Kocsis Tibor nyerte az X-Faktort, tudják. Nem tudják? Ne vicceljenek már. Sőt: még összeesküvés-elméleteket is kaptunk az unatkozó sajtótól, előre megmondták, hogy nő márpedig nem nyerhet, oszt nem nyert, és most megy a melldöngetés, hogy megmondtam.
Nekem annyira hiányzik az a sajtó, ami a miénk is volt, aminek eredetileg lennie kellene! Leírni, utánajárni, közvetíteni, a megfelelő helyen még véleményt is mondani, de bátran, és nem csak azért, hogy legyen mit lobogtatni öt perc múlva. Néha azt gondolom, hogy annyira elfogytak a hírek, és annyira begyűrűzött az internet által megadott lehetőség, hogy bárkiből lehessen megmondóember, hogy bárkiből lesz is, mint a huzat.
Egymilliószor mondtam, írtam már: nekem úgy tűnik, mostanság csak saját leamortizált énképünk sürgősségi reszelésére használjuk a sajtót, mármint azok, akik olvassák, reggel meg akarjuk tudni, ma kiknél vagyunk mi jobbak, mert nem nézünk ki olyan hülyén a fejünkből, mint ő és ő, sőt egyelőre még a sógorunkat sem tettük el savban. Ujjé, mehet a munka, vannak még nálam nyomorultabbak, tehát én jól vagyok. Csak azért ismételtem el ezt a sokszor leírt mániámat, hogy kiegészíthessem: mintha már a másik oldal is csak ezt az egyet akarná. Aznapra jobban lenni kicsit. Megmondják, hogy ki a lúzer, lesz pár fórumozó, aki tapsol nekik, aki nem és ezt még be is írja, annak szétverik a fejét ugyanazzal a keménységgel, amelyet a cikkben alkalmaztak, Hej, Dunáról fúj a szél, király vagyok, bárki megmondja.
Jelzem, nem a jó hírek hiányoznak, sok lökött ember képzelte már el, hogy csak azokból kellene újságot írni, nyilván égedelem baromság, egyrészt a jó hírek valóban érdektelenek, statikus állapotot tükröznek – hurrá, ma is megvan a golyóm –, másrészt valóban a mások drámája izgat bennünket, arra kattintunk, afelett sajnálkozunk. De már nem. Nem sajnálkozunk. Vihogni akarunk, örülni annak, hogy valaki mást ütött el a vonat, és ezt azok, akik megírják a cikkeket, rég át is vették – a rendőrségi jelentéseket tunkolós borzadássá faragják, szerencsétlen emberekről pedig eldöntik, hogy vagy idióta bohócok, ostoba vesztesek, vagy szatírok, gyilkosok, Frankenstein professzor eddig nem dokumentált teremtményei.
Kocsis Tibor pedig megnyerte ezt a versenyt, ráadásul legalább tehetségkutató műsor nyerte a nézettségi mizériákat, szóval még akár boldogok is lehetnénk. Ha nem lenne ez a vacak kis érzés némelyek mellkasában, hogy ha ezt így megírják, attól ők kevesebbek lesznek. Régóta kevesebbek ők – és nem ettől.
