Mielőtt elkezdjük a beszélgetést a címlapfotózás előtt, akkurátusan feljegyzem a lányok nevét. Könnyű dolgom van: Mariann piros pulcsiban, Bea kék topban ül le velem beszélgetni. Tíz perccel később ruhapróbára kéri őket stylistunk, és két egyformába öltözött lány tér vissza a sminkelésre. Én pedig ismét kénytelen vagyok bemutatkozást kérni, hogy felírhassam, ki ül a jobb és ki a bal oldalamon. Az első kérdés máris adja magát: a szüleiken kívül van olyan, aki meg tudja különböztetni őket?
Mariann: Néha vannak vicces helyzetek amiatt, hogy aki nem ismer bennünket eléggé, az nem tud megkülönböztetni bennünket egymástól, de mi mindent megteszünk azért, hogy elkerüljük ezeket a szituációkat.
Bea: De az osztálytársaink, a barátaink akkor is pontosan tudják, melyikünkkel találkoznak, ha a másikunk nincs ott, és nem mutatkozunk be.
– A műsorban, a fotózásokon gyakran van rajtatok ugyanolyan ruha…
Bea: Ez az életben is előfordul. A hétköznapokon főleg a kiegészítőkkel „játszunk”, azok szoktak különbözni. Egy fiúnak a sulinkban nagyon tetszett Mariann. Összeszedte minden bátorságát, és oda is ment volna hozzá a folyosón, hogy megcsókolja. De összekevert bennünket, így engem sikerült megcsókolnia. Nagyon ciki volt, és mindketten zavarban voltunk, amikor elmondtam, hogy Bea vagyok, Mariann kóruspróbán van.
Mariann: Nálam már nem is próbálkozott szegény.
– Soha nem használtátok ki a hasonlóságotokat?
Mariann: Soha.
Bea: Soha, de…
Mariann: Mire gondolsz?
Bea: Amikor cseréltünk a csoportban. Ez egyetlenegyszer történt meg, igazából csak azért, mert mi is kíváncsiak voltunk arra, hogy meg lehet-e csinálni egy ilyen szerepcserét. Még kisebbek voltunk, az általános iskolában történt.
Mariann: Ott egy osztályba jártunk, valamelyik órán csoportmunka volt. Mi pedig, amikor a tanárnő nem nézett oda, helyet cseréltünk. Az egész osztály végignevette az órát, a tanárnőnek pedig nem tűnt fel semmi. Tényleg ez az egy ilyen csínyünk volt, de ezt nem lehetett kihagyni.
Bea: Aki jobban megismer bennünket, az rájön, hogy minden külső és belső hasonlóságunk ellenére vannak köztünk jelentős különbségek.
– Áruljátok el az olvasóknak, mik ezek az eltérések!
Mariann: Bea a cserfesebb, a nyitottabb, a vagányabb.
Bea: Már te sem vagy annyira visszahúzódó.
Mariann: Sokat fejlődtem miattad, de például a reggeli készülődésnél is egyértelműen kiderülnek az eltérések. Én készülődöm tovább, Bea pedig sürget, hogy menni kell a suliba.
– Igazi jó kislányoknak tűntök. Mi volt a legvagányabb lépésetek?
Mariann: Nem akartunk ugyanabba a középiskolába járni, így én mentem a budapesti Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskolába, Bea meg egy másikba.
Bea: Délutánonként bejártam Mariannhoz, nagyon megtetszett az a suli, és én is rájöttem, hogy mégis inkább énekelni szeretnék. Kitaláltuk, hogy sulit váltok két hónap után.
Mariann: Utánanéztünk, mik a lehetőségek, beszéltünk a suli igazgatójával, kitöltöttük a kérvényeket.
Bea: A szüleink aláírására viszont szükségünk volt. Egy vacsora előtt eléjük raktuk a papírokat, és bejelentettük, hogy iskolát cserélek. Eléggé meglepődtek, de jóváhagyták.
– Sok ikerpárnak van saját beszédnyelve kisgyerekkorában, nektek is volt?
Bea: Erről nem szólnak a családi történetek, de az igaz, hogy ha Mariann sírt valamiért, akkor csak az én gügyögésem nyugtatta meg.
Mariann: Bea is akkor hallgatott el, ha beszéltem hozzá.
– Milyen a viszonyotok Geszti Péterrel, a mentorotokkal?
Bea: Nagyon jó! Mi titkon bíztunk benne, hogy hozzá kerülünk, de Malek Miklóssal és Keresztes Ildikóval is nagyon szívesen együtt dolgoztunk volna.
| Névjegy Hajdu Bea és Hajdu Mariann • 17 évesek. • Az X-Faktorban Ikrek néven versenyeznek a csapatok között. • Csillagjegyük is Ikrek. • Bea két perccel fiatalabb testvérénél. • Mindketten zongoráznak. Mariann ezen kívül klarinétozik, Bea kürtön és hegedűn is játszik. • Egy 1500 fős kórussal felléptek a budapesti öttusa-világbajnokság nyitóhangversenyén a Papp László Sportarénában. • Példaképük Christina Aguilera • Egyikük sem kezdene szólókarrierbe a testvére nélkül. • Közös szakmai álmuk egy önálló telt házas koncert. |
– Nagy Feró kimaradt a felsorolásból.
Mariann: Nem véletlenül. Azt az első válogatáson felmértük, hogy vele lenne a legnehezebb együtt dolgoznunk. A négy mentor közül az ő zenei világa, habitusa, stílusa áll a legmesszebb tőlünk.
Bea: És tőle kaptuk az első élő adásban a legkeményebb kritikát is. De megfogadtuk, és azóta dolgozunk rajta, hogy ne legyen „unalmas” az, amit csinálunk.
– Van tervetek arra az esetre, ha valamiért mégsem indul el a zenei karrieretek?
Bea: Természetesen! A zene közelében maradunk, vagy hangszeres zenészként, vagy énekesként, vagy a háttérben.
Mariann: Az iskolában tanuljuk a hangmérnöki feladatokat, azt hiszem, nemcsak énekesnőként lennénk nagyon boldogok, de akár hangmérnökként is! A legfontosabb tényleg az, hogy zenével foglalkozhassunk.
A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg.
A legfrissebb szám tartalmából:
- Hajdu Bea és Mariann
- Angelina Jolie újra Magyarországon!
- Miért kerültek a magyar nők a „boldogságlista” végére?
- A tehetségkutatás új útjai
- Hol a boldogság mostanában?
- Eljegyzés – kezdet vagy vég
- Dr. Vekerdy Tamás rovata
- Anya főz
Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!
