Aktuális

Konfliktus helyett együttműködés

A válás két felnőtt ember döntésének eredménye, mégis megviseli a pár mindkét tagját. Az egymástól, ágytól, asztaltól való eltávolodás azonban gyakran képletes, mert a felek gyakran válás után is a közös lakásban élnek.

Ügyvédek, pszichológusok állítják, hogy jó válás nincs! Mert ahol békésen zajlik minden, ahol a lakáskérdés, a vagyonmegosztás és a láthatás is könnyen rendeződik, ahol nincs ordítozás, ajtócsapkodás, a gyerekek ott is sérülnek. Hosszú távon a kegyetlen együttélésnél a legrosszabb válás is jobb. Látható: nincs recept, a lelki sérülés szinte elkerülhetetlen. De mi történik, ha a családnak közös lakásban kell  maradnia a válás után? Hogyan viselhető ez el, mekkora a próbatétel? És mit kell tenni, hogy ezt ép lélekkel megússza mindenki? Oldhatóak az ilyenkor jellemző konfliktusok?

Ez így normális!
– A házasságom a végnapjait járta, amikor Enikő megjelent az életemben. De nem miatta váltunk el. Ma sem tudom, miért alakult így, miért hűlt ki a hitvesi ágy, miért mentünk egymás agyára, miközben az érzelmeink éltek. Lényeg, hogy döntöttünk: válunk. Ám húsz év sok idő, és ott voltak a fiaink. Már minden közös, a ház, az autó, a telek, a szüleink, a barátok, sőt még a gondolatok is – meséli Sz. Péter. – Leültünk, először a feleségemmel, aztán négyen a fiúkkal, és megbeszéltük, mi változik és mi nem. A házból senki nem tud és nem is akar elmenni, ez világos volt. Az is, ha megállapodunk valamiben,  ahhoz képesek vagyunk tartani magunkat. Hát megállapodtunk: nem lesz anyagi vita, a rezsit megosztjuk, a hűtőbe azonos arányban vásárolunk, hetes váltásban főzünk. A kertrendezés az enyém, a takarítás a feleségemé, mosni mindenki maga mos. Azt, hogy új barát, barátnő a közös házba nem jöhet, egyformán akartuk. Kettesben döntöttünk arról, a gyerekek előtt nem beszélünk a másik új kapcsolatáról. Intelligens emberek felnőtt módon állnak a váláshoz, a válás utáni együtt lakás kérdéséhez. Nem cél a másik utálata, vagyonból való kiforgatása, egy cél van: a békés rendezés, a gyerekek lelki békéjének megtartása. Mi öt évet éltünk így. Tisztelve egymást, egy hangos szó nélkül, betartva az egyezséget, de külön szobában, külön ágyban. Esténként nem volt ritka, hogy együtt vacsoráztunk, beszélgettünk, elmeséltük, kivel mi történt. Félévente szerveztünk egy közös kirándulást a barátokkal, akiket senki nem akart kisajátítani, maga mellé állítani. Idén júliusban elköltöztem. Vettem egy kis lakást, de a házban a létszám nem változik, csak a nemek aránya – az idősebb fiam, Balázs novemberben megnősül. Jó, hogy normális környezetben, tágas élettérben, egy remek anya mellett kezdik a közös életüket a fiatalok. Az esküvőn együtt örülünk, ott lesz Enikő, a párom, és ott lesz András, a volt feleségem társa is. Ez így normális. 

A bosszú hajt még ma is!

Konfliktus helyett együttműködés– Amikor bejelentette, hogy szeretője van és válni akar, elhatároztam, pokollá teszem az életét! – kezdi szikrázó tekintettel Horváthné  F. Aranka. – Szép házasságunk volt. A második évben megszületett Kincső, akit óvtunk, szerettünk, a harmadikban megvettük az első  lakásunkat, a negyedikben az első új autónkat. Mindenki irigykedett ránk, mi voltunk a mintapár. Aztán mire eltelt az a bizonyos hét év, mire a lányunk nagycsoportos lett, azt vettem észre, Balázs elhidegült tőlem. Ritkultak az együttlétek, végül elnémult a nagyszoba. Alig beszélgettünk. A gondok, a csekkek, a háztartás, a gyerek, minden rám maradt. A férjem folyton fáradt, ingerült volt. Aztán egy nap – épp amikor Kincső először ment iskolába – elém állt, és azt mondta: minket a gyereken kívül semmi nem tart össze, váljunk el, majd kinyögte, hogy van valakije, egy férjes asszony. Majdnem lefordultam a székről! No, akkor azt mondtam, ha te így, én is… és előbújt belőlem a fúria. Még aznap kipakoltam az ágyneműjét a nappaliba, a ruháit az előszobaszekrénybe. Tűrte. Azt nehezebben viselte, hogy többé nem főztem, nem mostam rá. Később elzártam a mosószereket, nem magyaráztam el, hogy kell bekapcsolni a mosógépet, és idővel lelakatoltam a hűtőt. A férjem összeomlása akkor volt teljes, amikor kifüggesztettem a fürdőszoba ajtajára, mikor használhatja, és ha túllépte az időt, elzártam a főcsapot. Emlékszem, kirohant törülközőben, habosan, és azt ordította: „nem bírom tovább, elmegyek, még a híd alatt is jobb!” Örültem. Már csak napok kérdése volt, hogy kimondják a válást, és reméltem, akkor a lakás kétharmada az enyém lesz. De nem így történt. A hatvan négyzetméteres lakást megosztották, a volt férjem pedig maradt. Rákényszerültünk, hogy együtt lakjunk, de ezt normálisan máig nem tudjuk kivitelezni, pedig másfél év eltelt azóta. Képtelenek vagyunk együtt élni, a szabályokat betartani, megegyezni. Már azt is számoljuk, ki mennyi áramot fogyaszt, ki hányszor húzza le a vécét. Albérlet kellene egyikünknek, de kinek? Én nem megyek! Ő sem akar. Mi lesz így? Megőrülünk? Beteggé tesszük a gyerekünket? Ki engedjen? – kérdezi Aranka, már nem fúriaként, hanem kétségbeesett anyaként.

Az együttélés érettség kérdése
A pszichológusok szerint a válás utáni együttéléskor gyakori, hogy  a felek „gyilkolják” egymást. És ez nem véletlen, a médiából, a filmekből az jön le: Ne hagyd magad! Nyerj! Győzz! És minden helyzetből úgy gyere ki, hogy ne tudjanak elnyomni, te maradj fölül! Ez a minta.
„Aki válás után képtelen az exével normális kapcsolatot tartani a gyerekei, a béke érdekében, az általában éretlen személyiség. Ez az éretlenség, a ráhagyó, pusztán dicsérő családmodellek folyománya. A társadalom számára olyan személyiségeket alkottunk, akik nehezen tűrik, rosszul élik meg a konfliktusokat, és nincs bennük elég tolerancia. Ennek oka lehet a személyiség alakulása, az önérvényesítés, a szexuális érdeklődés elhalása – mondja Merza Péter pszichológus családterapeuta. – Fölértékelődik a külső csábítás, a felek hajlamosak leértékelni egymást, majd kialszik a szeretet.
A következmény, hogy vád- és védőbeszéddé válik a kommunikáció.
A házasság, az élettársi viszony alkalmazkodás, együttműködés, szex, szeretet. Az érett felnőtt tudja: mit nem szeret a másik, és azt nem teszi, vagyis a zavartalan együttélésért engedményeket tesz. Amikor nem működik a kapcsolat, a végsőkig ragaszkodunk saját elképzeléseinkhez. Külön lecke, ha belép a képbe a harmadik. Ilyenkor nem szabad, hogy elrontsuk volt párunk örömét, vagy bosszút álljunk egy másik kapcsolattal.”

Néhány tanács:
Nem kell a saját vélt vagy valós igazságát erőltetni!  Váltson szemléletet, dolgozzanak ki együttműködési stratégiát a konfliktuskeresés helyett.
Precízen állapodjanak meg az anyagi terhek megosztásában a közös lakást illetően, és ezt tartsák is be!
A különélés ne jelentsen háborút!  Törekedjen a baráti viszony megőrzésére a gyerekek érdekében. Azért, mert már nincs közös ágy, ne feledjék, volt boldog életszakaszuk is!
Egy gyerek megsínyli szülei válását. Ne versengjen a kegyeiért, ne emelje ki a saját szerepét, ne állítsa őt választás elé, és ne akarja kicsikarni, hogy ön mellé álljon!

 

A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg. 

Konfliktus helyett együttműködésA legfrissebb szám tartalmából: 

  • Hámori Gabriella „világgá megy”
  • Miért nem nősül George Clooney? 
  • Nőnek öltöztetni veszélyes!  
  • Dr. Vekerdy Tamás rovata
  • Tamással sülve-főve
  • Konfliktus helyett együttműködés
  • A nagy fogyás

Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!

 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top