Az internetről tanult lovagolni a bajnok

Polányi Máté másodszor is bebizonyította, hogy lasszóidomításban ő az első; a Svájcban megrendezett Ranch Roping (lasszózó) Európa-bajnokság profi indulói között ő használta a legjobban a kötelet, a földről és a lóról való lasszózást is megnyerte; olyan svájci, német és osztrák versenyzőket utasított a háta mögé, akik szervezett képzés keretei között tanítják a kötélvetést. Velük szemben Máté autodidakta módon tanul és képezi magát, a lovagláshoz hasonlóan a lasszózást is a világhálón keresztül sajátította el.

Ranch Roping  Európában lasszóbajnokságot négy éve rendeznek, és szemben az amerikai rodeókkal, az európai lasszóversenyeken mindig műborjút használnak, itt a technika és az ügyesség számít, nem az, hogy minél kevesebb idő alatt leterítsék és megkötözzék az élő állatot. A verseny során különféle állásból kell fejre, csípőre, lábra célzott dobásokat bemutatni. Minél nehezebb egy dobás, annál több pontot kap a versenyző. Idén október 8-9-én a svájci Matzendorfban rendezték a bajnokságot, Máté az első magyar, aki profi kategóriában nyerni tudott.

 

Fotó: lovasok.paks.hu

Máté 30 évesen kezdett lovagolni, hiába tetszett neki mindig is, korábban nem volt rá lehetősége. Azóta azonban a westernlovaglást, a rodeózást, a borjúdöntést is kipróbálta. Gyerekkora óta vonzza a western világ.

Évekig csak egy dobást ismert, majd saját készítésű kenderkötéllel és műborjúval, a netről tanulta meg a hivatalos technikákat. Mivel nem értette, hogy a videóban mit mondanak, arra törekedett, hogy mindent a lehető legprecízebben másoljon le. Kitartóan gyakorol, napi három-négy órát edz.

– A lovaglás és a lasszó is kikapcsol. Ha nincs időm az egyikre, akkor biztos, hogy a másikat csinálom – meséli Máté, aki hétköznap szobafestőként dolgozik, munka után azonban egyből farmerra, westerncsizmára és kockás ingre vált: gyakorol vagy tanít.

– Egy év alatt három új technikát tudok tökéletesen megtanulni, s ha kell, százszor visszanézek egy felvételt, hogy addig gyakoroljam a csuklómozdulatot, a beállást, amíg az tökéletes nem lesz. Előbb csak a kézmozdulatokkal próbálkozom, majd megpróbálom folyamatában is felépíteni a mozgást, végül pedig élesben csinálom. Körülbelül 15-20-féle ismert dobás létezik, de a gyakorlatban megszámlálhatatlan kombinációt alkalmaznak a profik, hiszen számít az állattól való távolság, de az is, hogy a borjú melyik testrészét veszed célba – magyarázza.

Bevallása szerint a lasszó őshazájában, Mexikóban a profikkal nem tudná felvenni a versenyt, de ennek ellenére eszébe nem jut abbahagyni a gyakorlást. Élesben, élő állaton csak ritkán tud gyakorolni, néha azonban besegít, ha a szomszédos ökoparkban altatás nélkül akarnak befogni egy állatot.
A jövő évi bajnokságról sem fog hiányozni, és örülne, ha minden kategóriában indulnának magyar versenyzők, a profi, a haladó és a kezdő mellett a nők is kipróbálnák magukat.

– Bár itthon a nők között csak kevesen lasszóznak, túl férfias sportnak tartják, mégis azok, akik belekóstolnak, hamar megszeretik. A nők kézügyessége nagyon jó, hamar megtanulnak bánni a kötéllel – mondja.

A lasszó Aki azt hinné, hogy a lasszó egy hétköznapi kötél, az nagyon téved. – Nadrágot könnyebben vásárol az ember, mint lasszót – meséli Máté. – A lasszó típusát elsősorban az határozza meg, hogy mire használják, és csak utána jön a hossz, a merevség, az anyag és a hurok kérdése. Én például egy 18 méteres nejlonlasszót használok, ami belül ólmozott, hogy szélben, vágta közben is lehessen használni.