Wati mindössze 8 éves volt, amikor 2004. december 26-án cunami pusztított Délkelet-Ázsiában. Az édesanyja megpróbálta biztonságos helyre menekíteni őt és két testvérét, ám a kislányt elragadta az ár. A másik két gyermek megmenekült, és bár Watit is sokáig keresték, sem élve, sem pedig holtan nem került elő a katasztrófát követő hetekben-hónapokban, ezért a család lassacskán lemondott róla.
A most 15 éves lány nemrégiben egy kávézóban bukkant fel a nyugat-indonéziai Acehben és egy bizonyos Ibrahimot keresett, azt állítva, hogy ő az egyetlen rokona, akinek a nevére emlékszik. A helyiek szóltak annak az Ibrahim nevű férfinek, akiről tudták, hogy hét éve a szökőárban elveszítette az egyik unokáját. Az idős férfi a kávézóba sietett és a tinilányban felismerni vélte halottnak hitt unokáját. Azonnal üzent Wati szüleiért, akik aztán minden kétséget kizáróan azonosították lányukat egy anyajegy és egy kiskorában szerzett sebhely alapján.
A lány egyelőre nagyon zavarodott és alig vannak emlékei, így még nem derült ki, hogyan menekült meg, hol és hogyan élt az elmúlt hét évben, de azt feltételezik, hogy koldusként bolyonghatott faluról falura.
