A hír: Nem a halhatatlanság receptjét keressük, hanem azt kutatjuk, hogy hogyan lassítható a biológiai öregedés folyamata, miként tolható ki az egészség életszakasza – hangsúlyozta a Nobel-díjas Elisabeth Blackburn molekuláris biológus hétfőn a Magyar Tudományos Akadémián, a Quintess Tudásközpont megnyitóján.
Blackburn fő területe a sejtbiológia, annak vizsgálata, hogy génjeink hogyan befolyásolják a biológiai öregedés folyamatait. Ez a folyamat már a kora gyermekkorban elkezdődik, a szervezetre számos olyan tényező hat, olyan fertőzések érik, olyan gyulladások zajlanak benne, amelyek hatásukat csak évtizedekkel később, a középkorba lépett egyénnél éreztetik. „Minél korábban, akár a sejtek szintjén lépünk fel e folyamatok ellen, annál hatékonyabb a beavatkozás. Ez meghosszabbíthatja az ember életét” – fogalmazott Elizabeth Blackburn. Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke azt hangsúlyozta, hogy az emberek nem ismerik azokat az egyszerű módszereket, amelyekkel sok esetben megelőzhetők a betegségek. Így célszerű lenne bevezetni a közoktatásban a népegészségtant.
Winkler Nóra véleménye: 
Éljen a népegészségtan! Ugyan a kifejezés az ötvenes évek kolhozvilágát idézi, de ha jól értem, ami mögötte van, arról szól, legyen része az oktatásnak az egészségről való gondolkodás. Maximálisan támogatom. Fontos az a szemlélet, amely szerint a testünkkel nem akkor kezdünk foglalkozni, amikor az épp vagy már tönkrement. Pláne nem úgy, hogy kizárólag a gyógyszeripar megoldásait várjuk, közben éjjelente nagyot kanalazunk a hideg pörköltből, semmit sem mozgunk, és úgy egyáltalán, nem foglalkozunk azzal a testtel, amely visz minket ide-oda, jön körülöttünk, de hogy meddig és hogyan, hát az majd magától eldől.
A keleti orvoslás gyökeresen más rendszer, mint a nyugati. A császári orvosok rendszeresen látogatták az uralkodót és családját, és a vizsgálatok alatt az volt a dolguk, hogy aprólékosan megfigyeljék a pácienst, látni-e bármi változást rajta a múltkori vizit óta. Kisebb jelekből is tudtak az egyensúly megbomlására következtetni, fő dolguk az volt, hogy visszaállítsák a szervezet egészségét. Vagyis nem beteglátogatók voltak, hanem karbantartói egy természetesen, magától jól működő rendszernek. Ez nagy különbség, és az egész kérdést ki is vehetjük az uralkodók köréből, mert a lényege a folyamat, az állandó figyelem és törődés.
Persze nem lehet úgy élni, hogy semmi egészségtelent nem teszünk – sose eszünk gyilkos cukorral sütött tortát, vagy folyton-folyvást sportolunk, de nem árt, ha elhisszük, ennek is van egyensúlya, amit ha itt kibillentünk, ott vissza kell hozni. Ahogy a tanulmány kiemeli, különösen fontos a gyerekkori szakasz, mert ott alapozódik meg a bázis, amire egész életünkben immunrendszerünk, emésztésünk épül. Fontos, hogy ebben a szemléletben a test teljes egésze kap figyelmet. Hány rémtörténetet hallottunk már évek óta szedett gyógyszerekről, amelyek egy bajt gyógyítottak, de elkezdtek előidézni egy másikat. És orvosokról, akik nem látták meg időben ezeket az összefüggéseket, amikről tulajdonképpen a gyógyszerreklámok végén a hadaró rész szól, a komplikált mellékhatásokat.
Minden lap, netes portál tele van természetes praktikákkal és szempontokkal, miért is ne lehetne ezt iskolában tanítani. Természetgyógyászom mesélte, hogy kisfia az óvodában is mindenkinek továbbadja az otthon látott szemléletet, hogy például krumplit nem esznek együtt se hússal, se kenyérrel, hogy van, amit este nem fogyasztanak, de délig igen. Amikor érte megy, az óvónénik már a kapuban mesélik, mit tanultak aznap a négyéves gyerektől. Szóval, támogatom, legyen tananyag az egészségmegőrzés, csak ne nulladik órában.
