“A munkaadónak semmi köze ahhoz, hogy terhes vagyok-e!”

A hír: Az ellenzők az adatvédelmi biztoshoz fordulnak, ha a munka törvénykönyvébe bekerül az, ami most még csak tervek szintjén hangzott el: a munkaadónak nem tiltják meg, hogy terhességi tesztet végeztessen a munkavállalóján. Vagyis elképzelhető, hogy a vállalat „biztosra fog menni”, ha nem akar olyan nőt alkalmazni, aki babavárásra készül.

Peller Mariann véleménye: Annyira boldog vagyok, hogy még nem találtam olyan munkahelyet – pedig lassan munkahalmozónak számítok –, ahol az elvégzendő feladatra való alkalmasságomon kívül bármi mást teszteltek volna rajtam. Őszintén szólva megütközve olvastam a híreket a terhességi teszt kéréséről, sőt feltételéről egyes munkahelyek esetében. Nekem senki ne próbálja megmagyarázni, hogy ez bármilyen oknál fogva elfogadható.

Szeretném már végre azt olvasni, hallani valahonnan, hogy a nő munkájának, karrierjének nem nehezéke, sőt akadálya a gyerek utáni vágy, vagy éppen akár az, hogy egyáltalán alkalmas lehet gyermekvállalásra korát és magánélete alakulását tekintve. Kérlek benneteket, kedves olvasók, nyugtassatok meg, hogy igenis sok olyan munkaadó van, aki nem kezeli pestisesként a női dolgozót, akiben természetesen munkálnak az anyai ösztönök. Eszembe jutott az Állítsátok meg Terézanyut című film egyik jelenete, amikor a leendő főnökjelölt az állásinterjún negédesen igyekszik kihúzni az információt a főszereplőnőből: „Na, mondja meg, mikorra tervezik azt a kisbabát, Katikám? Naaa, nekem nyugodtan elmondhatja…”

Persze egyértelmű, hogy az bizony „nem szép dolog”, ha valaki felveteti magát várandósan csak azért, hogy kaphasson majd ellátást. De valószínűleg van oka annak, hogy ilyen „húzásra” ragadtatja magát a kismama. Az sem „szép dolog”, hogy komoly fejtörést okoz a nők legtöbbjének, hogy mikor merészelhet gyerekről álmodozni, és teherbe esni a munkaadója érdekeit is szem előtt tartva. De a legkevésbé „szép dolog” az én megítélésem szerint az, ha az állás feltétele, hogy negatív terhességi tesztet produkáljon a munkavállaló.

Vajon eszébe jutott már bárkinek, hogy a férfiakat is teszteljék, hasonló, személyiségi jogaikat sértő módon? Például kötelezően vizeletmintát kellene szállítaniuk a feleségüktől, hogy nem terhes-e, hiszen az nyilvánvaló, hogy a kispapák terhelhetősége nagymértékben változhat, ha újszülött érkezik a családba. De vizsgálhatnák a potenciájukat is, valamint a szexuális étvágyukat. Minél nagyobb az alany potenciája, illetve a libidója, annál rosszabb munkaerőnek számítana, hiszen az ilyen férfi megy az általa legtöbbre becsült testrésze után, és félő, hogy többet foglalkozik a szoknyavadászattal – akár a munkahelyén, pedig ugye házi nyúlra nem lövünk! –, mint az elvégzendő feladataival.

Az utóbbi néhány hónapban nyugodt szívvel beszéltem arról többeknek, ha kérdeztek, hogy egyre közelebb érzem magamhoz a pelenkázás-szoptatás-altatás-fürdetés édes terhét, szóval időnként már foglalkoztat az anyává válás gondolata. Lehet, hogy ideje paranoiásabbá válni, és mélyen hallgatni az efféle terveinkről? Szóval: eddig eszembe se jutott a gyerekvállalás, akkor ugye még maradhatok?