A legtöbben évekig tartó reménykedés és sok csalódás után jelentkeznek örökbefogadásra. Nem csoda, hogy egy részük úgy dönt: nem avat be senkit a terveibe. Így elmaradnak a kérdések: na, hogy álltok, mikor is jön a gyerek? Mások viszont elmondják a családnak, barátoknak, mire készülnek.
– Nincs jó vagy rossz megoldás – szögezi le Bogár Zsuzsa pszichológus, az Ágacska Alapítvány munkatársa, aki nemrég könyvet írt Az örökbefogadás lélektana címmel. – Ha a pár erős nyomást érez, állandóan kérdezgetik, faggatják őket – puszta jóindulatból –, egy idő után bántó lesz számukra. Sokan ezért nem avatnak be másokat. Még abba sem, hogy jelentkeztek. Ám ez elszigetelheti őket, van egy titkuk, amiről nem beszélnek. Elmaradozhatnak családi ünnepekről, baráti összejövetelekről. Úgy gondolom, mindenkinek fel kell mérnie, mivel tud megbirkózni és mivel nem. Van, aki könnyen elviseli a faggatózást, másoknak a titok őrzése könnyebb.
Jó szándék – rossz mondat
Egy szempontot azért érdemes mérlegelni. Nemcsak a szülőknek, de a család minden tagjának fel kell készülnie az örökbefogadásra, érlelődnie kell erre. Hiszen előfordulhat, hogy egy nagyszülőnek ez eleinte elképzelhetetlen, soha nem volt még ilyen a családban, lehetnek előítéletei, azaz el kell indulnia egy úton. Bogár Zsuzsa könyvében egy nagymama meséli el, hogyan talált váratlanul egy három év körüli kisfiút, amikor a fiáékhoz ment látogatóba. „Az unokád”, mondták a szülők. Örülni sem igen tudott, csak azt érezte: kihagyták valamiből, nem bíztak benne. „Az unokám már tízéves, de még mindig fájdalmas emlékként gondolok az első találkozásunkra.”
Sok olyan mondat hangzik el a család, a barátok, ismerősök szájából, ami nagyon fáj a családdá válás örömét éppen átélő szülőknek. De ezeknek a mondatoknak jó részét a tájékozatlanság mondatja ki. „És ha születik gyereketek, akkor őt visszaadjátok?” Magyarországon nem gyakori az örökbefogadás, a tudatformálás terén van még mit tenni.
– Szerencsére az a tapasztalat, hogy a gyerekeket a családok elfogadják. Látják a szülők boldogságát, és megszeretik a gyermeket. Biztos van példa az ellenkezőjére
is, leküzdhetetlen előítéletre, de nem ez a jellemző – mondja a szakember. – Viszont ezekben a családokban mások a problémák, vagy legalábbis egy részük. Mi, az Ágacska Alapítványnál most azt éreztük, ideje gyereknevelési csoportot indítanunk, mert vannak olyan szülők, akiknek fegyelmezési gondjaik vannak. Vagy azért, mert a hosszú évek várakozása után nincs szívük szigorúnak lenni, vagy nem érzik magukat feljogosítva erre. Ez pedig azt jelzi, hogy valahol nem érzik igazi szülőnek magukat. Más családtag ezt esetleg nem jól értékeli.
Az óvó néni tudja?…
Bölcsődébe, óvodába kerülve jön az újabb dilemma: mit mondjunk? Mondjunk-e egyáltalán bármit is? A bölcsődében részletes kérdőívet töltenek ki a szülők, sok helyen az óvodában is, abban a születés körülményeire is rákérdeznek.
– Ha egy szülő önmagában elrendezte a kérdést, ha el tudja magát fogadni szülőnek, akkor oda tudja írni: örökbefogadás – mondja Bogár Zsuzsa. – Ha viszont nem, akkor lesz egy titkuk az előtt, aki a nap jelentős részében neveli a gyereket. De az is igaz, hogy a legtöbb esetben másképp bánnak a gyerekükkel, ha tudják róla, hogy örökbefogadott. Van, ahol agyondicsérik a szülőket, milyen rendes emberek, hiszen segítenek egy szerencsétlen kis gyereken. És a gyerek ettől kezdve „szerencsétlen”. A másik véglet az előítéleteké, hogy vajon mit örökölt, milyenek a génjei.
Ezek a gyerekek sokszor krízisterhességben fejlődtek, súlyos korai hiányaik miatt sokkal több idegrendszeri sérülésük van. Hiperaktívak, figyelemzavarosak, viselkedészavarosak lehetnek. Ez önmagában sem könnyű egy pedagógusnak, az örökbefogadásról pedig nem tanulnak képzésük során.
– Éppen ezért szerveztünk egy akkreditált képzést pedagógusoknak, ami pontot is ért volna nekik. Pénzt nyertünk rá, a képzés így ingyenes volt. Nem jött el senki. Amikor a kolléganőm körbetelefonálta a budai iskolákat, azt mondták neki: nálunk nincsenek ilyen gyerekek. Ami statisztikai képtelenség, hiszen nagyjából minden hatvanadik gyerek örökbefogadott. Ezek után nehéz tanácsot adni.
…és egymás közt?
Óvodában a kérdés nemigen vetődik fel a gyerekek között, alsó tagozatban viszont a többiek rosszul fogadják, ha valaki valamiben eltér. S a többi szülő reakciója is okozhat kavarodást.
– Mi azt szoktuk javasolni, az örökbefogadó szülő menjen be egy osztályfőnöki órára és beszélgessen erről a gyerekekkel. Aki ezt megtette, döbbenten tapasztalta, hogy a gyerekek nem „felnőtt kérdéseket” tettek fel, vagyis nem azt, hogy miért mondott le róla a vér szerinti szülő, hanem ilyeneket: Neki is volt kiságya, amikor hazahoztátok a kórházból? És babakocsiban tologattátok? Amikor megtudták, hogy ennek a gyereknek is volt kiságya, és őt is babakocsiban tologatták, máris ugyanolyan lett, mint ők. Erre lehet építeni: hogy ő is szeret biciklizni, legózni, nem szereti a spenótot, és gyűjti az állatos képeket. Mi pont ezért szerveztünk az alapítványnál gyerekeknek pszichodráma-csoportot, hogy legyen egy hely, alkalom, ahol az érzéseiket megfogalmazhatják, és ahol ebből a szempontból ugyanolyanok, mint a többiek.
A kamaszkor kérdései
„A felső tagozatosok és a gimnazisták között kifejezetten izgalmas, ha egy társuk valamiben más. Ám a kamaszkor az örökbe fogadott gyerek számára ugyanolyan problémás, sőt még inkább az. Bizonytalan, hullámzó időszak, az örökbefogadás negatív oldala, a veszteség érzése erősödik fel. Pszichodráma-csoportot szerveztünk kiskamaszoknak, hogy segítsünk ezeket az érzéseket megfogalmazni, átélni, tudatosítani. Készítettünk egy kisfilmet is, ahol az ezzel kapcsolatos gondolataikat mondják el. Akár egy osztályfőnöki órán is megnézhető, jó alapja lehet egy beszélgetésnek.” (Bogár Zsuzsa pszichológus)
| A hátrány legyőzhető Az örökbe fogadott gyerekek igen gyakran küzdenek problémákkal. Előfordulhat, hogy ezeket a korai hiányokból adódó gondokat a családban néhányan jellemhibaként kezelik. A szülőket felkészítik erre, de a családoknak is tudniuk kell: az a kétéves, aki komoly veszteségekkel, ingerszegényebb és kapcsolatszegényebb környezetből érkezik hozzájuk, lemaradásokkal kezd. Ám gyorsan fejlődhet, még akkor is, ha csodák nincsenek. Fontos, hogy a család ne kudarcként élje meg mindezt, hiszen ez nem azért van, mert ők valamit rosszul tettek. A gyereknek is fontos, hogy elfogadják a saját képességeivel, gondjaival és sikereivel együtt. Nagyjából minden hatvanadik gyerek örökbefogadott. |
A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg.
A legfrissebb szám tartalmából:
- A belső iránytű keresése egy pesti kávéházban
- Városok ünnepi fényversenyben
- Olvasunk, de mást és máshogyan
- Ő a fiunk, örökbe fogadtuk…
- Adventi koszorú házilag
- Tamással sülve-főve
- Dr. Vekerdy Tamás válaszol
Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!
