangszereken játszottunk, néha csak az asztalon kezünkkel dobolva zenéltünk. Amikor előkerültek a gyermekdalok, rendszerint sírtam, olyan érzéseket hozott fel bennem, amelyekről már azt hittem, rég elfelejtettem. De ekkor kérdezett a terapeuta a szüleimről, az édesapámról, aki gyakran kiabált velem és sokszor megütött. Ebben a zenei játékban értettem meg, hogy a nehéz élmények nem kell hogy egy életre fogva tartsanak. Most énekesként külföldön élek és dolgozom, jól vagyok, és már nem szorul össze a gyomrom, ha fel kell vennem a telefont.
– Vannak dolgok, amelyekről nagyon nehéz vallomást tenni – kommentál a terapeuta. – A zene, azaz a szavakon túli világ megelőzi, megkerüli a tudatunkat, ezért lehet nagyon eredményes terápiás eszköz. Sokkal őszintébben merjük önmagunkat adni, ha játszunk. Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni, mondja a dal. Soha nem lépünk előbbre, ha ide nem kísérjük el a kliensünket. De nem szabad megragadni az ő „poklában”, reagálni kell a megnyilvánulására, hiszen mi is önmagunkat adjuk. Ez az őszinteség, bizalom az alapja a terápiának. Később ezen dolgozunk, módosítunk, tudatosítunk. A közös játékban új utak, lehetőségek nyílnak.

Mikor alkalmazható a zeneterápia?
• szorongásos problémák
• depresszió és más hangulatzavarok
• kreativitás fejlesztése
• betegségek utáni rehabilitáció
• logopédiai problémák, beszédkészség és egyéb képességfejlesztés
• leépülés lassítása, szocializáció
• hangulatzavarok megelőzése
• helyesebb önismeret, személyiségfejlesztés stb.