“Most élvezd az életed!”

A hír: Michael Jackson a leggazdagabb néhai sztár. A pop királya, aki ötvenesztendős korában, 2009-ben hunyt el, már a tavalyi összesítésben is a Forbes-lista élén végzett. Az énekes halála óta hatalmas a kereslet albumai iránt. Az elhunyt sztárok bevételi rangsorában Elvis Presley foglalta el a második helyet 55 millió dollárral (12 milliárd forinttal), a harmadik pedig Marilyn Monroe lett 27 millió dollárral (5,7 milliárd forinttal).

Peller Mariann véleménye: Amióta jóra fordultak a dolgok az életemben és van feladatom bőven (Istennek legyen hála!), egyre gyakrabban kell felhívnom a saját figyelmemet arra, hogy ennek a csodálatos, igen gazdag és egyben változatos időszaknak minden pillanatát igazán mélyen megéljem. Vegyem észre, milyen csodák vesznek körül, micsoda szerencsés élmények követik egymást! Még ha fáradt vagyok is, és olykor úgy érzem, nem fogom tudni végigcsinálni, nem lesz elég erőm változtatni, megváltozni, eleget fejlődni vagy elég gyorsan tanulni, hogy mindenki elégedett legyen velem, amiért végre én magam is elégedett lehetek majd saját magammal.

A Nagy Duett-beli szereplésem alatt vettem először észre, hogy tudatosan kell figyelmeztetnem magam arra, hogy ne görcsöljem túl a feladatot. Könyörgöm, ez csak egy játék! Mégis mi történt, amikor hibáztam? Semmi. És szépen, lassan sikerült tudatosan megélni a varázslatos pillanatokat: a tapsoló, nevető közönséget, a profi énekes-táncos partner, Bereczki Zoltán dicsérő szavait, elismerő mosolyát, a zsűri dicséretét, az ének és tánc végtelen energiáját, élvezetét. Olyan volt átélni egy-egy momentumot, mintha egy lélekemelő filmben látnám, lassítva lejátszott jelenet gyanánt. Olyan érzést keltett, mintha sírnom és nevetnem kellene egyszerre a szívet szétfeszítő, katartikus boldogságtól.

Csak azért tudom ilyen pontosan leírni, mert tényleg sikerült magamra szólnom, mielőtt kiléptünk volna a színpadra, hogy most jegyzeteld, de legfőképpen élvezd, ami következik, mert nem tudhatod, lesz-e még ehhez fogható élmény; és mert ezekért a pillanatokért érdemes küzdeni a szürkének tűnő, rohanós, túlzsúfolt és stresszes hétköznapok során.

Hasonló élmény lett volna számomra, ha egy igazi, mindenki által ismert és elismert, istenáldotta tehetségű világsztárnak eljutottam volna az élő koncertjére. Mondjuk, Michael Jacksonéra. Kétségtelen, hogy már élete során is hatalmas világsztárnak számított. Mindig a slágerlisták élére kerültek szerzeményei, elképesztően tehetséges ember volt, egy igazi zseni. A ránehezedő nyomás is, ennek megfelelően világméretűnek tetszhetett számára.

Állítólag nem véletlen, hogy az ekkora világsztárok nem élnek meg túl magas kort. Több dolog történik velük egyetlen év alatt, mint egy hétköznapi ember egész életében. Gyorsabban, intenzívebben élnek, és a lelkük hamarabb „betelik”, tehát hamarabb megtanulják, megtapasztalják, amiért leszülettek.

Mi pedig érezzük, hogy ezekből az emberekből kell egy csepp, mert sugározzák valaminek a létét, amivel kapcsolatban titkon mindannyian vágyunk a bizonyosságra. Belőlük egy csepp, mondjuk egy dal formájában, segít megélni a pillanatot, ezért mindig szükség lesz rájuk. Haláluk után talán még inkább, hiszen akkor megértjük, hogy ők maguk is mulandók, éppúgy, mint a pillanat.