A hír: Folytatódtak a kemoterápiás kezelések Zalaegerszegen, miután pénteken megérkezett az a gyógyszer, amelynek hiánya miatt hétfőn fel kellett függeszteni a rákbetegek terápiáját.
Korábban a készítményekhez szükséges 5-fluorouracil nevű gyógyszerből rendelkezésre álló készletük elfogyott. Az egészségügyi államtitkárság azt közölte: világméretű gond áll a háttérben, amely „gyártási és gazdaságossági problémák, illetve keresletnövekedés, továbbá termelési nehézségek miatt alakult ki”. A kórház tájékoztatása szerint a továbbiakban már fennakadás nélkül folytatódhatnak a kemoterápiás kezelések, az intézmény március végéig elegendő készletet tudott beszerezni.
Soma véleménye: Eljött az ideje annak, hogy tudatosítsuk magunkban: nem feltétlenül és nem minden esetben a gyógyszertől lehet gyógyulni, itt az idő, hogy nyissunk más megoldások, más szemléletek felé.
Egyre többen tudják azt, hogy a rákot nem csupán a hagyományos módon lehet gyógyítani, sőt, hogy esetenként sokkal inkább lehet a hameri módszer alapján meggyógyulni. Tavaly voltam hameri alapképzésen, ott egy hivatalos szakember (eredeti foglalkozásában pszichiáter) adta át a következő információkat. A hagyományos orvosi protokollal (kemo-, sugár-, kemo) kezeltek 30 százaléka gyógyul meg (70 százaléka meghal), a hameri módszerrel gyógyítottaknál ez az arány: 80 százalék gyógyult, és 20 százalék az, aki nem éli túl a betegséget. Jogos a kérdés: akkor mért nem ez utóbbival gyógyítanak? Hamer kemo- és sugárterápia-ellenes, miközben az ilyen kezeléseken egyes források szerint olyan haszon van, aminek ellehetetlenülése túl sok érdeket sértene.
No de ki is ez a Hamer doktor, és mit tud ő? 1938-ban született, teológiát, fizikát, orvostudományt tanult, abból diplomázott, később az általános orvosi ismereteken kívül belgyógyászatból is doktorált. Már fiatalon kreatív volt, több mindent föltalált (hameri szike, csontfűrész…). 42 éves koráig az általános orvosok életét élte (lett egy szintén orvos felesége és négy gyereke), amikor tragédia érte: második gyermekét (az első fiút, Dirket), véletlenül eltalálta az ágyékánál egy golyó, komoly ereket sértve ezzel. Pár hét múlva amputálni kellett a 18 éves fiú egyik lábát, fél év múlva pedig Hamer karjaiban halt meg. Hamer annyira belebetegedett, hogy hererákot „gyártott magának”. Bekerült a rákos betegek közé a kórházba, ahol elkezdte kikérdezni a sorstársakat, mi történt velük. Az derült ki, hogy mindegyiküknél fél-egy évvel a diagnózis előtt komoly veszteségélmény, trauma történt. Közben visszatérő álmai jelentkeztek, amiben folyamatosan a fiával, Dirkkel beszélgetett a rák természetéről és gyógyításának lehetőségeiről. A fia lett a lélekvezetője. Meggyógyult (kemo nélkül, azt ösztönösen már akkor nem engedte), és ’79 őszén már egy bajor onkológiai klinikán volt főorvos. Azóta koncentráltan ennek szentelte az életét, elméletét új germán medicinának nevezte el. Az a nézete, hogy a betegségek a természet értelmes, különleges biológiai programjai, nem pedig karmikus „büntetések”. A lélek-agy-szerv összefüggés teljes mértékben nyomon követhető, objektíven vizsgálható. Minden agyi terület vagy agyi relé (kapcsolódási pont) egy bizonyos szervet vagy szövetet irányít. Az, hogy az adott szerv a konfliktus-sokkra növekedéssel (tumorképződéssel), szövetvesztéssel vagy funkciókieséssel (cukorbetegség, hallásvesztés…) reagál-e, az érintett agyi területtől függ (agytörzs, kisagy, nagyagyvelő vagy kéreg). Hamer ezek után képes volt úgy feltérképezni az agyat, hogy meghatározott konfliktushoz meghatározott agyi területet kapcsolt. Például: akinek döntési konfliktusa van, nem tudja kihez, mihez tartozik, társadalmon, családon, kapcsolaton, munkahelyen belül, bárhol is, annak végbélproblémája alakulhat ki, kisebb esetben aranyér, súlyosabb esetben végbélrák formájában.
Az agy és a mikrobák között összefüggés van, ami azért fontos, mert az adott agyi területen kimutatható az érzelmi sokk (ami a betegséget okozza) és az adott agyi területhez adott mikroba, azaz gomba, baktérium és vírus tartozik. A gyógyulási fázisban az adott területhez és betegséghez tartozó mikroba bontja le a daganatot – már ha nem kezdik el kemóval szétroncsolni. Konkrétan például az emlőmirigyráknál a TBC-baktérium bontja le a daganatot, ami a mellbimbón és az izzadáson keresztül távozik. A prosztatadaganatnál szintén a TBC-baktérium bont. A méhnyakráknál a humán papillomavírus segít a gyógyulásban. Ez ellen adnak védőoltást, ami óriási hiba, mert ezek a mikrobák nem véletlenül alakultak ki, nem a szervezet ellenségei (ami ellen oltani kell), hanem a segítői. Azt mondja Hamer, hogy az oltások nagy többsége nem segít, hanem árt.
Azt mondja, az ő gyógyítása nem egy módszer, hanem szemlélet, amin belül mindenki azzal a módszerrel (pszichoterápia, kineziológia, transztechnikák, pszichodráma…) dolgozhat, amiben otthon van. A lényeg, hogy a páciens ismerje a hameri alapokat, vagyis mondja el neki a gyógyító a lényeget és azt, hogy az ő problémájához milyen érzelmi konfliktus járul, a betegségének mi a menete, fő fázisai. Ezután fel kell tárni az érzelmi traumát (ezt ő Dirk Hamer-szindrómának nevezte el a fiáról és magáról: DHS), mégpedig nem Ehnaton fáraó idejéig visszanyúlva, hanem a legutolsó olyan „cseppet” feltárni, ami ezt kiváltotta. (Néhány hónapra visszamenően.) Vissza lehet menni tovább is, azt mondja, érezni fogjuk, meddig szükséges, de legfőképp az itt és mostban kell dolgozni, és nemcsak a lélek szintjén, hanem a fizikai síkon egyaránt, tehát a valóságban is meg kell oldani az adott problémát! Csak akkor szabad belemenni az adott érzelmi kérdés újraélésébe, ha a sejtek a pusztuló, azaz a nekrózis fázisban vannak, mert például az endodermális betegségeknél, amikor a sejt növekedési fázisa van, akkor az érzelmi trauma újraélésével növekszik a daganat is. Azt tapasztalta, akkora lesz a daganat, amilyen nagy volt vagy ameddig elhúzódott a DHS, azaz a trauma. Át kell beszélni a pácienssel a visszaesési lehetőségeket az összes tünetlehetőséggel együtt úgy, hogy közben oldani kell az ezen levő feszültséget, mert az áttétek a betegségtudattal járó újabb traumákból lesznek. Van olyan eset, amikor ő maga is javasolja a műtétet, illetve szteroidok adását, de ezt is egészen más módon, mint ahogy a hagyományos orvoslás előírja. Például – vallja – a petefészek- és heretumornál azért nem szabad a kezdeti stádiumban műteni, mert eleinte a tumor behálózza a szövetállományt, később viszont (kilenc hónap múlva) önállósul, és egy saját tokkal rendelkező különálló daganat lesz, amit minden gond nélkül el lehet távolítani. Akkorra már mint egy gyöngykagyló, „kiizzadta” a konfliktust, és megtörtént az öngyógyítás.
Szóval ez nagyon más szemlélet, mint amivel most 70 százalékban nem tudnak gyógyítani… Mindamellett el tudom képzelni, hogy van olyan ember, akinek ez a módszer nem segít, hanem a hagyományos rákgyógyításra van szüksége. És hogy ez min múlik? Szerintem a saját tudatunkon.
