Tulajdonképpen egész jól elkommunikál ezzel az egy szóval, vagy mi vagyunk nagyon jóindulatú értelmezők, és mindenre adekvátnak találjuk. Igen, Misikém, egy orra van a macinak. Igen, te egy kisbaba vagy. Valóban, az ott egy popsitörlőtartó. Vagy épp segítő kérdéseket teszünk fel: hány éves leszel két hét múlva, Misi?
Vészesen közeleg a kisfiam egyéves születésnapja. Mit adjunk neki ajándékba? – merül föl a kérdés. Bennem. Az anyukáját és a nagymamáját egészen más kérdés foglalkoztatja. Milyen tortája legyen a gyereknek?
A feleségemről ugyanis egyéves korában készült egy fénykép, egy hatalmas csokitortával, amit vígan habzsol fülig csokisan. Anyósom meggyőződése szerint ezt az élményt nem lehet elvenni egy kisbabától, az egyéves gyereknek jár a csokitorta. Sőt, túrórudi-torta jár neki! A feleségem ugyanakkor az egészséges táplálkozás híve, különösen, ami a kisfiunkat illeti, egyévesen még ne egyen csokit, meg más ilyen egészségtelen dolgokat az a gyerek. Ráér bűnözni később. Kaphat tortát, de az csupa egészséges hozzávalóból készüljön. Rizstej, nyírfacukor, szentjánoskenyérmag-őrlemény. Túrórudi-torta kizárva.
Én mindeközben az ajándékkérdésen filozofálok. Vajon mi a legjobb ajándék egy kisbaba számára? Megpróbálom kilesni, mi csalja a kisfiam arcára a legnagyobb mosolyt. Nos, a válasz kissé megdöbbentő: az, ha a tévében Fásy Ádám Zeneexpress című műsorában Zámbó Krisztián énekel. A kisfiam dédnagymamájánál voltunk szemtanúi ennek, ment a tévé, és alighogy Zámbó Krisztián dalra fakadt, egyéves Misi fiam fülig érő szájjal ropni kezdte rá szilajul a táncot.
Rettenetes gyanú hasított belém: elképzelhető, hogy a kisbabák ízlése nem túl kifinomult?
De hát akkor mit adjunk neki ajándékba: Zámbó Krisztián-cédét, hadd örüljön, vagy Bach-kantátákat, hogy finomodjon az ízlése?
Lényegében vissza is kanyarodtunk a tortaproblémához. Olyan tortát kapjon az egyéves gyerek, amelytől jól összecsokizódhat, vagy olyat, amelyik az egészséges fejlődéséhez hozzájárul?
A kedves olvasó nem fog tőlem választ kapni erre a kérdésre, én ugyanis sajnálatos módon költő vagyok, és biztosan emlékeznek még az iskolából, hogy a költők költői kérdéseket szoktak föltenni, amit aztán rossz szokásuk egyáltalán nem válaszolni meg.
Viszont azt boldogan elújságolom önöknek, hogy a tortakérdés megnyugtató kompromisszummal zárult. Anyósoméknál volt túrórudi-torta (ízesített túrókrémből és 70%-os csokiból), és a kisbaba nem állt meg tőle az egészséges fejlődésben. Nálunk pedig volt biobabatorta, amely meg kell mondjam, rendkívül finom volt, sőt kiderült, hogy a biotortával is istenien lehet maszatolni! Ugyanazok a felvételek elkészültek nálunk is, amelyek a feleségemről egyéves korában a csokitortával: a baba boldogan habzsol, és keze, arca, füle, mindene csupa szentjánoskenyérmagőrlemény-bevonat.
