Mi lesz a bebörtönzött szülők gyerekeivel?

Börtönben van annak a hároméves kisfiúnak az édesanyja, aki a héten tüdőgyulladás miatt meghalt Zala megyében. A „felügyelők”, akikre anyja bízta őt, a hírek szerint magára hagyták, nem foglalkoztak vele vagy nem is tudtak róla, hogy a kicsi ilyen beteg. Jóllehet a boncolás szerint, ha időben látja orvos, meggyógyíthatták volna. Ő az életével fizetett édesanyja bűnéért, míg más gyerekek lelkét zavarhatja össze, életét nehezítheti meg a szülő börtönbüntetése. A börtönbüntetésre ítélt színész, Damu Roland 16 éves fia például pánikrohamot kapott és kórházba került, mert megviselték az apját ért rágalmak.

Igaz, őt legalább a társai nem zaklatják, nem úgy, mint Stohl András középső lányát. Rebekát ugyanis gúnyolják az iskolában apja miatt, miközben ő félti, védi és szereti az apját. A legkisebb lányt kíméli a család: „apának fontos dolga van!” – ennyit mondtak neki. Nem könnyű ez a színésznek sem, ő börtönbe vonulása előtt emlegette, mekkora lelki teher a kislány számára, ami történt, hiszen rendkívül apás, a baleset óta pedig még inkább az. Most az egész család azon dolgozik, hogy a kis Franciska a lehető legkevésbé szenvedje meg apja hiányát.

Ám ha nem áll szerető család a gyermekek mellett, kiszámíthatatlan, mi történik velük. A gyermekvédelmi szakemberek szerint korábban Magyarországon erről a kérdésről senki sem beszélt. Márpedig Herczog Mária szociológus, az ENSZ gyermekjogi bizottságának magyar tagja szerint a börtönbe kerülők gyerekeit súlyosan érinti szüleik elítélése.

„Nyilván minden életkorban sérülhet a gyerek, ha a szülővel bármi olyasmi történik, ami megzavarja az addigi napjait. A szülő eltűnik, a gyerek szomorú, zaklatott lesz, de hogy mit ért meg a helyzetből, az nagyban azon múlik, hogyan kezeli őt a környezete, mit mondanak neki, hogyan segítenek feldolgozni a történéseket. A legjobb az, ha érettségének megfelelően a szülő – az érintett vagy a másik –, illetve más rokonok, esetleg egy pedagógus segítenek a történtek feldolgozásában, ha pedig ez nehezen megy, vagy nem sikerül, akkor pszichológus segítségét kell igénybe venni. A szabály ugyanaz, mint bármely másfajta probléma esetén: figyelni kell a gyerekre, érteni a jelzéseit és válaszolni a kérdéseire” – magyarázza a szociológus.

Sokféle stratégiát alkalmaznak a családok; vannak, akik titokban tartják, hol a szülő, vannak, akik felkészítik a gyerekeket, de nem ritka, hogy a gyerek jelen van akkor is, amikor letartóztatják az anyját vagy apját. Ilyenkor súlyos trauma éri, hiszen ijesztő számára azzal szembesülni, hogy szerettét elviszik, nem érti, mi történik. A tapasztalatok szerint a szülőt nem ritkán megalázzák a gyerek előtt, fizikai erőszakot alkalmaznak és a gyereknek sokszor segítség nélkül kell feldolgoznia a történteket. Olyan is előfordul, hogy a szülő letartóztatását követően a gyerek egyedül marad a lakásban, az utcán, később pedig gyermekvédelmi szakellátásba, gyerekotthonba kerül. Herczog Mária szerint a legkártékonyabb ebben az esetben is az, ha nem mondanak neki semmit, érzi a titkot, a feszültséget, ha eltűnik a szülő, de nincs magyarázat. „A gyereket ilyennek kitenni vagy megbélyegezni a szülő által elkövetett cselekmény miatt depressziót vagy dühöt, agressziót válthat ki, s ennek következményei nagyon messzire kihatnak. Tanulási, viselkedési zavarokhoz vezethet és akár öngyilkossághoz is.”

„Sok országban nagyon gyerekbarát a rendszer, ha a szülő, az anya várandós vagy kicsi gyereke van, akkor elhalasztják a börtönbüntetését, vagy alternatív büntetést – közmunkát, házi őrizetet – kap, de van olyan rendszer, hogy napközben börtönben van a szülő, de mint a munkából, este hazamegy és otthon alszik a gyerekekkel, ellátja őket.

Nyilván nagyon nagy különbség van a cselekmények között, de az életellenes, erőszakos cselekmények – különösen ha családtag, vagy éppen a gyerek ellen követték el – különösen gondos segítségnyújtást igényelnek. Ilyen esetekben nagyon fontos, hogy a szakemberek gondosan mérlegeljék, mi a kicsi legfőbb érdeke, például találkozzon-e az elkövető szülővel, vagy sem. A gyerekek többnyire bűntudatot éreznek, azt gondolják, ők a hibásak, ha a szülő – akár ellenük – elkövet valamit.

Sok család helyzete teljesen ellehetetlenül, ha a szülő – többnyire a kenyérkereső – börtönbe kerül, és a családok éppen a bűncselekmény miatt nem jogosultak bizonyos ellátásokra. Sok pénzt költenek az eljárás során, pénzt, élelmiszert küldenek a börtönbe is, így a gyerekek anyagi nélkülözéstől is szenvedhetnek.

„Fontos, hogy ne közösítsék ki a gyermeket, ne kelljen titkolóznia, szégyellnie magát és ezt jól segíti, akárcsak az iskolában, ha a szakemberek, gyerekek megfelelően informáltak, és lehet csoportosan beszélgetni, feldolgozni a helyzetet, megérteni, mit él át az érintett” – mondja Herczog Mária, aki szerint meg kellene előzni, hogy a gyerek szemtanúja legyen a letartóztatásnak, vigyék el őt olyan helyre, ahol meg tudják nyugtatni, megfelelő tájékoztatást kap, jöjjön érte valaki, akiben megbízhat. Arra is figyelni kell, hogy a szülőt ne alázzák meg, ne kelljen a gyereknek olyan helyzetben látni a szülőjét, ami az ő önértékelését és önbecsülését is megrendíti.