Aktuális

Répatorta, bolondozás, de izgi a világ!

Winkler Nóra egész évben velünk volt – most elmeséli, mi okozott neki örömet idén, és mit ajánl nekünk jövőre.

Földrengés közben nem lehet maradandó állításokat tenni. Merthogy minden mozog, és képtelenség megállapítani, hogy van-e bármi, ami stabil, mert mi magunk is hánykolódunk a bútorokkal. Hát, kábé így vagyok az idei évre való visszatekintéssel. Akkora most a zajlás és a mozgás, annyi volt a változás az év utolsó heteiben, hogy azt szeretném, álljon már meg. Nyugodjon már meg ez az egész, lehessen már ránézni, mint egy csendéletre, körbejárni a romokat vagy a szép sudáran álló épületeket, és összegezni, hogy akkor most mi van, mi lesz, mit szeretnénk. Én részemről nyugalmat.

Répatorta, bolondozás, de izgi a világ!Az idei karácsony rengeteg újdonságot hozott, például most először volt nálunk halászlé, holott apám még a szagát is utálja. De a barátom gondolt egyet és főzött vagy harminc litert, így a sűrű paprikavörös szaftból kiemelkedő fehér színhúsok – mondják ezt egyáltalán halra? – felett ült az egész népes társaság, szálkákra koncentrálva. Apukám zsenge zöldborsólevessel időzött ezalatt, és várta, hogy eljussunk végre a szilvával, almával gesztenyével töltött pulykához, és vége legyen ennek a buta tréfának, hogy az ő házában halszag van.  

Csodás lenne, ha a Nagy Változások Listáját itt be is rekeszthetném, de hát nem ez van. A több turnusban lezajlott ajándékozások után az ünnepi asztalnál leginkább arról beszélgettünk, hogy akkor most mi is van idehaza, mi is történik, ez hogyan is lesz. Fárasztó ennyi változással képben lenni, átlátni, megérteni, gondolni róla valamit. Álláspontra helyezkedni, hogy akkor most baj van vagy nem, objektíven látni, nem túlreagálni, elválasztani tényeket hisztériától.

El is fáradtam, így esténként egy nagyon kedves, színes rajzokkal teli könyvet szoktam nézegetni. Egy New Yorkban élő amerikai nő könyvét, aki az egyik leghíresebb magyar tervezőnek, Kálmán Tibornak volt a felesége. Kálmán Tibor még kisfiú volt, amikor a szüleivel ötvenhatban Amerikába disszidáltak. Innen indult New York-i élete, ami saját dizájnercéghez, reklámügynökséghez, fantasztikus megbízókhoz, szóval óriási karrierhez vezetett. Ő tervezte például a Times betűtípust, amivel most épp írok, továbbá New York emblematikus tere, a Times Square – ahol villódzik ezer fény, musical-színházak hirdetik produkcióikat, és nincs turista, aki ne fotózná le magát ott – építészeti és látványvilágát. Felesége, Maira szintén alkotó, csudálatos illusztrációkat rajzol magazinokhoz, könyvekhez, tárgyakat tervez, textileket rajzol és fest.

Vele találkoztam is, hosszasan beszélgettünk lakás-műtermében, bolondos tárgyak, hosszú orrú cipők, karimás kalapok, gyömbérsüti és tea mellett-között. Idén írtam egy könyvet, az elsőt életemben. Csillagtúra lett a címe, és huszonnyolc történetben mesélek mindenféle, művészethez kapcsolódó, hol csak tanulságos és izgalmas, hol irtózatosan vicces kalandomról. Az a délután Mairánál szintén benne van. Nagyon jó nő. Nem úgy, mint egy neccharisnyás modellcsaj – hiszen hatvanéves, és mindig is az agyából-ízléséből élt –, hanem egy okos, stílusos, humoros lény, saját, vonzó világgal. És azért is lapozgatom mostanában a könyvét, mert jó átélni benne azt, ahogy ő járkál a világban. Nézeget, megfigyel, észrevesz. Jön, megy, intézi a feladatokat, de annyi kaland történik vele egy sima bevásárlás közben, annyi érdekes részletet vesz észre, olyan sok kedves következtetésre jut! Előtte áll a sorban egy nő, erről beugrik neki egy moszkvai múzeum teremőre, egy peckesen járkáló agárról átkalandozik oda, hogy hogy is van a jelzőkkel, mikor melyiket jobb használni egy mondatban, majd rajzol még egy répatortát, mert a sok sétafikálás után, annnnnnnnyira lehet vágyakozni egy finom szelet után!

Na, ezt kívánom magunknak. Hogy most már legyen nyugalom, mi meg járkálhassunk a világunkban, ne a túlélésben kelljen kikészülnünk, hanem nyugodt kis sétánkon élhessük meg a luxust, hogy jé, a világ mennyire érdekes! Mennyi kis izgalmas miniesemény zajlik, és erről mi minden aranyos dolog jut eszünkbe. Így szeretnék élni. Hogy helye legyen minden bolondos asszociációnak, legyen tér a fejemben, ne csak a tétmeccsek menjenek. És még répatorta is legyen. Ezt kívánom 2012-re.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top