A hír: Jogi védelmet sürget egy indiai társadalmi szervezet az Indiában törvényesített béranyaságra vállalkozó nők számára. Míg az Egyesült Államokban akár 70 ezer dollárba is kerülhet a gyermekteleneknek a béranyával kihordatott és megszült gyermek, Indiában jóval kevesebbért adják szolgáltatásaikat az erre szakosodott klinikák. A virágzó üzletágat növekvő aggodalommal figyelik a jogvédő szervezetek, amelyek a béranyaságra vállalkozó, jobbára szegény családokból származó, olykor írástudatlan nők érdekeinek sérelmére hívják fel a figyelmet. Magyarországon egyáltalán nem megengedett a béranyaság. 12 éve a magyar parlament előtt volt egy, a dajkaanyasággal kapcsolatos javaslat, amelyből nem született törvény, az embrió beültetése más nő méhébe jogszerűen nem végezhető el.
Für Anikó különvéleménye:
Nem értem!
De hát ezt már megszokhattátok, én már csak ilyen értetlenkedős vagyok. Szóval nem értem, mi ebben a bonyolult?! Lehet, hogy most felhördültök, hogy mégsem csomagmegőrzésről van szó, vagy hogy Rózsika néni X összegért süssön nekünk egy tepsi meggyes rétest, mert holnap jönnek a vendégek, és mi nyakig ülünk a melóban. Hát persze! A világ legnagyszerűbb, ha mondhatom, hitem szerint legszentebb dolgáról beszélünk. Igen! De hát ha a tudomány ezt a csodát lehetővé tette, miért nem válik ez ugyanolyan orvostechnikai evidenciává, mint az ultrahang vagy az MRI? Persze mégis teljesen más a kérdésfeltevés problematikája, hiszen itt belép az emberi faktor is. De ha lehetséges szervadományozással, illetve bármilyen donori (csontvelő, vér…) funkcióval kapcsolatos jogi dolgot tisztázni, miért ne lehetne értelmes embereknek összeütni azt a néhány paragrafust a béranyasággal kapcsolatban is?
Most Indiáról is meg szép hazánkról is meg az egész világról beszélek. Hiszen az egyik részét – érdekes módon a jól szituáltabbat, amint ez a világ egyik vezető közgazdászának nem kis felháborodást kiváltó véleménye, amennyiben a legjobb fogamzásgátló maga a jóléti társadalom – a demográfiai csőd, míg a másikat a túlnépesedés gondja nyomasztja. Nos, kedves jogtudorok! Miért nem lehet ezeket „tiszta paraszti ésszel” szabályozni? Igen, az emberi faktor. Értem. Akkor sem gondolom, hogy egy másik kontinensen attól lennének boldogok a családok, hogy tíz-húsz gyereket kell nevelniük úgy, ahogy a bádogvárosban szemétdombok között, járványoktól sújtva, mert ezt sem jogilag, sem biológiailag nem szabályozzák. És meggyőződésem az is, hogy a vén Európában nem kéne mindenféle nyomorult kis stiklire kényszeríteni azt a rengeteg gyermek után sóvárgó párt, akik nem a második randi után döntenek úgy, hogy: „te, figyelj, nekünk úgyis annyi dolgunk van, nem kéne valakivel kihordatni a gyermekünket”?
Azt hiszem, jól gondolom, hogy a béranyaverzióhoz csak azok fordulnak, akik már minden létező és nem létező orvosi, természetgyógyászati, ájurvédikus és még ki tudja hányféle módszerrel sikertelenül próbálkoztak.
Kérem tehát – a rengeteg párral együtt – a szabályokat hozókat, hogy ha már a fent említett közgazdász véleménye igazolódni látszik ezen az égövön, tegyék lehetővé, hogy jóléti mivoltunkat legalább annyiban élvezhessük, hogy meg tudunk fizetni egy ilyen csodát.
