A hír: Spanyolországban olyan babát dobtak piacra, amely modellezi a várandósság teljes folyamatát: a rongybaba „meg is szüli” a gyermekét a lába között található gumírozott résen keresztül. A játékhoz fonalból készült köldökzsinór és filc méhlepény is tartozik. Sokan azonban úgy vélik, hogy ez nem a megfelelő módja annak, hogy a gyerekkel megértessék, hogyan születnek a kisbabák.
Peller Mariann véleménye: Azt hiszem, óriási mázli, hogy drága szüleim nem próbáltak meg minden témában felvilágosítani. Az ilyen témákról zajló beszélgetések mindig kellemetlenül érintettek bennünket. Ha nővérem vagy én kérdeztünk volna, nem hiszem, hogy megtagadták volna a válaszadást, de nem volt szükség arra, hogy faggatózzunk. Ahogy ma is, akkor is mindig akadt valaki, akinek az iskola- vagy osztálytársának az édesapja vagy felnőttebb tesója hobbi gyanánt a felnőttfilmek gyűjtését és az ezekért való határtalan rajongást választotta. Így könnyű volt hozzájutni a minket érdeklő, legizgalmasabb információkhoz. Néha talán még egy kicsivel többhöz is, mint amennyit valójában kapni szerettünk volna…
Nekem nagyon egyszerű dolgom volt. Miután a nővérkém közel három évvel idősebb nálam, az ő baráti köréből kiszivárgó elméleti tudás egy-kettőre rám ragadt. Általános iskolában a tanárok is igyekeztek kis oktató füzetekkel, egy halom tisztasági betéttel és egy fárasztóan avítt filmecskével felvilágosítani bennünket. Azt meg, hogy hogyan fogan, majd születik meg a gyerek, számtalanszor láthattuk az egyik akkori kedvenc filmvígjátékunkban. A címe: Forró szívek, hideg lábak – legalábbis így rémlik. Egy fiatal párról szól, végigkíséri az életüket a házasságkötéstől egészen a szülésig. Ebből aztán végképp minden szükséges kiderült.
Bár valóban különösen hangzik egy ilyen rongybaba ötlete, nekem mégis tetszik. Tökéletesen leegyszerűsíti a születés folyamatának magyarázatát. Ugyanakkor az is tény, hogy eszembe sem jutna megvásárolni ezt a babát, ha idővel nekem kellene elmagyaráznom a gyerekemnek, hogyan is jön majd a világra a kistestvére. De könnyen el tudom képzelni, hogy óvodákban vagy iskolákban szemléltető eszközként jó szolgálatot tehet. Ahhoz képest, hogy a valóság milyen véres és rémisztő tud lenni, a babán minden lényeges bemutatható, mégis elhagyja az igazán ijesztő részleteket.
Az ötlet valójában cseppet sem visszataszító. Én magam azonban egészen egyszerűen azért nem használnék ilyen babát a saját kisgyerekem felvilágosításához, mert sokkal jobban kedvelem a verbális eszközöket, vagyis szerintem jobb megbeszélni a dolgokat. Szerencsére ilyenkor a kicsi képzelőerejére van bízva, milyennek látja lelki szemei előtt ezt a folyamatot. (Ráadásul, remélem, ott lesz a gyerek okos és bölcs apukája, akihez irányíthatom, ha már semmilyen gyerekhez méltón kulturált válasz nem jut eszembe…) Szeretem a kihívásokat, még akkor is, ha elsőre túlságosan nagynak tűnnek. Izgatott kíváncsisággal várom hát ezt is!
