„Egyik fotós ismerősöm kérte, hadd csináljon Fanniról néhány képet, így kezdődött az egész – meséli Bozsits Krisztina, akinek kislánya belekóstolt a modellkedésbe. – Főleg fotózásra jártunk, a reklámfilmet nem erőltettük, mert zavarta Fannit a kamerák előtti beszéd, de pózolni imádott” – mondja Kriszta. Ma már nem járnak válogatásokra, fontosabb az iskola, de az anya tapasztalatai jók, ezért nem kizárt, hogy később még fog modellkedni a lánya. „Kedvenc munkája egy karácsonyi fotózás volt, gyönyörű, habos-babos hercegnőruhában. Vannak, akik szépségversenyekre is ilyen, kölcsönzött ruhakölteményekben viszik a gyereküket, csillogósra fújják a a bodorított hajukat, néhány anyuka pedig szó szerint kiabál velük, például hogy »emeld fel a fejed, mert látszik a tokád!« – emlékszik vissza Kriszta. – Mi csak egyszer voltunk ilyenen, de szörnyű élmény volt, soha többet nem megyünk. Még azt sem engedtem, hogy kisminkeljék Fannit, amikor az egyik fotózáson azt akarták.”
Érdek nélkül tetszik?
A gyermekszépségversenyek világszinten is viszonylag újdonságnak számítanak. Nem túl meglepő módon ez is Amerikából indult, a hatvanas években rendezték meg először. Magyarországon még mindig nagyjából annyi az időben mérhető tapasztalat, mint a résztvevők átlagéletkora. A sok elrettentő példa, a bárénekesnővé mázolt ötévesek és a tűsarkúban dülöngélő kiskamaszok fotói bejárták már a világot, nálunk azért szerencsére ennél sokkal barátságosabb a helyzet.
Boginak, Rácz Adél kislányának a modellkedés inkább játék. A bájos kislánynak sokan mondták, hogy fotózni kéne. Az első felkérések négyéves korában jöttek, amikor megnyerte első szépségversenyét. „Eleinte nem tartottam jó ötletnek a szereplést, mert Bogi még kicsi volt. Nem is tudtam, mit tegyek, de sok kislány álma a szép ruha, szép haj, csillogás, az én lányomnak is tetszett a dolog, úgyhogy gondoltam, próbáljuk meg – emlékszik vissza Adél. – Itthon nem maszkíroznak el úgy gyerekeket, mint sok más országban. Az nagyon durva. Nálunk esetleg egy kis szempillaspirált használnak néhányan és legfeljebb annyi a negatívum, hogy sokan akkor is erőltetik a dolgot, ha a gyerek nem szeretné csinálni.” Bogi ma már nyolcéves, és mióta iskolás, már ritkábban járnak felkérésre, soha nem hiányzik az órákról és iskolán kívül is éli a gyerekek életét: kikészíti a tejet és a kalácsot a Mikulásnak decemberben, moziba jár a barátnőkkel, különórái vannak és gyakran lovagol, mert nagy vágya, hogy díjugrató legyen.
“Ölelje meg inkább”
| Magyarországon ma már szinte minden nagyobb modellügynökség foglalkozik gyerekmodellek közvetítésével is, de tíznél kevesebb a kifejezetten gyerekekre szakosodott ügynökség. A modellkedés megkezdése az ügynökség kiválasztásával és megkeresésével kezdődik, ahol többnyire regisztrációs díjat kérnek. Néhány helyen eltekintenek a portfóliótól (jó minőségű fotósorozat), máshol a regisztrációs díj tartalmazza ennek elkészítését. Utóbbi esetben a kezdeti díj mértéke a több tízezer forintot is elérheti. A megbízók és a modellek közti közvetítést az ügynökség látja el, a szülők ezen keresztül kapnak információt a soron következő munkákról, melyekre a megrendelő válogatások (castingok) útján jelöli ki számára megfelelő gyereket. Leggyakoribb megbízást a reklámok, illetve a fotózások jelentenek, díjazásuk rendkívül változó. Egy nagyobb reklámkampány főszerepe százezres keresetet jelenthet, míg egy kisebb megbízás mellékszerepe mindössze néhány ezer forintot vagy tárgyi ajándékot. A castingokon való megjelenés elengedhetetlen része a sikereknek, ezért érdemes jelentkezés előtt átgondolnia a családnak, hogy mennyit tud utazási költségre áldozni illetve hogy mennyire fér bele a család időbeosztásába az utazás. Fontos tudni, hogy az ügynökség mindössze a modell képviseletét és közvetítését vállalja, munkát azonban nem tud garantálni. |
Sokan bizonytalanok, vagy kifejezetten fenntartásokkal viszonyulnak a témához. Nem tudják, mi várna rájuk, milyen világgal találkoznának, ha belevágnának. „Sok szép gyermek van a világon, de maradjanak inkább gyerekek addig, ameddig csak lehet, elég lesz majd később szembesülniük ezzel a mocskos világgal”, „Hogy jön ahhoz egy anyuka, hogy elvegye a lánya gyerekkorát? Ölelje meg inkább ahelyett, hogy ilyesmire kényszerítené”, „Eszem ágában sincs, hogy tönkretegyem a kicsimet” – zúdulnak fel a fórumozók egy-egy gyerekmodellekkel foglalkozó topicban, és ítélik el a szülőket, akik a divatvilág közelébe engedik gyereküket. Marton Petra két kisgyermek édesanyja, de fel sem merül benne, hogy ilyen módon mutassa meg őket a külvilágnak. „Nem tudom, mi van a csillogás mögött, mekkora a hajtás, hogyan használnak ki gyerekeket, milyen károkat okoz a kicsik lelkében a rivalizálás és leterheltség.” – mondja. És hozzáteszi: „Ha valaki képeket szeretne készíteni a gyerekeimről és azt javasolná, hogy menjünk fotózásra, akkor információkat gyűjtenék a cégről, akár elmennék a helyszínre is. És persze megbeszélném a gyerekekkel és az apjukkal, hogy mi a véleményük. Ha minden pozitív és a kicsiknek is van hozzá kedve, akkor valószínű, hogy belevágnék. De végig nagyon résen lennék.”
Ma, amikor már szinte az sem sokkoló hír, hogy tízévesek látogatnak el végleges szőrtelenítésre, kiskamaszok pedig implantátumot kérnek a Jézuskától, aggasztónak tűnhet a szépségipar egy anyuka számára. A szakemberek szerint viszont az a legfontosabb, hogy a gyerek jól és biztonságban érezze magát, kellemes legyen számára a környezet és ne kényszerítsék olyan szituációba, ami feszélyezi. Ha ez teljesül, akkor élményként éli majd meg az eredményeket.
Betti, a veterán
 |
| További fotókért kattints a képre. |
Takácsné Wachtler Krisztináék mindkét lánya belekóstolt a modellkedésbe, de nem alakult ki köztük rivalizálás és osztálytársaik, barátnőik is örülnek, ha látják őket újságban vagy reklámban. Nagyobbik lányuk, a most 10 és fél éves Betti nagyon szerette, ha fotózták. „Vagány, belevaló kiscsaj volt, élvezte a munkákat, amik eleinte ingyenesek voltak, de nem is ez volt a lényeg. Örültünk annak, hogy tetszik neki, szerette volna több dologban is kipróbálni magát, így később jártunk szépségversenyen is” – meséli Kriszta. A kislány háromszor lett Unió Szépe, néhányszor divatbemutatón is részt vett, ma pedig legnagyobb büszkesége egy filmforgatás, mely során Szabó Győző játszotta az apukáját. Egy idő után náluk is az iskola került előtérbe, így Betti ma már castingok helyett inkább házi feladatot ír, vagy húgát kíséri el anyukájával a megbízókhoz. Kitti hatéves, eleinte csak nézelődni járt velük, mára viszont gyakran kap munkákat is. „Rettentően élvezi a dolgot, nagyon büszke volt például az egyik óriásplakátjára – árulja el anyukája. – Úgy néz ki, Betti már kicsit kiöregedett, valamiért öt-hatéves korban keresik leginkább a kislányokat. Néha kicsit bántja is, hogy őt már kevésbé keresik, de segítőkész partnere a kicsinek. Sok szülőn látom, hogy tűzön-vízen át nyomja a kicsiket. De nem ez az élet. Ez az egész inkább csak emlék, amire majd jó lesz visszagondolniuk felnőttként.”
Az internet azonban nemcsak mosolygós modellképekkel van tömve, hanem csalódott szülőkkel is. Az elmondások szerint magukat ügynökségnek kiadó cégek gyakran jó üzletet csinálnak a tájékozatlan érdeklődőkből.
Kétszázezret kértek
„A ligetben fiatal hölgyek állítottak meg minket, hogy jó lenne, ha elmennénk hozzájuk, mert nagyon szép a lányunk. Az életkoruk alapján nem hittem, hogy komoly szakmai szemmel el tudnák dönteni, ki alkalmas erre, egyébként sem vagyok híve annak, hogy egy kislány ilyen szinten legyen elfoglalva a kinézetével, de lányom az autóban kunyerálni kezdett, nagyon szerette volna kipróbálni, úgyhogy elmentünk” – meséli Nyírfalvi Melinda. A helyszínen sokan voltak, szinte mindenki megfelelt a rostán, jöhetett legközelebb az újabb kör. Itt azonban kellemetlen meglepetés várta a pályázókat: „Kapásból 200 ezret kértek tőlünk, mert azt mondták, rögtön el is készítik a szükséges fotókat. Ilyen összeget akkor sem fizetnék egyből, ha lenne nálam, de nagyon erőszakossá váltak, majdnem ránk zárták az ajtót, és azt akarták, hívjam fel a férjem, ő pedig hozza el magával a bankkártyát. A vége az lett, hogy szégyen ide vagy oda, szinte kiszöktünk a helyről, amikor a hölgy vécére ment.” A kislány nem volt csalódott, bár több gyereket láttak a folyosón sírni. Három év telt el azóta, Melindáék nem jártak több ügynökségnél, és nem is tervezik, bár az anya hozzáteszi, biztosan vannak másfajta cégek is.
Nem csak szőke angyalkák kellenek
Velkovits Veronika, a Sunny Modell ügynökségvezetője szerint mindenképpen hasznos informálódniuk az érdeklődő szülőknek. „Egy gyerek modell életét úgy kell elképzelni, mint a felnőtt modellekét: reklámok, katalógus, újság, divatbemutató. Itt viszont még fontosabb a személyes találkozó és a bizalmi kapcsolat. Mindenkinek azt javaslom, hogy nézzen körül személyesen a választott helyen, ha teheti” – mondja a jelentkezésről. A várható költségek kapcsán már inkább 
nem szeretne állást foglalni, hiszen ez cégenként nagyon változó, de hangsúlyozza: „biztos, hogy regisztrációra én magam túl sokat nem fizetnék, hiszen még nem tudhatom, mennyire fog a befektetés megtérülni.” Veronika úgy gondolja, bárkinek érdemes kipróbálnia magát, hiszen sok különböző karaktert keresnek a megbízók. „Mindenkit regisztrálunk, mert nemcsak szőke angyalkákat, hanem fogszabályzós, duci vagy éppen esetlen gyerekeket is keresnek. Nem a döntés a dolgom, hanem minél sokszínűbbé tenni a palettát” – avat be az első válogatás folyamatába. A szakember azt tanácsolja, a szülők nézzenek utána az adott cég referenciáinak, így biztonságosabban tudnak dönteni.
