Aktuális

“Akár többet is fizetek az eredeti élelmiszerért”

Az eredeti camembert francia gyártói beperelik azokat a gyárakat, amelyek szerintük "hamisítják" kedvenc sajtjukat. Peller Mariann különvéleménye.

A hír: A bíróságig is hajlandóak elmenni az eredeti camembert sajtot készítő normandiai mesteremberek, hogy megvédjék a nyers tehéntejből készült híres krémsajtjukat a pasztőrözött tejből készült ipari változattól. Az északnyugat-franciaországi tájegység kistermelői szerint a „gyárosok” az eredeti Camembert of Normandy termékmegjelöléshez hasonló, Camembert Made in Normandy megnevezéssel próbálnak hasznot húzni a krémsajt hírnevéből – olcsóbb alapanyaggal. A sajtkészítők szövetsége úgy döntött, hogy „hírnév elbirtoklása” miatt keresetet nyújt be a gyártók ellen. A híres kerek sajt hagyományának gyökerei a 18. századig nyúlnak vissza, Normandia Camembert nevű falujába.

Peller Mariann véleménye: Lomhán kúszik elő a Nap a vörös szőlővel és lila levendulával benőtt lankák mögül. Párafelhők bújócskáznak a tőkék között – érzik már a vesztüket. Mélyet lélegzik a föld. Kakas kukorékolása hallatszik, a fény lassan elönti a tájat, melegszik a levegő, előmerészkednek a méhecskék, mézes álom csillan pici szárnyaikon. Halk döngicséléssel indul az élet a borostyánnal benőtt, tanyasi ház körül. A morcos házőrző épp a másik mancsára hajtja nagy, bozontos fejét, jó meleg van a kutyaólban, csak az orra lóg ki. Nyílik a parasztház ajtaja, jön ki a gazda. A küszöbön még visszafordul, csókot vált asszonyával. Kezdődik a nap, indul a munka. Irány az istálló, a tehénkék már várják gazdájukat – tőgyük tele friss, gőzölgő, meleg tejjel, abból lesz a legfinomabb camembert…

Igen, lehetséges, hogy kissé túlzottan idealisztikus a kép, amit festek az őstermelőkről. Valahogy mégis így képzelem a munkájukat, miután volt szerencsém bepillantani egy vidéki gazdálkodó család egy napjába. Amit tapasztaltam, az komoly felelősség, rengeteg szervezés, végeláthatatlan, megfeszített munka, hiszen az állatoknak mindennap enni kell adni, és ha egyszer vetettél, aratnod is kell. A nap végén viszont mindig elégedetten ülnek le a vacsorához, hiszen a legjobb minőségű, legfinomabb és legegészségesebb élelmiszerek és alapanyagok az ő kezükből kerülnek ki; ők teszik lehetővé, hogy végül a mi asztalunkon is megjelenjenek.

Tudom, hogy a globalizáció elkerülhetetlen és törvényszerű, sőt számos előnnyel is jár. Mégsem gondolom, hogy kénytelenek lennénk beletörődni az egyéni gazdaságok, földművesek és gazdálkodók egyre nehezedő helyzetébe és eltűnésébe. Gondoljuk csak végig, mit is tartunk igazán értékesnek? Mi az, amiért hajlandóak vagyunk akár mélyebben is a zsebünkbe nyúlni, amennyiben megtehetjük? Számomra a garantáltan jó minőség az egyik legfontosabb faktor; az, hogy pontosan tudhatom, honnan jön az étel, mit tartalmaz, ki keze munkája. Szinte érzem a Nap simogató sugarait, a méhecskék szorgalmát és a méhész szerető gondoskodását abban az akácmézben, amit magyar őstermelőtől vásároltam.

Márpedig a hazai termelőktől, kis gazdaságokból származó termékek kiváló minőségűek, megérdemlik a bizalmunkat és támogatásunkat. A mi feladatunk is, hogy megőrizzük ezeket az egyedülálló és különleges kincseket. Ha valaki képes valami egyedit előállítani, az még értékesebb, bár nem biztos, hogy mindez pénzben mérhető; de azt hiszem, ezt mindannyian érezzük.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top