Misi olvas

Ezzel nincs is baj a saját könyvei esetében. Vannak például azok a típusú könyvecskék, amikben huzigálni, mozgatni lehet bizonyos dolgokat. „A kis teknős is előbújt rejtekéből” írja a könyv, és valóban, a kis teknős hátából kiáll egy téglalap, aminél fogva elő lehet őt ráncigálni a rejtekéből. Hát ez Misinek borzasztóan tetszik. Annyiszor kellett már elolvasni ezt a részt, hogy mostanra végleg előbújt a rejtekéből a kis teknős, nincs már a könyvben. Ez a könyv szemszögéből kicsit szomorú, de Misi szemszögéből épp ellenkezőleg. A kis teknős tulajdonképpen egy külön játékká avanzsált, és minden alkalommal nagyon meg lehet neki örülni, mikor felbukkan a lakás különböző pontjain, hogy milyen jól előbújt a rejtekéből ide a szoba közepére!

De vannak könyvek, amiket egyelőre nem feltétlenül adnék a kisfiam kezébe, mondjuk az 1898-as Ember tragédiája díszkiadást, amit nászajándékba kaptunk. Abban is nagyon szép képek vannak, de nem biztos, hogy örülnék neki, ha Ádám és Éva is előbújnának a rejtekükből a szoba közepére.
Úgyhogy nem győzzük eldugdosni Misi elől a könyveket, tessék, játsszál inkább a tűzoltóautóddal, nínó, nínó, mondjuk neki, vagy nézd, ott a biciklid, csing-csing, de nem, neki csak a szép nagy könyv kell, amit annyi nehézség árán rántott le a könyvespolcról. Fel-alá járkál a lakásban, és „gomba, gomba!” felkiáltással kétségbeesetten keresi Az ember tragédiáját.
Ez némi magyarázatra szorul. Misi első képeskönyvében szerepelt egy igen barátságos gomba pöttyös kalappal, és nagyon hamar megtanulta ezt a szót, hogy gomba, mert ez egy nagyon jól mondogatható szó: gomba-gomba (tessék csak kipróbálni). Na és valahányszor ez a könyv a kezébe került, Misi örömmel felkiáltott, hogy „gomba!”, ami idáig rendben is volt, hiszen a második oldalon valóban ott volt a gomba, de aztán ezen a nyomon haladva a többi könyvet is elkezdte gombának hívni, és képtelenség őt erről lebeszélni. A „könyv” az úgy látszik, sokkal kevésbé jó szó, mint a „gomba”.

Vannak még ilyen apró félreértések. Például ugyanebben a képeskönyvben van egy virág is, mutattuk Misinek, hogy azt meg kell szagolni. A szemközti oldalon viszont egy tehén van, és mivel ezek így összetartoznak a könyvben, azt is mindig megszagolta. Ez odáig fajult, hogy mikor egy másik könyvben látott egy másik tehenet, megszagolta azt is! És ettől sem lehet eltántorítani, sőt csak rontottam a helyzeten, amikor az orromat befogva és a kezemmel legyezgetve „pfuj!”-t mondtam a tehénre, hogy az nem jó szagú – ez annyira szórakoztatta Misit, hogy azóta pláne megszagol minden tehenet.
Szóval vannak még Misi ismeretein apróbb finomítanivalók, de a könyvek megszerettetésével, úgy tűnik, nem lesz gond.