Az iskolában nem dolgozni tanítanak

Gazdálkodás és menedzsment, turizmus és vendéglátás, pénzügy és számvitel, kereskedelem és marketing, mérnök és informatikus: 2011-ben ezek voltak a sztárszakok, de a jog, a kommunikáció-és médiatudomány szakokra is bőven volt jelentkező. Kérdés azonban az, hogy a pályaválasztók választása mennyire van összhangban a munkaerőpiaci igényekkel? Mennyire megalapozottak ezek a gyakran életre szóló döntések? A felkapott szakmák gyakran telítettek, ezzel mégis mintha csak kevesen számolnának, csak végzés után, hosszú és sikertelen álláskeresést követően esik le a tantusz, hogy esetleg mást kellett volna tanulni. Gerlei Béla karrier-tanácsadót, a Karrier Intézet igazgatóját kérdeztük, mikor és hogyan dönthet jól egy fiatal, vagy az, aki épp az életpálya újratervezését fontolgatja.

A hosszú távú gondolkodás többnyire nem jellemző, a fiatalok nem kapnak megfelelő támogatást, információt, döntésüket sokszor nem előzi meg alapos előkészítés, magyarázza a szakember. Hihetetlen, de számtalan fiatal azért választ egy szakot, mert a barátnője is abba a városba, arra a szakra jelentkezik, vagy kizárásos alapon dönt, például hol nincs matekból felvételi. Mások abban a hitben élnek, ha jó tanulók, szorgalmasak, rendszeresen megírják a házit, készülnek az órákra, minden rendben fog menni, és bár ez egy pozitív hozzáállás, azonban ma már koránt sem elég. Hosszútávon célszerű gondolkodni. Mit kezdhetek egy történész diplomával? A jogi kar után hogyan tovább? Mit csinál egy „kommunikációs szakember”?  Fontos, hogy ezeket és a hasonló kérdéseket még a pályaválasztási döntés előtt tegyük fel, ne akkor szembesüljünk a kilátástalansággal, amikor hősiesen végigküzdöttünk x évet egy oktatási intézményben. 

Egy további negatív tényező, hogy a főiskolai, egyetemi éveket sokan nem veszik komolyan, ellavíroznak jó pár szemesztert, csak éppen azzal nem számolnak, hogy ez által sok értékes év veszik kárba. A pályaválasztás egyik legnagyobb csapdája mégis az, hogy sokan az imázs alapján teszik le a voksot egy-egy szakma mellett, magyarázza Gerlei Béla. Ilyenkor csak a felületes, kívülről látható szempontok befolyásolják a fiatalokat, arról, hogy mi történik a kulisszák mögött, már fogalmuk sincs. Klasszikus példa a tv-bemondó esete: ezrek vágynak arra, hogy felolvashassák a híreket, ugyanekkor hogy ez a szakma pontosan miről szól, többnyire halvány elképzeléssel sem rendelkeznek.

Ami kívülről a látszik, az a sztárságról szól, a sztárépítészről, a sztárjogászról, a sztársebészről, a sztárbemondóról és sorolhatnánk. Amit azonban kevesen tudnak, az az, hogy miből áll valójában egy szakember mindennapja, mi van a sztárságon túl, és főleg, hány fáradtságos évnek kellett eltelnie, míg a csúcsra jutottak. Például az orvosi hivatásnál csak kevesen gondolnak bele, hogy a sikeres pályának nem csak pozitív érzelmi és anyagi hozománya van; rezidens évek, a hajnali 4-es kelés, a hétvégi ügyelet, a kialvatlanság, és még számtalan olyan negatív tényező lehet, amiről már senki nem beszél. A legtöbb szakmákból a pályaválasztók kizárólag a felszínt látják, a szükséges információknak csak a töredéke jut el hozzájuk.

A választásban kiemelkedően fontos a szülők és az iskola szerepe. A fiatalra időt kell szánni, minél több dolgot meg kell mutatni neki, hogy megláttassuk vele, ami láthatatlan. Ha ismerjük a gyermek képességeit, hajlamát, egy adott szakirány felé mutatott érdeklődését, könnyebben terelgethetjük kevésbé divatos szakirányok felé. Ugyanekkor az, aki tudatosan keres, és főleg tudja, milyen irányban keressen, könnyebb helyzetben van. Egy ismerősöm gyermekének például nagyon jól ment a kémia az iskolában. Ügy gondolta, hogy vegyész lesz, hiszen ezen a területen ért el sikereket. A szülők segítségével nyári munkát vállalt egy gyógyszergyárban. Az egy hónap eltelte után látva az ott folyó munkát, érezve az ott érezhető szagokat, kipróbálva magát számos feladatban úgy döntött, mégsem ez az, ami neki való. De mivel kipróbálta, így a saját tapasztalatai alapján már tudatosan volt képes választani.

A nagyok is újrakezdhetik

A „Mit tanuljak?”kérdést persze nemcsak a pályakezdők teszik fel maguknak – illetve a karrier-tanácsadónak. Természetesen a választ senki sem kapja készen, a szakemberek csak segíthetik a felismerés folyamatát. Olyan kérdéseket tehetnek fel, amiket a munkakereső nem biztos, hogy megkérdezne magától, és struktúrát adhatnak a keresés folyamatának. A karrier-tanácsadás általában két részből áll, tisztázni kell a miértet, és a hogyant. Ameddig nincs kielégítő válasz az elsőre, addig nem érdemes foglalkozni a másodikkal.

Például, ha valaki mondjuk cipész szeretne lenni, érdemes kideríteni, hogy mi az, ami számára fontos ebben, miért lenne ez neki jó? A cipészekre jellemzően korlátozott igény van. Ha valaki mégis ezt szeretné, érdemes kideríteni az okokat. Például, hogy mi fontos számára a cipőkészítésben: javítani szeret, vagy a bőrmunka, netán a tervezési fázis? Női cipőkről álmodik az illető vagy gyerekcipőket készítene? Minél pontosabb, körülírtabb a válasz, annál könnyebb lesz utána az álláskeresés.

Egyszer egy fiatal férfi jött el hozzám karrier-tanácsadásra, eredetileg építészetet tanult, de mindig csak a nőkön járt az esze. Olyan volt, mint az egyik  Rejtő regény szereplője, aki a pszichológiai tesztet már az elején abbahagyta és azt mondta az orvosnak: „ne fáradjon doktor úr, nekem úgyis mindenről a nemi élet jut az eszembe”. Ez egy nem szokványos, de lehetséges válasz a miértre, aminek birtokában sokkal könnyebben találtuk meg a hogyant: beiratkozott egy sminkes tanfolyamra, és miután elvégezte, befektetett egy méregdrága sminkes-felszerelésbe. Azóta is sminkesként dolgozik. Ez azt jelenti, hogy forgatásokon, divatbemutatókon, egész nap szebbnél-szebb  nők között dolgozhat. A többit meg már mindenki el tudja képzelni – meséli a Gerlei Béla.