Már tizenöt éves hagyomány az adventi vásár – civil összefogásnak köszönhetik a helyiek, hogy mintegy száz kereskedő kínálatából válogathatnak karácsonyi ajándékot. Az ízléses faházikók mellett sokan egy pohár forralt borral vagy punccsal a kezükben álldogálnak az asztalok mellett, ráérősen beszélgetnek, a mamák a babakocsikban gyerekeket ringatnak. Mintha egy diavetítésbe csöppentünk volna, ahol minden szép, nyugalmas, s már csak az hiányzik, hogy a Télapó megrázza a szakállát…
Zenélő doboz és diótörő
– Az osztrákok nagyon várják a havat, akkor még mesésebb a látvány, s mintha a levegő is tisztább lenne – mondja a taxisofőr. Mi pedig csodálkozunk, hiszen a hegyek ölelte városkában így is nagyokat szippantunk az alpesi frissességből. A csokiba mártott alma felnőttek és gyerekek kedvence, de nehéz ellenállni az illatos sonkáknak és sajtoknak. A Mozart-golyókat ilyenkor nemcsak az elegáns csokiboltokban, de több standon is árulják, ahogy a szép, igényes kézművestermékeket is. A fából készült, vidám színekben pompázó diótörőből az egészen kicsitől a közel félméteresig találunk, de a mi szívünket igazán a zenélő doboz dobogtatja meg. Úgy állunk az Oh, tannenbaumot játszó dobozka előtt, mint a gyerekek. Hogy ez kicsit giccses? Egyáltalán nem esik nehezünkre befogadni, s így van ezzel az az egymillió (!) ember, aki ilyenkor Salzburgba látogat.
Természetesen nem hagyjuk ki a dómot sem, ahol egy kicsit melegedünk, és gyönyörködünk az olasz építőmester, Santino Solari által újratervezett kora barokk építményben. Énekszó csalogat bennünket ki, egy helyiekből összeállt kórus előadását hallgatjuk. A színpadon gyerekek énekelnek, s több nemzet nyelvén is köszöntik a külföldi turistákat, többek között magyarul is. Eljátsszák Jézus születését, ahol a főszerepre minden évben egy tizenkét év körüli, hosszú hajú kislányt választanak.
| A helbrunni álomkastély parkjának fáit több ezer piros gömbbel díszítik, és mintegy negyven faházikóból árulják a portékákat. A kastély adottságainak köszönhetően a látvány egyszerűen mesés. Gondozott park veszi körül, tóval és egy vízijátékokra is alkalmas kerttel, ami az 1600-as évek óta ugyanúgy működik, mint ahogyan megálmodták. Az itáliai reneszánsz kort idéző szobrok, asztalok, vízköpők hatalmas gazdagságra, korabeli pompára utalnak, ahol napokig folyt a környék elöljáróinak örömére nemcsak a víz, de a bor is… Az érsek azonban a mendemondák szerint szerette éreztetni hatalmát és vendégeit rendszerint megtréfálta: vízsugarat spricceltek a lerészegedők nyakába, hogy felfrissüljenek. |
Vásári forgatagból a salzburgi várba
Tekintélyt parancsoló, hatalmas fehér falaival, bástyáival figyeli a városkát, teszi ezt évszázadok óta, igaz, ma már nem tölt be védelmi funkciót. Az egykori hercegérseki palotába percek alatt modern siklóval jutunk fel, a macskaköves utak, lépcsők, zegzugos járatok, kilátók azonban visszarepítenek bennünket a régmúltba. Olyannyira, hogy a korabeli kínzóeszközöket látva beleborzongok, hálás lehetek a sorsnak, hogy nem akkor éltem… A vár méreteire utal, hogy öt évre való élelmiszert tudtak itt felhalmozni a háborúk idejére. (www.salzburg-burgen.at)
Mozart szülőháza nem maradhat ki!
Ezzel a gondolattal szinte berobogunk a Mozart-házba, ami az óváros egyik szép kis épülete, beékelődve az üzletek közé. Megcsodálhatjuk Mozart első hegedűjét, amit négyéves korában kapott, miután elkápráztatta édesapját, hogy az addig általa játszott darabokat ő is képes elhegedülni. „Place of birth” – mindössze ennyit festettek a kiállítás szervezői annak a szobának a falára, ahol a zseni-palánta született és töltötte első tíz évét családjával.
Az este a vidámságé: sörrel koccintottunk
Az Ágoston-rendi szerzetesek sörfőzdéje 1621 óta várja vendégeit. Itt még ma is hagyományos eljárás szerint főzik a sört. Fahordóból csapolják agyagkorsóba: literes vagy félliteres méretben érkezik az asztalhoz, s több százan kortyolják a csarnok méretű helyiségekben. Baráti társaságok, rokonok, fiatalok és idősek, családok múlatják az időt. Sokan kosárban hozzák az otthoni finomságot, s csak a sört, almalét rendelik mellé. Társadalmi esemény ide jönni, kötöttségek nélkül, „bármilyen” ruhában szabad érkezni: minden arcon mosoly, felszabadult öröm látszik. Koccintunk mi is! Sörrel kívánunk egymásnak boldog karácsonyt! (www.augustinerbier.at)
A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg.
A legfrissebb szám tartalmából:
- Zséda – A várakozás is ünnep
- Dr. Zacher Gábor: „A feleségem a fék”
- Nőnek lenni – nem mindenütt jó
- Salzburg, puncs, csoki
- Domján Edit (1932–1972)
- Énekszó vagy háttérzene?
- Anya, Anya, most mi leszünk a Jézuskák!
- Tamással sülve-főve
- Dr. Vekerdy Tamás válaszol
Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!
