Közel kétmillió forint értékű üzlet és kilenc elkelt civil szolgáltatás – ez a november 17-én negyedszerre megrendezett Civil Licit mérlege. Az esemény során civil szervezetek bocsátották árverésre azon szolgáltatásaikat, melyek a környezeti és társadalmi fenntarthatóság megteremtését segítik. Vállalati vezetők licitálhattak a hagyományos aukciók szabályai szerint.
Negyedszerre hívtuk össze egy délutáni árverésre a civil és a for-profit szféra szereplőit, hogy egymásra találjanak egy aukció szolgáltatásai kapcsán. A helyszín most először a Néprajzi Múzeum díszterme volt, a márványfalak között és az aranycsillár alatt – kijelenthetem – minden szereplő izgult.
A Civil Licit olyan aukció, ahol nem műtárgyak szerepelnek a katalógusban, hanem olyan szolgáltatások, melyeket egy cég feltételezhetően magától is igénybe venne. A beadók olyan szervezetek, amelyek megváltozott munkaképességűeket foglalkoztatnak, vagy egy fontos társadalmi ügy mellett köteleződtek el. Ezen az árverésen nagyon kedvező kikiáltási árról indulnak a szolgáltatásaik, melyek közt tréningek, fair-business minősítés, egészségnap, önkéntes programok és képzések szerepelnek. Az árverés tételeit, magukat a szolgáltatásokat a civilek a színpadon ismertetik, illetve mindegyikhez vetítünk egy vicces és kreatív félperces kisfilmet, ami lazán közelít egy fontos kérdéshez.
Ha a termék egy olyan szolgáltatás, amiben létszámleépítés előtt álló cégvezetőket és a leépítendő munkatársakat egyszerre készítik fel a rájuk váró nehézségekre, a kisfilmen két egymásnak zsebkendőt keresgélő, szipogó öltönyöst látunk. A munkahelyi konfliktuskezelést magánéleti vita szemléltet, kanapén ülő házaspár civakodik apró, de idegesítő dolgokon. A filmeken nagyon jól szórakoztunk. Azt, hogy szabad nevetni, mind jól éljük meg, mert ezt az összizgulást rögtön oldja. Novák Péter volt a házigazda társam, nagyon szeretem, ahogy ezt csinálja. Kicsit nagyobb a mozgástere, mint nekem, mert egy árverés vezetőjének mégiscsak rendet kell tartania, de Péter könnyen képviselhet mindenféle extremitást a színpadon. Ha például nem indul el a licit, ő azonnal feltesz negyvenhét kérdést, hogy a szolgáltatásról még inkább kiderüljön, mennyire jó, és azonnal vegye meg valaki a teremben.
Egy klasszikus festményárverésen nagy öröm, ha elkel egy szép kép. Itt is az, csakhogy még megható is, ahogy vevő és vásárló egymásnak gratulálva, csillogó szemmel állnak a színpadon. Mint bármilyen aukción, itt is előfordul, hogy egy tétel nem kel el. Ahogy a siker is erősebb érzés, engem az is sokkal jobban megvisel, ha egy szervezet vezetője úgy ül vissza a helyére, hogy nem sikerült vásárlót találni az általa szeretve kitalált szolgáltatásra. Pedig ilyen van. Erre fel is készítettük a beadókat, ráadásul tudjuk, a Civil Licit sikere nemcsak az eladott tételekben, hanem hosszú távon is mérhető. Sokszor fordult elő, hogy itt ismerte meg egymást két fél, akik közt jól működő munkakapcsolat alakult ki, és már évek óta együtt tréningezik a munkatársakat.
A Civil Licitben sokan hisznek, és erről szívesen beszélnek a közönségnek is. Für Anikó arról, hogy az ember sose lehet biztos a helyzetében, bármit bármikor elveszthet – egzisztenciát, társat, egészséget –, így nem árt nyitottan közelítünk egymáshoz, mert aki ma adni tud, lehet, hogy holnap rászorul arra, hogy kérjen. Czutor Zoli azért hálás az életnek, mert mindig érezhette, hogy szükség van rá, és ez nagyon erős, felemelő érzés. Szerinte a licit arról szól, hogy ezt a biztonságot nehezebb sorsú társainknak is megadjuk. Hogy kellenek, szükségünk van speciális tudásukra, látásmódjukra, tapasztalataikra. Bombera Kriszta arról mesélt, hogy egyszer egy amerikai ösztöndíjinterjún azért vesztett el egy tanulmányi lehetőséget, mert nem volt önkéntességi tapasztalata. Később, amerikai munkaéveiben beléivódott ez, és gyerekeit is így neveli; segíteni teljesen természetes dolog. Evidens. Így ment a délután, beszédekkel, együttérzéssel, kisfilmekkel és emelkedő tárcsákkal. Szép pillanatai voltak, mi pedig már el is kezdtük a jövő évit szervezni.
