Anya, itt alhat a barátom?

Könnyű leírni azt a mondatot, hogy a gyerek felnő és kirepül a családi fészekből, mert ez az élet rendje. A valóságban azonban mintha nem volna ez ilyen egyszerű. Talán nem véletlen, hogy Shakespeare Rómeó és Júliája az egész világ egyik legtöbbet játszott darabja. Talán azért (is), mert épp ez az élethelyzet áll a középpontjában. A drámában a főszereplőkkel az a „baj”, hogy „nem jól” választanak, legalábbis nem úgy, ahogy a szüleik szeretnék.

A „végzet” persze sokkal hamarabb elkezdődik – figyelmeztet Sződy Judit pszichológus, a Kismama újságírója. – Már a homokozóban vagy még előbb, a szoptatásnál eldől, mennyire lesz a szülő és a gyerek bizalmi viszonyban egymással. Ha az anya mindig tudja, hogy a gyereke mire képes, akkor nem akar majd olyan dolgokat is megoldani helyette, amelyek már nélküle is mennének. Egyszerű helyzetek ezek, például ha az anya a gyerekre hagyja, hogy mikor szopjon, később pedig azt, hogy mikor egyen és mikor nem (mert feltételezi – jogosan  – hogy a gyerek érzi, mikor éhes és mikor nem). Legalább ennyire fontos, hogy ráhagyja annak az eldöntését, mikor közeledik valakihez, és mikor marad tőle távol, nem kell például senkinek sem kérésre puszit adnia, olyasvalakinek is, akinek nem akar! Így a gyerek tudni fogja a saját testének határait, bízni fog a saját érzéseiben, és ezzel az egészséges önbizalma is kialakul. Az a tudat fog megerősödni benne, hogy szerethető és alkalmas arra, hogy döntéseket hozzon. Aki ezt nem kapja meg, kamaszkorában menekülni fog az első olyan emberhez, aki dicséri és elfogadja. Gyakran akkor is, ha nem illenek egymáshoz, és „csak azért is”, ha tiltják őket egymástól. Könnyen lehet, hogy az oltárig vezet majd az út, ami azért lesz tragédia, mert valószínűleg nem áll megalapozott döntés mögötte. A bizalom légkörében azonban értelmetlenné válnak a különböző tiltások és szabályok, hogy mikorra kell hazajönni, ki, mikor, kivel mehet el, mert mindenki érezni fogja, hol a határ, és meddig lehet elmenni.

Eggyel több törülköző

Váratlan helyzetek akkor is adódhatnak, ha a szülő és a gyerek között a legharmonikusabb a viszony. Szilvia például, negyvenévesen (amikor még önmagát is fiatal nőnek érezte) váratlanul döbbent rá, hogy hamarosan akár nagymama is lehetne. Egy nap ugyanis csodálkozva tapasztalta, eggyel több törülköző van a fürdőszobában. Furcsa érzése támadt, egy darabig hallgatott, de aztán erőt vett rajta a kíváncsiság, és megkérdezte akkor már 18 éves (kis)lányát, hogy mi is ezzel a törülközővel a helyzet. A „gyermek” pirulva bevallotta, hogy a törülköző a barátjáé, akit eddig még nem mutatott be, mert még korainak tartotta.

Nem vagyok egy szabadelvű típus – meséli –, de egészen komolyan úgy éreztem, ha a lányom annyira megbízik valakiben, hogy már egy törülközőt is adományoz neki, akkor komoly fiú lehet, és én elfogadtam a döntését.
Tény azonban, hogy furcsa helyzet volt, és talán jobb lett volna, ha ez a „találkozás”  kevésbé történik ilyen váratlanul. A pszichológus szerint akkor járunk jól, és akkor fogjuk magunkat jobban érezni ebben a merőben új helyzetekben, ha nyitottak vagyunk arra, hogy megismerjük /fiunk/lányunk barátját/barátnőjét, így előbb-utóbb nem idegen betolakodónak fogjuk majd tudni, aki kéretlenül tör be az intim szféránkba.

– Ehhez azonban az is szükséges, hogy belássuk – figyelmeztet a pszichológus –, nem mi választunk most párt, hanem a gyermekünk, és ezért nem a mi elvárásainknak kell megfelelnie. Persze amikor megismerünk valakit, akkor sok minden kiderülhet, rájöhetünk, hogy akit a csemeténk kiszemelt, a legnagyobb csaló. Ha így érezzük, elmondhatjuk a véleményünket, de csak egyszer és akkor sem szemrehányásszerűen. Az ilyen nyomás nem fog használni, ahogy a tiltással is épp az ellenkező hatást érhetjük el. Azt is el kell fogadnunk, hogy a kapcsolathoz a szexualitás is hozzátartozik, ez az élet természetes része, megtilthatjuk ugyan, de tudnunk kell, hogy a fiatalok meg fogják találni ennek a helyét. A tiltással pedig csak azt érjük el, hogy a gyerek elveszti a szülőbe vetett bizalmát, és már akkor sem fog segítséget kérni, ha bajban van.

– Amikor először randevúztam egy fiúval – meséli Anita – mellesleg 17 éves voltam akkor, elmeséltem édesapámnak. Úgy éreztem, elmondhatom neki, mert eddig is minden fontosat elmondtam, ami velem történt. De nem értette meg, az arcán megjelent valami félelmetes indulat, úgy éreztem, elsöpör a dühe. A következő randiról már nem beszéltem neki, titkolni kellett előtte mindent, pedig még suta, kamaszos próbálkozások voltak ezek, semmi komoly.  
A szülőnek persze meg kell emésztenie, hogy a gyerek felnőtt, és ez nem is mindig olyan egyszerű – vélekedik Sződy Judit. – Különösen, ha kétségei támadnak afelől, hogy jól nevelte-e fel a gyermekét, és azt is érzi, a közöttük lévő bizalmi viszony nem tökéletes. De még ilyenkor is lehet javítani valamit a helyzeten, például úgy, ha kicsit békén hagyjuk a gyereket, nem akarjuk mindenáron kézben tartani a dolgokat, belátjuk, hogy az élete fontos döntéseit nem hozhatjuk meg helyette.

Ami a félelmek mögött van

Az édesanyák gyakran lányuk/fiuk szerelmének megjelenésekor szembesülnek azzal, hogy valójában csak anyaszerepben érzik jól magukat, és ha a gyerek kirepül a családból, akkor ők ott maradnak „üres kézzel” – magyarázza Sződy Judit pszichológus. – A „betolakodó” új családtag megjelenése önmagunkkal szembesít. Azzal, hogy mennyire vagyunk képesek igazán elengedni a gyermekünket. Szembesít saját félelmeinkkel, szexuális szorongásainkkal is. Az édesapák nehezen viselhetik, hogy olyasvalaki kerülhet lányuk életébe, aki nagyobb hatással lesz rájuk, mint ők, s hogy kikerül a kezükből az irányítás. Ezt komoly veszteségként élhetik meg. A kérdés az, hogy mi a fontosabb, az irányítás vagy maga a kapcsolat. Mert ilyenkor a tét minden esetben maga a kapcsolat és a közöttünk lévő bizalmi viszony.  

Vendég vagy új családtag?

• adjunk esélyt a megismerkedésre
• ha hirtelen kell szembesülnünk az új „családtaggal”, akkor se ragadtassuk magunkat arra, hogy azonnal lesújtó véleményt alkotunk róla és a helyzetről, inkább kérdezzünk
• a felesleges konfliktusok elkerülése érdekében a fő szabály a kölcsönös tisztelet, senki nem törhet be a másik intim szférájába, sem a szülő a kamaszéba, sem fordítva
• ne gondoljuk, hogy a fiatal tudni fogja, hogy ebben a helyzetben hogyan helyes viselkedni, inkább beszéljük át, mi bánt bennünket (már amennyiben bánt valami)

A témához ajánljuk:
F. Várkonyi Zsuzsa: Milyen nő lesz a lányodból, milyen férfi lesz a fiadból?

Megrendelheted a képre kattintva!

A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg. 

A legfrissebb szám tartalmából: 

• 3 Eszter – Szegedről, színpadról és a szerelemről
• Mi lesz veled, Harry Potter?
• Az arab világból jelentik  
• Lepényvariációk
• A vas szerepe
• Soha többé nem leszek féltékeny!

Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!