Csütörtöki Áron: várakozás
A 2005-ben született kisfiú nagycsoportos óvodás, aki az óvó nénik szerint okos, jó humorú, és remekül érzi magát a közösségben meg a családjában.
„A karácsony nagyon jó! Örül az egész család, és a Jézuska ajándékot hoz nekem meg az iskolás testvéremnek. Az is tetszik, hogy mindenki szép ruhába öltözik december huszonnegyedikén – Klári, az anyukám, Csütörtöki Gábor, az apukám, Botond, a testvérem meg én is –, aztán együtt várakozunk és izgulunk. Mert csak akkor lehet bemenni a nagyszobába, ha a Jézuska csenget. Ő egy láthatatlan repülő lény, aki a templomban lakik. Amikor bemehetünk, megtaláljuk a karácsonyfa alatt a szépen becsomagolt ajándékokat. Hozzánk nagy karácsonyfát szokott hozni a Jézuska, és mindig máshová állítja. Fényes, sok rajta a szaloncukor meg a dísz. Egyszer úgy mentünk be a nagyszobába, hogy mindenki fogott a kezében egy gyertyát, aztán meggyújtottuk őket. Szeretem a gyertyákat, mert szép a fényük. Apukám is szereti, mert amikor házassági évfordulójuk volt, gyertyafényes vacsorát csinált.
Nekem nagyon jó a családom, mert mindenki tud örülni és nevetni. Nemcsak karácsonykor, hanem például a kocsiban is, amikor a GPS buta utasításokat ad. A karácsonyban pedig az a legjobb, amikor készülődünk, várakozunk és izgulunk, hogy mi lesz. Voltam a nagymamáéknál, és a nagypapámmal titkos ajándékot csináltam anyuéknak. Kibéleltünk papírral és kifestettünk egy vajasdobozt, aztán tettünk bele gyöngyöt meg karácsonyi kövecskét. Anyuék nagyon boldogok lesznek, ha majd megtalálják. Ahogy én is, ha ott lesz a karácsonyfa alatt az a legó, ami ahhoz kell, hogy apával nagy legóvárat építhessünk.”
Balázs Zsófi: segítés 
2000-ben született, Diósgyőrben lakik a szüleivel meg a két öccsével, és nagy szerepet játszik az életében a nagymamája. Iskola után mindig a nagyihoz megy. Tőle tanulta, hogy adni, segíteni jó.
„Négy évvel ezelőtt olvastuk az Észak-Magyarország című újságban, hogy segítő akciót szerveznek hátrányos helyzetű gyerekek javára. Ennek hatására a mama kicsi ruhákat és nadrágokat varrt maradék anyagokból – közben engem is tanítgatott –, én pedig összeszedtem otthon régi játékokat, fakockákat, plüssfigurákat. Aztán mindent dobozokba pakoltunk, majd ráírtam a csomagokra, hogy hány éves gyerekeknek való az ajándékunk. Azóta minden évben megismételjük ezt. Volt, hogy piros tasakokat, később kiscsizmákat varrt a mama, én pedig teleraktam őket cukorral, csokival, mézeskaláccsal. A mézeskalácsot ő süti, a cukormintákat én rajzolom a testvéreimmel.
Emlékszem, tavalyelőtt kaptunk egy listát a kívánságokról, és egy szegény kislány egyetlen csokimikulást kért. Én laptopot kértem idén… De nálunk akkor is szép lenne a karácsony, ha nem lenne pénzünk. Gyűjtenék fenyőgallyakat, popcornt akasztanék az ágakra. Az is jó a karácsonyban, hogy a testvéreimmel meglepetés-műsort adunk. Tavaly mi voltunk a »Háromkirályok«, idén verset mondunk. Amikor próbálunk, bezárkózunk a szobámba, és anyáék sejtik, hogy valami készül… Én is sejtettem kicsi koromban, hogy a szüleim lepnek meg karácsonykor, de bizonyosságot csak akkor szereztem, amikor észrevettem, hogy a csengőszó előtt árnyak suhannak az előszobában… Aztán anya elmagyarázta, hogy a Jézuska segít nekik abban, hogy ajándékot vehessenek nekünk. Arra is megkért, hogy a testvéreimnek ne szóljak erről. Nehéz volt, de megálltam.”
Takács Ádám: titok
2004-ben született, második osztályba jár, minden érdekli. A bolygók, a vulkánok, a foci, a tenisz, a matematika, az olvasás meg a delfinek. Természetesen a karácsony is.
„Én azt tudom a karácsonyról, hogy Jézuska születésnapja. Ő istállóban született, és a Háromkirályok már akkor mondták, hogy jót fog tenni mindenkivel. Azt is tudom, hogy rossz emberek keresztre feszítették, de ő nem haragszik senkire. Éppúgy szereti a gyerekeket, mint az angyalok. Várom a karácsonyt, mert akkor együtt díszítjük fel a fenyőfát anyáékkal, ajándékot is kapok – mint a saját születésnapomon –, és mindenki otthon van. Idén már a tíz hónapos testvéremnek, Laurának meg a kiskutyámnak is lesz ajándéka. Az is jó, hogy karácsonykor mindig elmegyünk mammához-pappához, és ott alig fér el az óriási család. Sajnos nem focizhatunk az unokatestvéreimmel, amíg a csengőszóra várunk, mert a kertben hideg van, de sokat nevetünk.
Vicces, hogy a papáék nappalijában mindig felszerelnek egy hatalmas kartonpapírt a plafonra, hogy ne lássuk, mi van mögötte. Persze én tudom, hogy ott a karácsonyfa és az ajándékok. Emlékszem, hogy tavaly kaptam egy nagy földgömböt, és apával megkerestük Indiát, Afrikát, meg azokat a városokat, ahol a szüleim meg mammáék jártak. Érdekes, hogy milyen nagy a föld, és hányféle ember él itt. Örülök, hogy Magyarországon születtem, mert nálunk nincs hurrikán meg cunami, és annyira nem szegények az emberek, mint Afrikában. Nem tudom, mit fogok kapni idén, de ezt én akarom így. Mert szeretem a titkokat! A Mikulás bácsi ajándékainak is örültem, de ő azért túl titkos. Amikor kicsi voltam, beállított mammáékhoz, de a pappa cipője volt a lábán… A Jézuskában biztos vagyok, de a Mikulás gyanús.”
Bori Attila: biztonság
1992-ben született, nem él együtt a szüleivel.
Hét évvel ezelőtt, épp karácsonykor vitték be egy átmeneti otthonba – négy testvérével együtt –, mert leégett a népes családnak otthont adó faház. A tehetséges fiú a Miskolci Gyerekváros lakója. A karácsonyait is ott tölti.
„Anyukám nem talált más megoldást a tűz után, minthogy bevigyen minket az intézetbe. Eleinte féltem, mert vadak voltak a fiúk, de aztán a testvéreimmel együtt a gyerekvárosba kerültünk. Itt szeretem a szobámat. Teleaggattam a falat a festményeimmel, laptopom is van – minden hónapban megkapjuk a családi pótlék felét, abból gyűjtöttem össze a pénzt –, rendet tartok, biztonságban vagyok. Közben egy erős műszaki szakközépiskolába járok, informatika-angol szakra, és sok tanulmányi versenyen veszek részt. Ha érettségi után felvesznek egyetemre, itt maradhatok huszonnégy éves koromig. Jó lenne. Most az országos történelemversenyre készülök…, meg a karácsonyra is. Nem emlékszem a gyerekkoromra, de arra igen, hogy egyszer volt karácsonyfánk, és ajándékot is kaptunk. Amíg anyu Miskolcon élt, látogatott minket, de aztán elköltözött Budapestre. Idén eljön vagy telefonál…
Milyen itt a karácsony? Biztonságos. Ami fontos. Együtt díszítjük fel a csoport fenyőfáját, sütünk-főzünk a nevelővel. Este kiértékeljük az évet, és a fa alatt mindenki talál valamit… Tudom, hogy sokat nem kérhetek, de örülnék egy történelmi tárgyú könyvnek. Az is jó a karácsonyban, hogy sokszor csinálunk műsort. Egyszer előadtuk a Boldog herceg című darabot a miskolci egyetemen, én voltam a boldog herceg… Felnőttként pedig akkor leszek boldog, ha a gyerekem mellettem nő majd fel, és velem ünnepel. Karácsonyfánk is lesz, de kicsi. Mert az nem veszélyes.”
Sápi Emőke: szeretet
1996-ban született, az édesanyjával és a testvérével él. Négyéves volt, amikor a szülei elváltak, de a karácsonyról olyan boldogan mesél, hogy sok, teljes családban felnövő kortársa megirigyelhetné.
„Szeretem a karácsonyt, mert eljönnek hozzánk anyu testvérei, és jókedv van nálunk. Édesapám nem hiányzik, mert nem emlékszem rá. Megszoktam, hogy hárman vagyunk, és az egyszülős klubban, ahová anyu gyakran eljár, sok hasonló sorsú gyerekkel találkoztam. Karácsony előtt mindig megmondom anyunak, mire vágyom, aztán kiszámoljuk, meg tudjuk-e venni. Ő is belead, a keresztanyukám is, én is. Ha kapok zsebpénzt anyutól, a testvéreitől vagy a nagypapámtól, összegyűjtöm. Így vettünk néhány évvel ezelőtt egy jó fényképezőgépet. Valószínűleg így »hoz nekem a Jézuska« idén egy medált, amelybe majd beletehetem anyu és a testvérem fényképét. Takarékoskodnunk kell – anyu egyedül keres –, tehát megtanultam gazdálkodni. Ma már én mondom, hogy csak azt vegyük meg a piacon, amit felírtunk a listára… Anyu szerint könyvelő leszek, mert állandóan kalkulálok. Bár nagyon szeretek sütni-főzni is. Például minden évben együtt készítünk egy nagy mézeskalács házat karácsonyra. Az egész család megcsodálja a színes tetejét, az ablakait, a ház előtti padot és a virágokat, aztán megesszük. Almával. Nagyon finom. Ahogy a torta is, amit egyedül sütök. Emeleteset is csináltam már. Az iskolában volt egy verseny, ahol tíz pontot kaptunk az általam készített sütire. Szép lesz az idei karácsony, bár az szomorú, hogy a nagypapámat fel kell hoznunk Farmosról, mert egyedül maradt. A nagymamám, aki csodákat tudott főzni, és nagyon szeretett engem meg a testvéremet, már két éve nincs velünk. De a szeretete velünk maradt. És abból bőven jut az egész családnak.”
A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg.
A legfrissebb szám tartalmából:
Lola és a Mikulás zoknija- Mindez világ örvendezzék!
- Mese a székely leányról, aki hitt az álmainak
- Hol az öröm télen?
- Gyerekek mondják…
- A mikulásvirág
- Milyen az ajándékozási stílusa?
- Tamással sülve-főve
- Dr. Vekerdy Tamás rovata
Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!
