Aktuális

“Létezik még igazi sportteljesítmény?”

Bár korábban harcolt a "szuperruhák" ellen, most Michael Phelps is különleges dresszben akar úszni az olimpián. Nem elég neki a 14 olimpiai érem? Für Anikó különvéleménye.

A hír: Michael Phelps amerikai úszósztár nemrég bemutatta a nagyközönségnek azt a jövő évi, londoni olimpiára készített szuperdresszt, amelytől számos új világcsúcsot vár. „A rekordok arra valók, hogy megdöntsék őket” – jelentette ki a tizennégyszeres olimpiai bajnok, aki korábban hevesen tiltakozott a 2010 elején betiltott »űrruhák« ellen. A két évet élt egész alakos, különleges technológiával készült úszódresszek révén több mint 40 világrekord született a 2009-es római vb-n, a következetesen hagyományos felszerelésben úszó Phelps pedig még azt is fontolgatta, hogy felhagy az élsporttal.

Für Anikó véleménye: Na, ez aztán a jó hír! Természetesen sokszoros idézőjelben. Nem vagyok az ügy szakértője, de a sok-sok éve mint földi halandóhoz is eljutó információkból össze tudom rakni a számomra nem túl tetszetős mozaikot. Sőt azt gondolom, sokadmagammal tartozom a fanyalgók táborába. Mert ugye röviden úgy aposztrofálhatnánk legújabb kori történelmünk összes olimpiáját, világbajnokságát és minden egyéb megmérettetését, mint „technológiaversenyeket”. Ki is akaszthatnánk föléjük e táblát. Nem is akasztani kéne a táblákat, hanem vinni a sportolóknak, az országnévtábla társaságában. E kép felvázolásában némi malíciát vélhet felfedezni a kedves olvasó, de egyáltalán nem véletlenül! Hiszen réges-régen nem az emberi lény veleszületett (fizikai és szellemi) képességei mérettetnek meg ezeken a versenyeken. (Természetesen elengedhetetlen a jó „alapanyag”, egy laboratórium nem minden jöttmentre fogja pazarolni azt a sok milliót, amit belefeccölt a doppingszereibe – elnézést, akarom mondani teljesítményfokozóiba – vagy úszódresszébe. Ez utóbbinak legalább mentségére szól, hogy látszik.

De mi van azokkal, amelyek nem? Olyannyira nem, hogy a doppingvizsgálatokon is simán átmennek, mert több lépéssel az ellenőrző rendszer előtt járnak. És csak néha-néha fordul elő, hogy makkegészséges fiatal sportemberek az egyik pillanatban még lelkesen rohannak a labda után a pályán, a következőben pedig összecsuklanak és meghalnak. Gondolom, senki sem vonható felelősségre, hiszen ezek a szerek nem is léteznek. Ha netán mégis, akkor is a sportoló saját felelősségére szedte. Természetesen. (Az átlagosnál többször használom most ezt a szót, úgy látszik, passzol a témához.) Mint ahogy az is, hogy végül is a pénz áll rajthoz a sportversenyeken, hiszen a kimutathatatlan szerek nagyon sokba kerülnek: a tudósgárdát, a laborköltségeket, az előállítást, az orvosokat… csak a gazdag országok engedhetik meg maguknak. (A többiek is megpróbálhatják – meg is próbálták –, de nekik véráldozatok árán sem mindig sikerül.)

Ebből a dresszből is ki fog meggazdagodni? Természetesen? Na, ki?? Mert ugye ha ezt az USA-ban elfogadják, akkor mindenkinek, aki sportszerűen ereszkedik a habokba, kötelező lesz megvásárolni szerte a világon, ha egyáltalán labdába akar rúgni. Ja, bocs, az egy másik sportág!
És azt már csak sejtem, hogy Michael Phelps tiltakozását sem volt olcsó támogatássá vásárolni.
De könyörgök, ha mindenki csodadresszben fog úszni, akkor mi értelme?
Abban viszont biztos vagyok, hogy csak azután fognak ismét tiltakozni a csúcstechnológiás ruhák ellen, miután a gyártó cég bepalizta az egész világot, és alaposan megszedte magát.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top