Egy alkotótábor öt napja

Szerda reggel a „táborozók” az oktatókkal együtt körben ülnek. Arcukon mosoly és némi feszültség. Kiss György Ádám, a Rögtönzések Színháza, a Lakmusz művészeti vezetője azt mondja, a következő öt napban mindenki megtalálja majd „belső kertjének gyümölcsét”, és megtanulja kifejezni magát tánccal, rajzzal, zenével, írással, játékkal. Gyors kör: ki miért jött ide? A legtöbben szeretnének kicsit magukkal foglalkozni, megismerni új önkifejezési formákat. A várakozás, a kíváncsiság a jellemző, Jenőt viszont saját bevallása szerint ilyenkor reggel leginkább az álmosság gyötri. Órarendjüket böngészve tétován indulnak az első foglalkozásra.

A rotavírusos oroszlán
  
A zenei csoport kétpólusú: négyen bátran és örömmel énekelnek, hárman pedig egyelőre zavarban vannak. Szarka Juli zenepedagógus buzdítására perceken belül mind a heten mosolyogva éneklik a zimizümi-zimizümit, és harsogják egyre magasabb hangon hogy „Lali a lila ló elalél”. Másfél óra után kórust alkotva kánonban énekelnek, és már tervezgetik, mit adnak elő vasárnap. Az írócsoport tagjai, miközben épp a számukra legfontosabb fogalmak egyikéről írnak, azt találgatják a szomszéd teremből átszűrődő hangok alapján, hogy a színházasok egy rotavírusos oroszlánt vagy a Sárkányölő Szent Györgyöt adják-e elő. Felolvasás. Figyelmesen hallgatják egymást, csupa személyes történet, fájdalom, öröm elevenedik meg. Abody Ritának minden szerzőhöz van dicsérő szava és rendkívül gyakorlatias tanácsokat ad.

Nem csak játék és mese 
 
Második nap már ismerősként üdvözlik egymást, mindenki az előző esti előadásról mesél, ahol együtt sírtak és nevettek. A sarokban meghúzódva jegyzetelnék, de Kiss György Ádám maga mellé ültet, és megkér, meséljek el egy személyes történetet, amihez fontos érzelmek kötődnek. A kisebbik fiam első táborozása friss élmény, megosztom a többiekkel, bár még mindig nem tudom, miért is. A csoport egyik fele feláll, mint egy kórus, és előadják a történetet. Az én gondolataimat, félelmeimet mondják, egymást visszhangozva. A szemem könnybe lábad, reggel tízkor nem számítottam ilyen erős érzelmekre.

Terápia és katarzis 
 
Ez a színház nem pusztán a játékról, hanem magunkról szól, már jól értem. De Vali története kapcsán megtapasztalom a rögtönzések terápiás jellegét is. A nyugdíjas logopédus unokáiról, a hozzájuk fűződő szorongásairól mesél. A hároméves Bence születése óta a fia és a menye egészen másképp viselkedik a két évvel idősebb Fannival. Szidják, semmilyen teljesítményével nem elégedettek. A hatfős kórus kánonszerűen visszhangozza Vali érzelmeit, szorongásait. Nem tart tovább három-négy percnél, de a végén leplezetlenül sírunk. Mindenkinek más élmény bukkan fel a saját életéből; a kamaszkori igazságtalanságok, s hogy milyen nehéz a saját gyerekeinket egyformán kezelni. Vali sminkje kicsit elkenődött, de nem bánja. Azt mondja, felszabadító volt szembesülni a problémájával, s ez erőt ad neki.

Budapest by night   

A szünetben Jenőt is megkeresem, a társaság egyetlen férfi tagját. Vali történeténél ő is meghatódott: „Rájöttem, túl szigorú voltam a fiammal. Vízvezeték-szerelő vagyok, egy szem fiunk van, szerettem volna, ha mindenhol jól teljesít. Lehettem volna elnézőbb, de azt akartam, hogy sokra vigye. Megértesz?” – kérdezi, amikor csatlakozik hozzánk felesége, Zsuzska, aki épp az íráscsoport órájáról érkezik. Lentiből jöttek, ez a pár nap az ő vakációjuk. Idén aktív belföldi nyaralást terveztek, és ezért jöttek a Nők Lapja Alkotótáborába. Élvezik az társaságot, a foglalkozások után pedig a főváros esti arcát. Ugyanis a második este többen egy pizzériában folytatják a beszélgetést, így a következő napokon már igazi, összeszokott csapatként dolgoznak.

Produkció!

Vasárnap délután már nemcsak a 27 táborozó és az oktatók vannak jelen, de eljöttek a családtagok, férjek és barátok is. A tánccsoport a kórus énekére mozog, egymásra figyelve és mégis önfeledten, az írók felolvassák legjobban sikerült műveiket. Végül az oktatók számolnak be tapasztalataikról. Kiss György Ádám és Horváth Anikó táncpedagógus a közös munka öröméről és inspiráló hatásáról mesélnek. Abody Rita arra kéri a táborozókat, próbálják meg ezt a feldobott hangulatot a hétköznapokra is átmenteni. Szarka Juli megköszöni, hogy azok, akik első nap félelemmel léptek be a zenecsoportba, legyőzték gátlásaikat. Felföldi Anna grafikus boldogan mutatja meg az első nap készült egyszerű önarcképeket, és az utolsó nap igazi portrérajzait.

Epilógus: Jenő felébred   

A résztvevők búcsúzkodnak. Mint a régi nyári táborokban, címet, telefonszámot cserélnek. És hogy mit élveztek a legjobban? Hogy itt csak magukkal foglalkozhattak, és azt csinálták, amit szeretnek. Itt jöttek rá, hogy akár az írás, akár a rajzolás több is lehet, mint hobbi, és hogy ebben a pár napban többet mondtak el „idegeneknek”, mint amit a barátaiknak az elmúlt években. Jenő hozza a maga őszinte stílusát: „Az első nap álmosan jöttem, de itt felébredtem.”

A táborról készült videót itt nézhetitek meg: KATT IDE!