2011. Augusztus 31.

Követhetem a holland nők példáját?

Nem könnyű egy nőnek, ha a harmincas évei végén rádöbben, hogy rossz az irány. Hogy nem akar úgy élni, mint korábban. Van megoldás? Fel kell égetnie mindent, hogy kialakíthasson egy új életformát? Elviseli egy házasság a váltást? Nemrég a Nők Lapjában olvashattak arról, Hollandiában hogyan oldják meg ezt a problémát. De a kérdésekre közelebb, Szolnokon is választ kaptunk.

V. Kulcsár Ildikó és Oravecz Éva Csilla

Barátságos családi ház, zsemleszínű kutya, fekete cica, sok virág. Kanizsáné Antal Zsuzsa mosolyogva nyit ajtót. Vonzó jelenség a hosszú barna hajával, üde bőrével, festetlen arcával. Csupa energia, de közben megfontolt és józan.
– Kevésbé mosolygósan fogadtalak volna tíz évvel ezelőtt – jelenti ki, miközben letelepszünk teraszon.
– Zsuzsát nem is találtad volna itthon, hiszen csak késő este indult haza – teszi hozzá a férje.

Napi tíz-tizenkét óra

Nemcsak ma, de már az 1980-as évek végén is diplomára, jó állásra hajtottak a fiatal lányok, Zsuzsa viszont fütyült a divatra, és 1987-ben, húszévesen férjhez ment Gáborhoz.
– Amikor kismamaként bekapcsolódtam egy kozmetikumokat forgalmazó, nemzetközi cég munkájába, nem gondoltam, hogy „multis karrier” vár rám – meséli furcsa kis grimasszal. – Akkoriban naponta egy-két órát rohangáltam a termékeikkel, sokan vásároltak tőlem, én örültem, mert kerestem némi pénzt. De aztán úgy belelendültem, hogy rövidesen területi vezető lettem. Tréningeket tartottam, sokat utaztam, a fél megye hozzám tartozott. Eleinte élveztem, szükség volt az ötleteimre és a szervezőkészségemre. Később felhelyeztek Budapestre, hogy hozzak létre három kereskedelmi központot. Megállás nélkül pörögtem, közben hiába szerettem a főnökömet és jó néhány kolléganőmet, utáltam a munkahelyi harcokat, játszmákat, irigységeket meg az életformámat. Reggel hétkor beültem a kocsiba, a férjem a kezembe nyomta a forró kávét meg a szendvicset, megtámasztott, hogy ne dőljek el, mert annyira fáradt voltam. Anyagilag persze megérte, hiszen tudtunk venni a fővárosban egy kis lakást, ahol most a Budapesten tanuló huszonhárom éves nagylányunk lakik.

– Amikor Pesten dolgozott, alig láttuk – mondja Gábor tárgyilagosan. – Ha nem segítettek volna a nagyszülők és a drága dédnagymamám, nem tudtuk volna ellátni a két lányunkat. Én is nemzetközi cégnél dolgozom –a kelet-magyarországi régió tartozott hozzám –, előfordult, hogy éjszaka riasztottak üzemzavar miatt. De így is többet voltam itthon, mint Zsuzsa, szülői értekezletekre is én jártam.
– Éppúgy ragaszkodtam a családomhoz, mint ma, szerettem velük nyaralni, utazni – volt rá pénzünk –, de mostanában rájöttem, hogy a nagylányunk gimnáziumi éveiről szinte semmit sem tudok – teszi hozzá Zsuzsa szomorú legyintéssel. – Most próbálom behozni a lemaradást, nagyon sokat beszélgetünk.
Harmincnyolc éves volt, amikor egy reggel nem tudott felkelni. Teljes mozgásképtelenség. Gerincsérv, mondták az orvosok. Sokféle gyógyszert kapott, Hévízre is elküldték, de nem szűnt a fájdalom, műtét várt rá. A házaspár utolsó mentsvárként keresett fel egy ortopéd szakorvost, aki természetgyógyász-csontkovács is volt.

– Ő a leleteim alapján kijelentette, hogy nincs gerincsérvem, majd egy jól irányzott mozdulattal a helyére rántotta az elcsúszott csigolyáimat – meséli Zsuzsa. – Nagy kattanást hallottam, és azóta sem voltak gerincproblémáim. Persze a betegség fenekestül felforgatta a lelki békémet is. Miért épp a nagylányunk ballagása idején kaptam ezt a figyelmeztetést? Hogyan tovább? Sokat beszélgettünk a férjemmel, majd eldöntöttük: elég volt! A szervezetem azért lázadt fel, mert a végsőkig kizsákmányoltam, és a munkám miatt elfelejtettem élni.

Új élet, visszafogott fogyasztás

A gyógyulás után visszahelyezték volna Szolnokra, a régi munkakörébe, de ő nem élt e lehetőséggel. Inkább keresett egy természetgyógyász-iskolát, s ma már diplomás kineziológus és gyógynövényszakértő, aki a saját rendelőjében fogadja a gyógyulni vágyókat.
– Megváltozott az életünk, megváltoztam én is – mondja ragyogó mosollyal. – Sokan keresnek fel testi-lelki gondjaikkal, mégis részmunkaidőben dolgozom. Sok időt fordítok a családomra, a barátaimra, a kertemre és önképzésre. Van időm meglátogatni a nagynénémet, és arra, is, hogy meggyes pitét süssek. De megtanultam takarékoskodni is. Nem veszek fölösleges dolgokat, mint azelőtt. Nemrég olvastam a Nők Lapjában, hogy a holland nők többsége nem tör a csúcsra, inkább részmunkaidőben dolgozik, és tudatosan fogja vissza fogyasztását annak érdekében, hogy elegendő ideje-energiája maradjon a családjára, a barátaira. Rádöbbentem: holland nő lettem itt, Szolnokon.

– Zsuzsa sokkal tudatosabb lett. Nekem ez tetszik! – veszi át a szót Gábor. – Többet törődik velünk, közben látom, hogy örömét leli a munkájában. A pénzünk kevesebb, de szerényen is lehet harmonikusan élni.
– Akinek a karrier fontosabb, az dolgozzon tíz-tizenkét órát, és versenyezzen a férfiakkal, de nem hiszem, hogy minden nő erre vágyik – folytatja Zsuzsa. – Pedig a szülők, az iskolarendszer, a szomszéd néni meg szinte mindenki azt várja tőlünk, hogy versenyezzünk, építsünk karriert, közben elhitetik velünk, hogy napi tízórai munka mellett is marad időnk a családunkra. De nem marad! Gyakran tapasztalom, sok nő robban le hozzám hasonlóan az őrült hajtás miatt. Én arra vágyom, hogy itthon se nézzék le azokat, akik négy vagy hat órában szeretnének dolgozni. Ennek érdekében akarok mozgalmat indítani!

Csatlakozz hozzánk!

Végszóra érkezik Martók Ildikó, huszonnyolc éves gyógypedagógus, és Nagy Kata Matild, harmincéves grafikus. Fél szavakból értik egymást, hetente járnak filmklubba, társastáncra, párjaikkal együtt tagjai egy nagy baráti körnek.
– Boldogan élem a holland nők kevésbé hajtós életét, hiszen gyesen vagyok – jelenti ki Kata, két kicsi gyerek édesanyja. – A festőművész párom betegsége miatt idejekorán rájöttem, hogy mi fontos, és mi lényegtelen. Ő meggyógyult, de én egy életre megjegyeztem: fontos, hogy szeressük a társunkat, a családunkat, a munkánkat, legyenek barátaink, de nem fontos a státusz és az anyagi javak hajszolása. Persze ahhoz, hogy többen megengedjük magunknak a Zsuzsa által javasolt életformát, az is kellene, hogy a fiatalok megtanuljanak gazdálkodni. Szegény mai főiskolások-egyetemisták már ötvenezer forint diákhitelt vesznek fel havonta, közben fogalmuk sincs arról, hány évig fogják nyögni… Én is nyögöm a főiskolás évek alatt felvett havi huszonötezret. Ebből tanulva, a házunkat rengeteg saját munkával, a szüleink segítségével, kevés hitellel építettük fel, és a barátainktól kapott bútorokkal rendeztük be.
– Én akkor is tanítanék, ha nem volnánk rászorulva a fizetésemre – veszi át a szót Ildikó. – Szeretem a munkámat, ami szerencsére nem napi tizenkét óra. Egyelőre azonban nagy szükség van a keresetemre, hiszen svájci frankban vettünk fel hitelt a házunkra. Ennek ellenére nem akarunk tovább várni a gyerekvállalással, a párom elmúlt harminc, én pedig szeretnék harminc alatt szülni. Majd takarékoskodunk. Én dolgoztam Hollandiában, ezért is merem kijelenteni: igaza van Zsuzsának. A holland nők többsége okosan él, érdemes tőlük tanulni!
– Csatlakozhatnak hozzánk mindazok – veszi át a szót Zsuzsa –, akik nagyra tartják a hagyományos női szerepeket, és nem akarnak mindenáron látványos karriert befutni. Akik nemet mondanak a versengésre, a rohanásra, a felesleges fogyasztásra! És akik segíteni akarnak a férfiaknak abban, hogy képesek legyenek igazi férfiként-apaként helytállni szeretteikért!

(Kedves Olvasók! Kanizsáné Antal Zsuzsát a hollandno@gmail.com e-mail címen érhetik el.)

Hogyan váltsunk?

Ha boldogtalannak érzi magát, vagy más ambíciókat dédelget, gondolja végig az alábbiakat!
• Lehet, hogy csak vaklárma? Könnyen elképzelhető, hogy az önnek leginkább megfelelő munkakör éppen az, amelyet most végez. Minden munkának vannak kevésbé élvezetes részei, nem érdemes arra számítani, hogy létezik százszázalékosan ideális karrier.
• Találja meg, mi az igazán fontos önnek! Legyen tisztában önmagával. Számokkal szeret dolgozni? Ötletekkel? Emberekkel? Mi az a tevékenység, ami igazán boldoggá teszi?
• Biztosan képes rá? Kérdezze meg magától, valóban olyan tehetségesnek érzi-e magát a választott szakterületen. A fantáziálás sokszor csak menekülés a valóság elől. Bebeszélheti ugyan magának, hogy űrhajós lesz – de kit akar becsapni ezzel?
• Járjon utána! Beszélgessen olyanokkal, akik a vágyott munkakörben dolgoznak, és kérdezősködjön tőlük!
• Gondolkodjon gyakorlatiasan! Kérdezze meg magától, hová szeretne eljutni, majd tervezze meg az oda vezető lépéseit. Mennyi időt vesz igénybe a képzés? Mennyibe kerül? Mi lesz utána?
• Egyről a kettőre. Egy esti tanfolyamos vagy levelező képzéses megoldás jobb, mint holnap felmondani, és belevetni magát az új állás keresésébe. A teljes karrierváltás átlagosan 2-3 évet vesz igénybe.
• Szerezzen tapasztalatot! Ragadjon meg minden alkalmat a mostani munkakörén belül is, amikor tesztelheti a vágyott munkához szükséges képességeit. Ha újságíró szeretne lenni, írja mindig ön az írásos beszámolókat a cégnél!
• Bővítse a lehetőségeit! Nem biztos, hogy a váltásnak egyetlen módja az, hogy teljes állásban végzi az új feladatot. Lehet szabadúszó, lehet többféle karrierje egy időben, és dolgozhat részmunkaidőben is.

Az 5 kedvenc másodkarrier

1. Virágkötő: A virágkötészet, ha jól csinálják, akár művészi értékű alkotómunkával is felér, a virágkötői szakképesítés pedig mindössze fél év alatt megszerezhető.
2. Dekoratőr-lakberendező: Szintén féléves OKJ tanfolyam kell hozzá, amely akár távoktatásban is elvégezhető.
3. Komplementer gyógyászati terapeuta: A képzési módok változóak attól függően, hogy aromaterápiáról, reflexológiáról, homeopátiáról van-e szó. Vannak terápiák, amelyek gyakorlása egyetemi diplomához kötött, más módszerek képzési rendszere teljesen kialakulatlan, és semmilyen végzettséget nem igényel ezek gyakorlása.
4. Életvezetési tanácsadó (life coach): Szintén elérhető távoktatásos formában is, és nincsenek előképzettségi követelmények, de a felsőfokú képzettséggel rendelkezőknek több esélyük van coachként elhelyezkedni.
5. Honlaptervező (webdizájner): Ebben a szakmában senki nem kér bizonyítványt, csak az számít, mit tud az illető referenciaként felmutatni. Tanfolyamokon lehet elsajátítani a honlapkészítést, innentől már minden a tehetségen, rátermettségen múlik.

A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg.

Hogy kevesebb legyen a kommunikációs zavar… A legfrissebb szám tartalmából: