Csütörtökön eldől, távozik-e valóban az a kétezer-háromszáz szlovákiai orvos a munkahelyéről, aki az engedetlenségi mozgalom keretében beadta felmondását december elsejei határidővel. A helyzet megoldására válságstáb alakult, és tizenöt kórházban máris elrendelték a szükségállapotot. Ez annyit jelent, hogy a munkamegtagadó orvosokat is munkavégzésre kényszeríthetik, illetve elképzelhető, hogy bizonyos országrészekben kórházakat zárhatnak be és máshová irányítják a betegeket. A megoldás nem körvonalazódik. A miniszter, a kormányfő és az orvosszakszervezet közti tárgyalások eddig jottányit sem haladtak: az ottani orvosi kamara nem volt hajlandó aláírni a minisztérium által elkészített memorandumot. A kormányfő és a miniszter szerint az orvosok követelései már csakis a bérekről szólnak, 800, majd 700 eurós béremelést akartak, az állami költségvetés viszont legfeljebb 300 eurós emelést tesz lehetővé minden orvos számára.
Háromezren távozhatnak
Nálunk kísértetiesen hasonló a helyzet, csakhogy itt harmadával több orvos csatlakozott a Magyar Rezidens Szövetség akciójához, miközben már amúgy is sok a betöltetlen álláshely. Igaz, a kormánynak nálunk még december végéig van ideje szóba állni az orvosokkal, az ő „türelmi idejük” ugyanis addig szól. Év végére azonban érvénybe lépnek a felmondások, márciustól pedig rengeteg orvos hagyhatja el a munkahelyét. Az utolsó hivatalos számláláskor az derült ki, hogy 2270 orvos tette már letétbe a felmondását, de becslések szerint számuk mára elérte a háromezret is. Vagyis az orvosok tíz százaléka csatlakozott a szövetség kezdeményezéséhez.
Mennyit keres egy orvos?
„Magyarországon továbbra sem veszik elég komolyan az egészségügyi dolgozók felmondási akcióját, pedig itthon is könnyen odáig fajulhat a helyzet, mint Szlovákiában, mert a kollégák egyre elkeseredettebbek – nyilatkozta Papp Magor, a rezidensszövetség elnöke. – Bő egy hónappal az akció vége előtt az egészségügyi dolgozók egyre elkeseredettebbek, teljes kórházi részlegek csatlakoznak. A kormánynak meg kell értenie, miért fontos és égető ez a kérdés. A kollégák nem fogják felvállalni, hogy 2012. január elsejétől is kevesebbet keressenek, mint Magyarországon egy utcaseprő vagy egy takarító.” Papp Magor szerint nincsenek irreális elvárásaik; ha az ágazat vezetése végre bemutatná az egészségügyi dolgozók életpályamodelljét, és annak első lépése január elsejével életbe is lépne, akkor az képes lenne az orvoselvándorlást csökkenteni. „Ma egy kezdő orvos nettó 80-90, egy középvezető 130-140, míg a »csúcson« lévő hatvanéves befutott szakemberek is legfeljebb 180-190 ezer forintot vihetnek haza. Ha elsőként a legnehezebb helyzetben lévő, vagyis a közalkalmazotti bérért dolgozókon segítenek, az alkalmas lehet a tűzoltásra. Ezzel együtt viszont láthatóvá kell tenni a következő lépcsőket is, a teljes, 28 ezres orvostársadalom számára kell biztosítani egy elfogadható bérszínvonalat. Nekünk is be kell fizetnünk a számlákat, ugyanúgy meg kell élnünk” – mondja Papp Magor, aki szerint nem kényszeríthetők munkára azok a kollégák, akik beadják felmondásukat: ez szabad döntésük, amiben nem korlátozhatja őket senki.
A betegellátás olyan, mint a lottó
A kórházszövetség és az orvosi kamara is már egy éve válsághelyzetről beszél és arról: az ellátáshoz szükséges minimális feltételek sincsenek meg. Rácz Jenő, a Magyar Kórházszövetség elnöke szerint ha ennyi orvos kilép a rendszerből, az egyes országrészekben valóban teljes összeomlást okoz majd. Egészen biztosan nem tudnak majd ügyeletet adni, s az akut betegek ellátása is lehetetlenné válhat.
Vajon erre megoldás, ha kényszerhelyzetet rendel el a kormány nálunk is?
„Azt majd a hatóságok döntik el, kényszeríthetőek-e az orvosok, hogy a felmondásuk ellenére munkába álljanak” – mondja Rácz Jenő.
Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke szerint Szlovákiában december elsején, nálunk március elsején állhat elő ilyen helyzet. „A kormány továbbra sem tárgyal az orvosok helyzetéről, akik már most is elfogadhatatlan körülmények között és bérekért dolgoznak. A betegellátás ma is már olyan, mint a lottó: ha megfelelő helyen és időben érkezik a beteg, akkor van esélye az elfogadható ellátásra, de biztonságról már jó ideje nem beszélhetünk. Már az akut betegeknek sem garantálható a biztos ellátás, sorra jönnek vissza az elavult, korszerűtlen módszerek, mert nincs pénz a korszerűekre, és sorolhatnám az abszurd helyzet részleteit” – fogalmazott az elnök, aki szerint mindenki szeret az orvosok hippokratészi esküjével dobálózni, pedig ez csak egy történelmi fogalom, senki nem tesz ma már ilyen fogadalmat. „Az orvos is alkalmazott, s ha felmond, egyszerűen nem dolgozik tovább. Ez ellen pedig erőszakkal nem lehet semmit sem tenni.”
És egyáltalán kell-e? Ha meggondoljuk, nem biztos, hogy szeretnénk, ha olyan orvos műtene minket, aki nem önszántából áll mellettünk szikével a kezében. Talán épp ezért fogadta el az Európai Unió szakmai bizottsága múlt héten azt a határozatot, amely kimondja, hogy az orvosokkal szemben nem lehet erőszakos eszközökkel fellépni.
