Hogyan mentsük át a szabadságból nyert energiákat?

1. A szabadság ereje

Nem véletlen, hogy a nyaralás szó szinonimája a szabadság. Amikor nyaralni megyünk, akkor el is szabadulunk kicsit a mindennapok egyforma zakatolásától. Vagyis a szabadság nem csak azt jelenti, hogy nem dolgozunk. Jóval többet takar, azt, hogy visszatér valami a fiatalság gondtalanságából, abból az érzésből, hogy a világ felfedezésre váró, kalandokat kínáló hely.

Niki (35, elvált, de kapcsolatban él, kétgyerekes édesanya):
„Ilyenkor lelassul az ember és ez jó. Kilép egy kicsit a mindennapok világából, mer lusta lenni, smink nélkül csavarogni, későn kelni, este sörözni, hangosan nevetni, gyerekek elől elbújva szeretkezni (akár a Balcsiban is). Ilyenkor az sem baj, ha a gyerekek későn fekszenek, ha nem a legegészségesebb ételeket eszik és kicsit keszekusza minden. És épp ez a keszekuszaság olyan vonzó, mintha az ember belekóstolna valami tiltott gyümölcsbe, és az újra meg újra kell neki minden nyáron. És azért rossz hazajönni, mert irigylem azt az ottmaradt énemet, aki szöges ellentétben áll azzal a kicsinyes másikkal, aki mindenáron a szabályok, a rend betartására törekszik! Ilyenkor a gyerekek is rácsodálkoznak anyára, hogy beáll focizni, fejjel lefelé csúszik a csúszdán, és totál büszkék rá…”

Erre a szabadságélményre emlékezünk, és ezután vágyódunk újra. Az élmény pedig, hogy így is lehetne, azon túl, hogy jó visszagondolni rá, elkísér bennünket a „másik” életünkbe. Azt mutatja meg, hogy a szabálytalanságok között lehetünk igazán boldogok, mert ilyenkor jobban meglátjuk, mi a lényeg! Az, hogy jól érezzük magunkat, és egymást. Ez a tapasztalat segít abban, hogy a napi rutinok között is rátaláljunk erre az útra.

2. Visszatérő életerő

A napfénynek egyértelműen része van abban, hogy visszatér belénk az erő, mert a nyaralás egyfajta fényterápia is, ami segít a depresszív hangulat leküzdésében is. Öntudatlanul is keressük a természet gyógyító erejét, a napot és a vizet, amelyek anélkül is segítenek és felüdítenek, hogy a lelkünk mélyére kellene nézni. Az együtt izzadásban pedig szinte összeforr a család.

Anikó (33, férjes, kétgyerekes édesanya):
„A közös élmények egy életre összekötnek minket. Mindegy, hogy az egy tengerparti séta, vagy egy múzeum megtekintése, egy ismeretlen énekes koncertjének meghallgatása, egy új város/ország felfedezése, új ételek megízlelése, egy új sport kipróbálása… Van mit emlegetni, közösen felidézni. Néha egy katasztrofális nyaralás lesz a legemlékezetesebb, mert új helyzeteket teremt, amelyeket aztán anekdotázva emlegetünk fel. Hogy miért jobb utána? Nem tudom. Én nagyobb lendülettel tudom folytatni azt, amit abbahagytam, több türelemmel viseltetek idegesítő dolgok iránt… És van, ami éltessen a következő nyárig!”

3. Gyógyító hatás

Talán Szepes Mária szavai illenek ide, aki „A mindennapi élet mágiája” című könyvében a környezetváltozás hatásáról is elmélkedik. Úgy véli, hogy amikor kilépünk megszokott környezetünkből, akkor ennek nem csak felüdítő hatása van, ennél sokkal több történik. Gyógyulunk. Testünk-lelkünk szabadul ki abból a környezetből, ami a megszokások rendjében szinte fogva tart bennünket. Mert mi emberek úgy vagyunk „berendezve”, hogy ugyanazok között a körülmények között alig-alig tudunk másképp viselkedni. De ha elutazunk, nemcsak a fizikai környezetünkből lépünk ki, hanem megszokásainkból is. Más helyen, más körülmények között pedig nem alkalmazhatók berögzült, rossz működéseink.
„Abban a miliőben, ahol élünk, s ahol a megpróbáltatás vagy sokk ért bennünket, az emberek és a tárgyak magukba szívták gondolatainkat, érzéseinket, szenvedéseinket, indulatainkat. S fogva tartanak bennünket. Saját környezetében mindenki árnyakat éltet, amelyek elébe állnak minden menekvési, változtatási szándékában. Rászólnak, emlékeztetik, gátolják, lendületét megtörik, kételyt támasztanak benne, s arra hivatkoznak, amit tudnak róla előző cselekvéseiből, elbukásaiból, összeomlásaiból, s főleg a kudarcból, amely valamilyen formában érte.”

4. Tudatosodás

Zsóka (40, két lány anyukája) már nem csak a nyaralások emlékeiből él, tudja, nem kell és talán nem is szabad egy évet várni a szabadság, az egymásra találás, a mindennapokból való kilépés élményére. Mert ezek az élmények tartanak össze, ezekben a csendes, lopott kis együttlétekben érezhetjük meg ismét a másikat. Az élmény pedig megismételhető évszaktól függetlenül bármikor.

„A hétköznapok monotonságát meg lehet törni év közben is egy-egy egynapos kirándulással. Engem feltölt egy pár órás evezés vagy hosszú séta az erdőben. Tavaly februárban a férjem nem dolgozott, volt nekem is pár szabad napom, amiből egyet-egyet kivettem, reggel elvittük a csajokat a suliba, és aztán a szép, havas erdőben sétáltunk egy nagyot, és ez olyan, de olyan jót tett nekünk, felért egy párterápiával! Ezt idén is megismételtük, igaz, csak egyszer tudtunk elmenni a Holdvilág-árokhoz kettesben, hatalmas jégcsapok lógtak a sziklafalról, gyönyörű volt. És mindez egy szerda vagy csütörtök délelőtt, amikor munkában kellett volna lennem, de nem voltam ott, és ettől ismét megéreztük a szabadság ízét!”

A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg. 

A legfrissebb szám tartalmából: 

• „Nemcsak a királyfik állnak ki próbákat, de a királylányok is”
• Nagyon furcsa párok
• Tamással sülve-főve  
• Dr. Vekerdy Tamás válaszol
• Néhány korty jó a szívnek
• Miért szorong az iskolás?
• Hogyan mentsük át a szabadságból nyert energiákat?

Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!