Tavaly év végén így zártam évértékelő különvéleményemet: remélem, most eggyel kevesebb váratlan fordulatot tartogató év következik! Eszerint: kiegyensúlyozott, harmonikus és persze nagyon boldog 2011-et kívánok mindnyájunknak!
Mit mondjak, nem egészen úgy alakult, ahogy reméltem, de egyáltalán nem bánom! Év elején még azt gondoltam, végre van egy kis időm magamra, biztonságban vagyok. Van munkám és van szerelmem, aki biztos érzelmi hátteret és támaszt ad nekem, most aztán ücsöröghetek kicsit a langyos pocsolyában. Aztán áprilisban berobbant az életembe a Nagy Duett című műsor és vele Berecki Zoltán, aki a partnerem volt az énekversenyben. Nyolc, elképesztően feszített tempójú héten át keményen dolgoztunk, és ezalatt egyre jobban megismertem önmagam. Zoli végtelen türelemmel, kitartással, ugyanakkor kellő határozottsággal „nyitogatott”, és adásról adásra éreztem a változást. Végül második helyezést értünk el, de a közhely igaz, miszerint mi már nyertünk – sokkal többet az első helyezett trófeájánál.
Ekkorra már erős volt bennem a vágy, hogy a belső változásokat külsőségekben is megjelenítsem: alig vártam, hogy a műsor végeztével levágathassam a hajam. Általános iskola negyedik osztályban volt utoljára ilyen rövid, de nagyon megszerettem. Úgy éreztem, na, most kezdek igazán felnőni. Ennek örömére megszerveztem egy egyhetes nyaralást a páromnak és magamnak, és olyan helyeken jártunk, amiket évekkel korábban feljegyeztem a naplómba, hogy majd egyszer jó volna felfedezni azokat. A társam nélkül ez sem ment volna. Vicces, megható és lelket próbáló kalandjaink voltak, de mindig tökéletes kis csapatként működtünk együtt, és minden szorult helyzetből kikeveredtünk valahogy. Ez még inkább összekovácsolt bennünket.
Nyáron kiderült, hogy jól szerepeltem a TV2 castingján, és végül én leszek az ÖsszeEsküvők egyik műsorvezetője. Boldog voltam, és rettegtem a hatalmas feladattól. Gyorsan megszereztem a jogosítványt, bár sokak szerint kicsit későn kezdtem neki, mindenesetre lassan két hónapja vezetek! Rettentő büszke vagyok magamra, mert tényleg féltem a vezetéstől, de egész jól megy. Elindult a műsor is. Úristen, mennyit tanultam! Azt hiszem, ezzel kijártam a műsorvezetés középiskolájának legalább három osztályát. Hamarosan „érettségizhetek”. Számtalan gátlásomat leküzdöttem, és a végére megtanultam tökéletesen önmagam lenni minden helyzetben – nagyon nehéz ez olyasvalakinek, akiben igen erős a megfelelési vágy. Ráadásul rátaláltam egy módszerre, aminek segítségével választ kaptam (és kapok) a spiritualitással kapcsolatos kérdéseimre: ez a Spirituális Válasz Terápia.
Végtelenül hosszúnak tűnt a 14 hetes munka, de innen nézve már csak egy szemvillanás. Végül életem párja december 16-án, éppen a finálé napján, megkérte a kezemet. Én pedig először hitetlenkedtem, majd könnyes szemekkel hüppögtem igent neki. Bizony, menyasszony vagyok! Úgyhogy most már nem is szeretném, ha kevesebb változást hozna a 2012-es év, mert nyilvánvaló, hogy az eljegyzés egy hatalmas változáshullám kezdete, és én, azt hiszem, felkészültem a változásokra…
