A hír: Nagyobb a kórházon kívüli szívhalál esélye azoknál, akik szomszédságában szegény a környezet, mint azoknál, akiknek a szomszédai jómódúak – állítja egy amerikai kutatás. Randi Foraker és munkatársai a koszorúér-betegség okozta halálozást vizsgálták négy amerikai közösségben 1992 és 2002 között. Az Amerikai Szív Szövetség adatai szerint a kórházon kívüli szívmegállásesetek 80 százaléka otthon történik, a családtagok vagy a szomszédok szeme láttára, mégis csupán 6,4 százalékuk éli túl a szívrohamot. A kutatók megjegyzik, hogy a halál kockázata kisebbnek bizonyult, ha a háztartást a család valamelyik nőtagja vezette. A kritikusok viszont megkérdőjelezik az egész vizsgálatot, mert nem derül ki, hány hirtelen halál miatt összeesőt próbáltak újraéleszteni, hiszen lehetséges, hogy a jómódúbb, tanultabb szomszédság esetén többször, megfelelőbb módon igyekeztek segítséget nyújtani.
Peller Mariann véleménye: Egy újabb kutatási eredmény, amely véleményem szerint tökéletesen visszaigazolja, amit az ősi kultúrák gyógyítói már a kezdetektől fogva tudtak, és amelynek mentén igyekeztek gyógyítani a beteg embereket; és amelyet a fejlettnek gondolt, nyugati civilizáció gyógymódjait alkalmazó orvostudomány is ímmel-ámmal, de lassacskán kénytelen beismerni, és elfogadni. Történetesen azt a szimpla tézist, miszerint az emberi szervezetnek csak egy része a fizikai megtestesülésünk, a másik része nem más, mint a pszichénk – így tehát szomatikus panaszaink egyértelműen visszavezethetőek bizonyos lelki eredetű panaszokra, hiányra, energetikai aránytalanságra, kiegyensúlyozatlanságra –, és így együtt alkotnak egy teljes egészet. Tehát csakis együtt érdemes megvizsgálni, majd kezelni, és meggyógyítani a testet és a lelket.
A hírben szereplő kutatás eredménye szerint a szívbetegség- és hirtelen szívmegállás okozta halálesetek jóval nagyobb arányban fordulnak elő a szegénysorban élő embereknél, mint gazdag környéken, jómódú szomszédokkal körülvett embertársaiknál.
Tudom, hogy a racionális gondolkodók úgy vélik, ez visszavezethető arra, hogy a jobb környéken lakók nyilvánvalóan magasabb társadalmi rétegek képviselői, és ebből egyenesen következik, hogy sokkal műveltebbek szegénysorból származó társaiknál. Ennélfogva több lehet közöttük akár az orvos vagy egészségügyi alkalmazott, vagy csak egyszerűen a magasabb iskolai végzettséggel, szélesebb ismeretanyaggal rendelkező ember, ezért képesek gyors, hatékony segítséget nyújtani bajba jutott szomszédjaiknak, így mérsékelve a halálesetek számát lakókörzetükben. No meg persze nyilván több egészséges ételhez is jutnak, és tisztább, egészségesebb az otthonuk is, mint szegényebb embertársaiké.
Igen, mindezek bizonyosan hozzájárultak ehhez a kutatási eredményhez. De meggyőződésem, hogy még valamire rámutat ez a kutatás. Arra, hogy azok a szerencsés emberek, akik jó körülmények között élhetnek, legalább időnként engedhetnek a vágyaiknak, megtehetik vagy megvehetik, amit nagyon szeretnének, tehát teljesülhet szívük vágya; sőt, akik a szeretteikről is kellőképpen tudnak gondoskodni, ezért napjában többször mosolyognak, és akik tulajdonképpen elégedettek az életükkel, mert nem az alapvető szükségletek kielégítésével küszködnek nap mint nap, ők többnyire boldogok, pontosabban, a szívük boldog és elégedett. Éppen ezért egészségesebb is.
De jó lenne most újraéleszteni a Három kívánság című műsort, és teljesíteni minél több ember szíve-vágyát! Mert mindenkinek jár az elégedettség, a katartikus boldogság érzése, és ha csak egyetlen vágyunk valóra válik, az évekre elég pozitív energiát adhat a továbbküzdéshez – egy újabb vágy beteljesüléséért erősen és egészségesen verő szívnek.
