„Egy idős hölgy állt előttem a sorban Ferihegy 1-en, a római járatra várva. A beszállókapunál kiderült, valami gond van a kézipoggyászával. Ez már a második ellenőrző pont volt, amin át kellett jutnia – de az elsővel ellentétben itt fennakadt. Lehet, hogy a táska méretei meghaladták a megengedettet, nem tudom, de ettől még tény: a korábbi szűrőknél még nem volt probléma, csak ott, ahonnan már nincs visszaút, ahol a legmagasabb összeget kellett pótdíjként fizetnie a csomagért, ami végül a repülőgép rakterébe került – néhány további utas kisbőröndjével együtt. Az intézkedő személyzet nyers hangnemben beszélt a hölggyel, még rángatták is. Az utóbbi időben mintha megváltozott volna az ellenőrző pontokon dolgozók hozzáállása” – elevenítette fel Lóránt néhány héttel ezelőtti reptéri élményét.
A világhálós utazási fórumokon az egyik legkedveltebb téma a „Hogyan rövidítik meg ügyfeleiket a “fapados” cégek?” felütésű, amelyekben változó mennyiségben kapnak teret olyan – általában repülőtéri – panaszos történetek, amelyek végkicsengése ugyanaz: az utasnak a már korábban átutalt összegeken felül is fizetnie kellett.
A terminálokon elvileg csak akkor érhetné zsebbevágó meglepetés az embert, ha előzetesen az internetes utasfelvételt választotta, ám mégis a check-in pultnál, azaz a reptéren akarja élesíteni foglalását, ha kézipoggyásza “túlméretes” vagy túlsúlyos, ha a foglalás során kevesebb feladandó poggyásszal kalkulált és kevesebb után is fizetett, mint amennyivel végül útra kelt.
Nincs szabvány
„A légitársaságok honlapjain elvileg minden adat az utazók rendelkezésére áll; súly- és mérethatárok poggyászok esetén, extrának minősülő szolgáltatások tarifái, és így tovább. A fapados repülőjegyek árába általában egyetlen kézipoggyász szállítását építették be, de a méretre vonatkozóan nincs szabvány, a cégek különböző súly- és mérethatárokkal dolgoznak” – nyilatkozta kérdésünkre a pelikan.hu online jegyértékesítő portál munkatársa, ami arra utal: a szövegértéssel lehet a baj.
| Fapados káté – stopposoknak
1. Az adott légitársaság honlapján figyelmesen olvassuk el a feladandó és a kézipoggyászokra vonatkozó rendelkezéseket, és ennek megfelelően csomagoljunk. A pluszkilók és extra méretek zsebbevágó tételek. |
Ezt a vonalat erősítik az internetes fórumokon azok a tipikus történetek, amelyekben a magát becsapottnak érző mesélő leírja, hogy (kézi)poggyásza az ellenőrzéskor egy centi híján nem fért be a sablonba, vagy túlsúlyos volt, így „pótdíjat” kellett fizetnie.
„Elfogadom, hogy vannak kikötések és az olcsóbb jegy miatt igyekszik is az emberfia betartani az előírásokat. Kinyomtatom a jegyet – rendben van. Kinyomtatom a beszállókártyát – rendben van. Mivel becsekkolok a neten, ezért megtakarítom a becsekkolási díjat, de ezzel kihagyom a milliméterre pontos csomagmérést, így nem tudom meg, hogy a kézipoggyászom bizony 1 cm-rel nagyobb” – osztotta meg saját történetét az egyik legnépszerűbb online panaszoldalon bizonyos T Joe.
Ilyen esetekben a hozzászólók megoszlása is tipikus: a többség újravenné a posztíróval az ábécé betűit, pedig egy matematikai alapműveletes gyorstalpaló legalább ennyire hasznos és inspiráló lenne – 5 kiló súlytöbblet bizonyos légitársaságok esetében 30 000 forinttal is könnyíthet a tárcánkon.
Barátunk, az utas
A magyar bejegyzésű Wizz Air 2010 áprilisában utasbarát megoldást választva megszüntette a feladott poggyászra vonatkozó 15 kilós súlyhatárt (a jelenlegi limit 32 kg).
Ám ha a kézipoggyászt illetően a beléptetőkapunál akad problémánk, már nem feltétlenül érezzük a „mindent az utasért” típusú szlogenek erejét. A 16 500 Ft-os díj például a duplája a Wizz Air honlapján jelölt, a hagyományos check-in eljárás esetén a pultnál feladott csomagért fizetendő tarifának.
Mire fel a differencia?
„Ez nagyon ritka eset. Minden utas jól felfogott érdeke, hogy az általa is elfogadott üzletszabályzatot betartsa. A biztonsági ellenőrzés a csomag tartalmát érinti, a biztonsági szolgálatnak nem feladata a méretellenőrzés. Az utas és a légitársaság közös érdeke, hogy ne az utolsó pillanatban előkerülő, túlméretezett poggyász miatt késsen a járat, ilyen esetben a poggyászt külön kell eljuttatni a gép csomagterébe. A megemelt díj leginkább a figyelem felkeltését szolgálja” – érvelt Varró Balázs, a Wizz Air Hungary kommunikációs vezetője.
Persze amit ennél a cégnél a hivatalos megszólaló „fehér hollóként” említ, máshol (a magyar piacról már kivonult Ryanairnél) hétköznapi gyakorlatként kerül elő – legalábbis a cikkekben és a fórumozók között gyakori téma a 30 eurós „kapupénz”. Egyes vélemények szerint az utolsó pillanatban is tapasztalható éberség hátterében az áll, hogy a repülőtereken a becsekkolást külsős cégek végzik, melyek munkatársai jutalékra számíthatnak a pluszbevételekből.
Sikerdíj
„A földi kiszolgáló személyzetet a légitársaság által megbízott partner biztosítja, ez repterenként változhat – mondta Varró Balázs, majd a »sikerdíj« kérdéskörére is kitért. – Létezik ilyen iparági gyakorlat, de ne feledjük el, hogy ezek az eljárások és díjak elsősorban a biztonságos repülést hivatottak szolgálni. A repülőgépek fedélzeti kapacitása korlátozott, a megengedettnél több vagy nagyobb csomag elhelyezése biztonsági okokból nem megoldható.”
Hasonló válasszal reagált a céget ért kritikára a már említett Ryanair, miután a mértékadó londoni napilap, a The Telegraph november elején oknyomozó riportjában nyilvánosságra hozta, hogy a földi személyzet tagjai (a szerződéses partner Servisair dolgozói) 50 penny bónuszt kapnak a túlméretes kézipoggyásszal „levadászott” Ryanair-utasok után. A honorárium kifizetését a Servisair feltételhez kötötte. Az „ellenőröknek” heti tíz potyázót kell felmutatniuk, cserébe munkáltatójuk öt fonttal többet utal a heti fizetéskor a bankszámlájukra – miközben az utassal fizettetett pótdíj olykor a 40 fontot is meghaladja. Néhány hete vezették be és őszintén szólva örülünk a rendelkezésnek. Korábban talán elnézőbbek voltunk a „határeset” kategóriájú kézipoggyászt cipelőkkel szemben, mostantól szigorúbbak leszünk” – oszlatta el a kételyeket a földi személyzet hozzáállását illetően a liverpooli John Lennon Repülőtéren dolgozó, név nélkül nyilatkozó alkalmazott.
A vámmentes zónában vásárolt tételek nem tartoznak a „nagyobb” csomagok halmazába, viszont érdemes róluk tudni, hogy minden egyes szatyor újabb kézipoggyásznak számít. Nem véletlen, hogy Varró Balázs is lakonikus tömörséggel reagált arra a felvetésünkre, miszerint – a szabályt szigorúan értelmezve: az utas egy kézipoggyászt vihet a fedélzetre – valóban be kellene gyűrnünk a már nálunk lévő táskába a Duty free üzletekben vásárolt árut: Igen.
De persze fizethetünk is…
