A hír: Változik a társadalom, változnak a gyermekmesék Olaszországban. Az egyik mese főszereplőjének két mamája van, a másik bőrszíne fekete, a harmadik egy lefagyasztott tojásból született – teljesen új tartalmú gyerekkönyvek jelennek meg az olasz kiadóknál. A mai társadalmat tükröző mesékről a La Repubblica napilap készített felmérést. Piroska és Hamupipőke még nem ment ki a divatból, de a klasszikusok mellett egyre gyakoribb, hogy a bajba jutott mesehősön kínai tündér segít varázspálcájával, és lombikból világra jött herceg is megjelent már a gyerekkönyvek oldalain. A legkisebbeknek szóló kiadványok lapjain az aktuális társadalmi kérdések kelnek életre, közöttük a csonka családok, a mesterséges megtermékenyítés, a meleg kapcsolatok vagy a fogyatékkal született emberek problémái.
Soma véleménye: Teljesen egyértelmű, ahogy minden más, a mesék is változnak, azok tartalma, stílusa.
Bár mindemellett mindig voltak, vannak és lesznek időtálló mesék is, amik a mindannyiónkban meglevő ősi szorongásokkal, félelmekkel, fájdalmakkal és küzdelmekkel szembesítenek minket, hogy ezáltal is erősödjünk, edződjünk. (A mese fontosságáról, szerepéről, lélekgyógyító erejéről sokan írtak már, én most ezúton ajánlom Bruno Bettelheim: A mese bűvöletében című könyvét.) Nem is csoda, hogy az összes könyvforgalom 20 százalékát a gyerekkönyvek teszik ki… (Az viszont elég döbbenetes és elszomorító tény, hogy az olvasók 59 százaléka 11–17 év közötti gyerekekből áll. Ennyire nem olvasnak a felnőttek…)
A mese feladata elsősorban nem a szórakoztatás és a kellemes időtöltés, hanem ahogy fentebb írtam, a lélek felkészítése a különféle küzdelmekre, konfliktusokra. A mese olvasása közben a gyermek átéli ezeket, viszont a pozitív hőssel azonosulva azt is, hogy képes mindezekkel megbirkózni. Ez olyan, mintha egyfajta lelki edzőteremben lenne a gyermek… Úgyhogy nyilvánvalóan azokkal a nehézségekkel érdemes szembesülni (előre is edzve magunkat), amik korunk tipikus nehézségei, konfliktusai. És ha az aktuális társadalmi problémák között a válás, csonka családban felnövés, a bevándorlás és a másság elfogadása van, akkor ezekkel. Éppen azzal, ami az adott kor tipikus velejárója. A mesék segítségével már kiskorban létrejöhet a gyermekben egyfajta hozzáállás, gondolkodás és szemlélet. Hogy mindezt hogyan tálalják, az az igazán komoly kérdés. Hogy mit üzennek az adott társadalmi jelenségre vonatkozóan ezek a mesék?
Néhány példa és megközelítési lehetőség: nyilván nem szánt szándékkal lesz valaki homoszexuális, vagy akár fogyatékkal élő. Abban viszont, hogy mit tesz meg egy ember a párkapcsolatáért, hogy a családja egyben maradjon, már nagyon is ott van a tudatosság és döntés ereje. Vagy ott vannak a mesterséges megtermékenyítéssel fogantak kérdései. Az így szülővé válók tetemes százaléka – akik fizikailag alkalmasak lettek volna szülőnek lenni – semmit nem tettek (és tesznek) azért, hogy előbb a lelki blokkokat oldják. Egy lombikherceges mese azt is megtaníthatja a gyerekekkel, hogy ez egy teljesen természetes dolog (holott nem az), és akár azt is, hogy légy olyan bátor, hogy utánajárj, vajon mért nem akarsz szülő lenni? Mitől félsz, mi volt a családodban, vajon mit éltek át a nagyszüleid…?
Szóval szerintem a modern mesék ötlete jó (én imádom például a South Parkot és a Simpson családot is), és szerintem szükséges is, hogy segítsük a gyerekeket szembenézni a valós problémákkal, de hogy ez hogyan, mikor és milyen módon történik – ott ugrik a majom a vízbe…
