Az iráni Rómeó és Júlia: Nahal és Behnam
A fiatal iráni szerelmespár, a 28 éves Nahal Sahabi és barátja, a 22 éves Behnam Ganji nevét 2009-ben ismerte meg a világ. Ügyük mind a mai napig tisztázatlan.
 |
| Behnam és Nahal Fotó: dailymail.com |
A fiú a Teheráni Egyetem hallgatója és az emberi jogi aktivista, Koohyar Goudarzi lakótársa volt, utóbbit 2009-ben Ahmadinezsád elnök újraválasztásának napján tartott tüntetésen tartóztatták le és nemsoká lakótársát, Behnamot is magukkal vitték. Mindkettejüket a rettegett Evin börtönbe szállították, majd hamarosan Behnam barátnőjét, Nahal Sahabit és Goudarzi édesanyját is börtönbe zárták.
Arra, hogy pontosan mi is történt a börtön falai között, soha nem derült fény. Egyesek szerint a két fiatalt egymás előtt kínozták, mások szerint Behnamot azért verték, hogy hamisan tanúskodjon Goudarzi ellen. Bárhogy is történt, egy biztos, a fiú a börtön után depresszióba zuhant, összetört, majd saját lakásában öngyilkos lett; a halálát gyógyszer-túladagolás okozta.
Nahal szabadulása után állandó félelemben élt, fogvatartói azzal fenyegették, hogy megerőszakolják. Miután megtudta, hogy kedvese meghalt, blogján ezt írta: „Hej, Behnam, cseszd meg, mit csináljak nélküled?” Pár nappal később holtan találták szülei házában, szintén gyógyszer-túladagolás következtében halt meg.
A barátok beszámolóiból kiderül, a két fiatal semmilyen formában nem vett részt a politikai életben, szerették egymást, együtt akartak boldogulni – aztán egy váratlan pillanatban börtönben találták magukat. A barátok szerint mindenki tudja, milyen érzés ez, Iránban mindenki úgy érzi, ez vele is megtörténhet.
Szarajevó Rómeója és Júliája: Admira és Bosko
 |
| Admira és Bosko Forrás: terraxaman.blogspot.com |
Admira Ismić és Boško Brkić nevét 1993-ban ismerte meg a világ, úgy emlegetik őket, mint a szarajevói Rómeót és Júliát. A két fiatal szerelmes egyetlen bűne az volt, hogy két, egymást gyűlölő etnikumhoz tartoztak, Bosko szerb volt, Admira pedig bosnyák. Hét éve ismerték egymást, a Szarajevói Egyetemen vegyészetet tanultak. Amikor kezdődtek az etnikai összetűzések, a fiú családja elhagyta a várost, Bosko azonban szerelme miatt, a városban maradt.
1993 tavaszán mégis úgy határoztak, hogy szerb területen keresnek menedéket. Tudták, a szökés kockázatos lesz, hiszen ahhoz, hogy eljussanak a szerb oldalra, a Vrbanja hídon kell átjutniuk, ami a bosnyák és a szerb fegyveres erők arcvonalát képezte. Mégis elindultak. A hídnál fizettek a katonáknak, hogy átszökhessenek, átengedték őket. Rohanni kezdtek, s csak pár lépésre lehettek a céltól, amikor a mesterlövészek váratlanul tüzet nyitottak. Bosko egyből meghalt, később pedig a lánnyal is végeztek, aki utolsó erejével még odakúszott a fiúhoz és átölelte.
A kivégzést követő napokban mind a bosnyákok, mind a szerbek igényt tartottak a holttestekre, s amíg a viták nem csitultak, a két fiatal holtteste a hídon feküdt, még mindig összeölelkezve. A róluk készült fénykép az egész világot bejárta. A fiatalokat végül együtt temették el.
Az indiai Rómeó és Júlia: Yogesh és Asha
„Ölj meg engem, de őt ne bántsd!” – hangzott a jajveszékelés Delhi külvárosában. Egy fiatal szerelmes tinédzser utolsó kérlelő szavai voltak ezek 2010 nyarán.
 |
| Forrás: news.sky.com |
Amikor Umesh Kumar meghallotta a szomszédból érkező könyörgést, megpróbált közbeavatkozni, de nem engedték. Bejutott a lakásba, de kilökdösték. A lakásban a fiút megkötözve találta, zúzódások borították a testét, a lány apja, nagybátyja, anyja és unokanővére pedig Ashát ütötték. A szomszéd férfi tehetetlen volt, telefonja nem volt, a környékről senki nem segített neki, nem akartak belekeveredni az ügybe.
A sírás hajnali 4-kor maradt abba. A holttesteket reggel vitték ki, amikor megérkezett a rendőrség. Elkezdődött a nyomozás, de hamar kiderült, hogy a gyilkosságot a lány hozzátartozói követték el, akik érzelem és bűntudat nélkül vallottak. „Nem bánok semmit! – mondta a riportereknek az apa. – Újra megtenném.” A fiatalok száját ronggyal tömték be, testükön ütésnyomok látszottak, lábukon égésnyomok mutatták, hogy áramütés érte őket.
A gyilkosság híre teljesen megbénította Delhit, az úgynevezett „becsületbeli gyilkosságok” a fővárosban egyáltalán nem jellemzőek. A két fiatalnak pedig azért kellett meghalni, mert nem egy kasztból valók voltak, és ezt a lány szülei nem nézték jó szemmel. A tradicionális szemléletű indiai családokban a lány a család tulajdona, a házasságokat pedig pontosan megtervezik, a kaszton kívüli kapcsolatokat elítélik. A városok közelsége, a modern életfelfogás térhódítása azonban gyakran konfliktusokat szül, a tradicionális szemlélettel gyakran szembemennek a fiatalok. Pontos számadatok nincsenek arról, hogy Indiában hány „becsületbeli gyilkosság” történik, a legtöbb ugyanis nem kerül nyilvánosságra.
Tragédia Angliában
Lapzárta után érkezett a hír, hogy a közép-angliai Smethwickben két fiatal szerelmes vesztette életét: a 17 éves Sara Rylance és a 18 éves muszlim fiú, Fayz Uddin a hindu fesztivált, a Diwalit ünnepelte, amikor a fiú beleesett a vízzel telt, 6 méter mély Birmingham-csatornába, a lány pedig utána ugrott, hogy kimentse. Mire a fiatalokat kihúzták a vízből, eszméletlenek voltak, később a kórházban beállt a halál; a fiatalok ittas állapotban voltak. A szülők sokkos állapotban vannak, a fiú szülei pedig arról sem tudtak, hogy fiúk Saranak udvarolt – valószínű, hogy vallási különbség miatt nem merte elmondani otthon.
