Anya, Anya, most mi leszünk a Jézuskák!

„Mami, várj,  még ne zárd le!”

A gyerekeimtől mindig csak tanulok. Zsófitól például őszinteséget. – Ingyenkonyha? Nem is tudok főzni! – berzenkedett, amikor Bécsben ötödikes gimnazistaként kivezényelték az osztályát jótékonykodni advent idején. Szégyen, nem szégyen, Magyarországon mi addig soha nem hallottunk ilyesmiről. A következő év karácsonyán osztrák diáktársaival ajándékcsomagokat készítettek rászoruló gyerekeknek. A lányom, bár könnyekkel a szemében, önként kiválasztott egy Barbie babát a sajátjai közül (mint ahogy most is), hogy egy másik kislánynak örömet szerezzen vele. Alighanem időközben valamit megértett…
Ma már közösen készítjük a szeretetcsomagokat – itthon, Budapesten. Tavaly egy sérült ikerpárt nevelő családot leptünk meg, akikkel év közben riportot készítettem. Nem tudtak kakaót venni, hiányzott a csokoládé a gyerekeknek, a szülők hálásak voltak minden segítségért. Utólag egy fényképet is küldtek arról, hogyan majszolják a kicsik a Kinder-tojásokat.

Idén a Baptista Szeretetszolgálat által ajánlott ötgyermekes családhoz juttatunk el két, ajándékokkal degeszre tömött „cipősdobozt”. Még egyetemista fiamat is sikerült bevonnunk, aki miután kötélnek állt, egy egész délután azon törte a fejét, mivel lephetné meg a 15 éves Győzőt. Előbb egy svájci bicskával kacérkodott, hadd faragjon vele a srác is, ahogy ő szokott, majd mégis úgy döntött, arra még neki is szüksége lehet. Végül arra a következtetésre jutott, hogy egy pendrive-val, néhány finom csokival és egy ifjúsági regénnyel a téli szünet unalmas óráira ő is kiegyezne. Zsófi még „megfejelte” a babát egy szép kis hajráffal, mondván, talán Alinának is hosszú haja van, majd az utolsó pillanatban „Mami várj, még ne zárd le!” csatakiáltással berohant a szobájába, és egy mesekönyvvel tért vissza. „Ezt én is nagyon szerettem – csúsztatta bele a dobozba. Na, így már egész helyes lett!” – csettintett a nyelvével, és átkötözte szalaggal a csomagokat. Azóta azon izgulunk, vajon hogyan fogadják a „szív küldit” a gyerekek…

Cipősdoboz, varázsdoboz!

– Mit szólnátok hozzá, ha karácsonyi ajándékot csomagolnánk két kisgyereknek? – kérdezem két kisebbik fiamat, Domit (9) és Marcit (7) egyik este. – A dobozba nektek is kell ám választani valamit a saját játékaitok közül! – teszem hozzá rögtön, mert azt szeretném, ha megéreznék, milyen adni valamit abból, ami az övék. Nem ijednek meg, mint ahogy gondolom, sőt berohannak a gyerekszobába és máris borulnak a játékosdobozok. Domi a lelkesebb, sokáig válogat a játékai közül. Marci keresztkérdéseket tesz fel, hogy kik ezek a gyerekek és miért nekünk kell adni nekik ajándékot, mástól nem kapnak-e.
– Valószínűleg nem kapnak senki mástól – árulom el, és ezen Marci is elgondolkodik, hogy vajon a Jézuska miért nem hoz egyenlően mindenkinek. Miközben ezen merengünk, a nagy játékkeresgélésben elfeledett játékokra bukkanunk, itt van például a gyöngykirakó.
Javaslom, készítsünk belőle valamit. Domi megint nagyon lelkes, rögtön elkezd rakosgatni egy figurát. Marcinak segíteni kell, és csak úgy hajlandó végigcsinálni, ha én válogatom ki színek szerint a gyöngyöket. Hétvégén közösen vásárolunk egy játékboltban – nehéz pillanat, mert rengeteg érdekesség van, és most nem maguknak kell választani. Végül becsomagoljuk a dobozokat is, szépek, ott állnak csillogón az asztalon.
– Most mi leszünk a Jézuskák! – jegyzi meg Domi, és most már csak reménykedünk, hogy karácsonykor a mi cipősdobozunk is örömöt szerez majd.

„Egész évben gyűjtögetem az ajándékokat!”

Négy évvel ezelőtt, amikor megszületett a kislányunk, Abigél, Budapestre költöztünk. Anyaként sokkal komolyabban vettem a gyerekek örömét. A másét is. Eldöntöttem, hogy évről évre bekapcsolódom az akcióba. A fővárosban ezt sokkal könnyebben tudtam megtenni, mert az összeállított csomagot személyesen vihettem el a gyűjtőpontra. Akkor határoztam el, hogy minden évben olyan korú gyermeknek fogok csomagot készíteni, mint az enyém. Hiszen tudom, látom, mivel szeret játszani, milyen a ruhamérete, milyen meséket kedvel. Amikor Marci megszületett, már kisfiúkra is gondoltam. Tavaly több fórumot látogattam, ahol anyukák adtak egymásnak tanácsokat az ajándékokat illetően, ott olvastam, hogy a legtöbb ajándékot 4-5 éves kislányok kapják, és a kamaszokra, főleg a 12-14 éves fiúkra kevesen gondolnak. Mit lehet nekik ajándékba adni? Ez annyira szíven ütött, hogy azóta négy csomagot készítünk a férjemmel, kettőt kifejezetten nekik szánva. Egész évben gyűjtögetek, így nem nagy kiadás az ünnepek előtt a tartalmas csomagok összeállítása. Akciókat figyelek, ha valamiből ne adj’ isten kettőt kapunk (mesekönyv, játék), rögtön egy nagyobb dobozba teszem. Attól függően, a játékoknak milyen űrtartalomra van szükségük, olyan dobozt fabrikálok. Minden évben teszek bele könyvet, bár tudom, hogy az áruk miatt ezt nem mindenki teheti meg. Fontosnak tartom, hogy a gyerekeknek legyen saját könyvük, amit szívesen olvasnak. Ebbe írni is szoktam néhány buzdító sort. Tavaly, csomagolás közben találtam ki, hogy a kamaszok dobozába elrejtek két kicsi pluszcsomagot: ezzel ők is meg tudják ajándékozni a legjobb barátjukat. Tényleg komolyan gondolom ugyanis, hogy nem csak kapni, de adni is nagyon jó. Tegyük meg minél többen!

Hogyan csatlakozhatok  a cipősdoboz akcióhoz?

1. Keressünk egy jó állapotban lévő, üres cipősdobozt! A cipőboltokban is kérhetünk, de nem mindig tudnak rögtön adni, érdemes egy-két héttel előtte jelezni az igényünket. Amennyiben a doboz típusa megengedi, akkor a tetejét és az alját külön-külön is vonjuk be színes csomagolópapírral. Belül pedig béleljük ki karácsonyi szalvétával, hogy hangulatosabb legyen.

2. Döntsük el, hogy hány év körüli fiúnak vagy lánynak szánjuk.

3. A cipősdobozt töltsük meg kedves és/vagy hasznos ajándékokkal!

4. A dobozt ne zárjuk le, csak kössük át egy zsineggel (ne hulljon szét szállításkor), mert a szervezők átnézik, nincs-e benne romlandó vagy oda nem illő ajándék. Végül jól láthatóan írjuk fel, hogy milyen korosztályú lánynak/fiúnak küldjük! Például: Fiú, 13-14 éves. További információ: www.ciposdoboz.hu

Mi kerülhet a dobozba?

Kislánynak: baba, színes tollak, ceruzák, zsírkréta, radír, kifestők, jegyzettömbök, matrica, emlékkönyv, csatok, hajpánt, hajgumi, könyv, csillogós zselés toll, sapka-sál-kesztyű, vastag pihe-puha zokni, kis titkos napló, gyöngykészlet, fésű.
Kisfiúnak: kisautó, építőkocka, gyurma, labda, plüssállatka, világító vagy hangot adó játékok, zokni, játékkártya.
Kamasz lánynak: dezodor, testápoló, tusfürdő (külön, átlátszó zacskóban, jól leragasztva, nehogy eláztassa a csomag tartalmát), fémdoboz titkos dolgoknak, divatos, csajos kendő, sál, gyümölcstea, kreatív játék.
Kamasz fiúnak: pendrive, pénztárca, írószerek, számológép, kesztyű, öv, rágógumi, dezodor, tusfürdő.
Minden gyerek örül az édességnek (cukorka, csoki, keksz, nápolyi) és hasznos lehet egy aranyos fogkefe, fogkrém is. Ha megtehetjük, tegyünk mesekönyvet, kamaszregényt is a csomagba. Kedves lehet még: egy családi fotó, rajz néhány üdvözlő sorral, jó kívánsággal.

Ne tegyünk bele!

• Romlandó ételeket, gyümölcsöt, konzerveket.
• Agresszivitásra késztető képeket, játékokat: játékpisztoly, kés, pc-játék.
• Gyógyszereket.
• Törékeny tárgyat: tükröt, porcelánbabát.
• Erotikus vagy pornográf tartalmú újságokat, eszközöket, tárgyakat.
• Semmilyen alkoholtartalmú italt.
• Elemes játékokat, mert elemet később nem biztos, hogy tudnak hozzá a szülők vásárolni.
• Használt, kopott, szakadt, megviselt állapotú, hiányos játékot, ruhát, könyvet.

Az árvaházak, nagycsaládos szervezetek, kórházak, fogyatékosokkal foglalkozó iskolák és nehéz körülmények között élő emberek várják a gyermekeknek a karácsonyi ajándékot, még az ünnep előtt… Szerkesztőségünket Fülöp Miklós baptista lelkész és felesége, Erika segítette. Három, Lőrinciben (Heves megye) élő családhoz juttatják el adományainkat, akik nehéz körülmények között nevelik gyermekeiket. Ünnepi lapszámunkban erről beszámolunk.

A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg. 

A legfrissebb szám tartalmából: 

• Zséda – A várakozás  is ünnep
• Dr. Zacher Gábor: „A feleségem a fék”
• Nőnek lenni – nem mindenütt jó
• Salzburg, puncs, csoki
• Domján Edit (1932–1972)
• Énekszó vagy háttérzene?
• Anya, Anya, most mi leszünk a Jézuskák!
• Tamással sülve-főve
• Dr. Vekerdy Tamás válaszol

Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!