Vadászpilóták. Azt mondják róluk, hogy „élményfüggők”, az adrenalin a tápszerük. Lehet benne valami. Tibor, amikor nem repül, akkor extrém sportokat űz, síel, motorozik, falat mászik, de búvárkodik is. Dóri, a párja is próbál vele lépést tartani. A kedvéért tanult meg síelni, szükség is van rá, hogy bevállalós legyen, jöjjön valami kis adrenalin is a mozizás, olvasás, számítógépes játékok mellett. Tibor ugyanis mindennek híve, ami izgalmat okoz, amihez kitartás, erőnlét kell.
Kiskorában Nógrád csibésze volt, nindzsaként a barackfáról mászott át a nagymama házának tetejére, onnan meg leugrált. A helyi vasúti közlekedést is megbénította, amikor felrobbantott egy gyufásskatulyát a síneknél, és az állomásfőnök átfésültette a környéket. A büntetés se nagyon törte le kalandvágyát, amely lassanként terelte a mai szakmája felé. Sokáig nem tudta, hogy mi szeretne lenni, nem volt gyerekkori álma a pilótahivatás. „Kerestem az utam…. Nem vagyok szokványos ilyen szempontból” – szabadkozik Molnár őrnagy. Pedig hát más szempontból sem szokványos. Tökéletesen egészséges, például. Egy nátha vagy fájós fog sem férhet bele; mindig ura kell hogy legyen a helyzetnek, neki és a többmilliárdos gépének épségben kell földet érnie, akkor is, ha leáll a hajtómű. Ez – csak úgy mellékesen – vele meg is történt.
„ÖTEN LETTÜNK PILÓTÁK”
Nehézkesen mozog, ahogy elindulunk a gépek felé. Rögtön feltűnik, hogy sok helyen védi a testét az úgynevezett G-ruha és túlélőmellény, csak éppen hátul nem.
– A ruha funkciója, hogy elszorítsa a vérereket. Amikor egy éles fordulót csinálok a Gripennel, egy levegőrendszer felfújja a ruhát. Repülés közben a testsúlyunk kilencszeresének megfelelő súly nehezedik a szervezetünkre. A föld 1 G, ahogy mi most itt sétálunk. Odafönt kilenc. Ha valaki ezt nem bírja, nem ülhet Gripenre.
– Meddig alkalmas valaki pilótának?
– Ameddig az orvosok úgy ítélik meg… A májfunkció problémás érték – árulja el –, s ha az ember a fűszeres kaját szereti, vagy túl van egy jó bulin, ahol kicsit „bekarmolt”, akkor ez az érték elszállhat. A pilóták alapvetően szuperegészségesek, de ez a fajta repülés tényleg megviseli a szervezetet. Nem ritka, hogy a 40-45 éves pilóták reggel úgy ébrednek, hogy a párjuk öltözteti fel őket. A magas túlterhelés meszesedéseket okoz. Az ember szíve 6-7 G-nél olyan, mint egy esőcsepp. Annyira megnyúlik.
Molnár Tibor egy kis faluban élt a szüleivel, és Vácra járt szakközépiskolába. Filmek és regények vitték a mai életformája felé.
– Szakközepes harmadikosként, nyári szünetben, minden összesűrűsödött, ami a repüléssel kapcsolatos volt. Akkor ment a tévében az Éghódítók sorozat, és a kezembe került néhány repülős szaklap. Egyszer csak ráébredtem: én ezt szeretném. Nyári munkáztam, és a művezető fia Szolnokon tanult, műszaki katonaként. Tőle hallottam, hogy létezik vadászpilóta szak. Szerencsés vagyok, megfeleltem. Nyolcszázan jelentkeztünk, huszonöt lett orvosilag alkalmas, és mire négy év múlva végeztünk, öten lettünk pilóták. A főiskola előtt én még életemben nem repültem. Fogalmam nem volt arról, hogy a szervezetem hogyan reagál, nem leszek-e rosszul. Egy fél évem úgy telt el a főiskolán, hogy nem tudtam biztosan, bírom-e egyáltalán.
…ÉS AKKOR KIREPÜLTEK AZ ÜLÉSSEL EGYÜTT
A szülei eleinte nem lelkesedtek. Amikor aztán elkezdett repülni, Tibor megnyugtatta őket egy-egy telefonnal, hogy minden rendben. Aztán ez is elmaradt. „A médiából tudták meg a balesetemet is” – mondja tárgyilagosan. Akkor Szlovákiában repült és leállt a hajtóművük, kis magasságon. Ketten voltak az akkori századparancsnokával, Vadas Jenő alezredessel. Próbálták újraindítani a gépet, de nem sikerült, csak a katapultálás maradt. Tibor 150 méterről tette meg, a főnöke úgy százról. A közhiedelemmel ellentétben nem létezik katapultgomb. Egy kart húznak meg az ülés elején, a pilóta lábainál. Aztán kirepülnek az üléssel együtt. Vagy nyolcvan méter magasságba repíti fel őket az ülés, és utána automatikusan elválnak tőle. Ilyenkor rendkívüli nyomás is érheti a pilótát, nagyon rövid idő alatt. A hirtelen túlterheléstől el is veszthetik az eszméletüket.
– Csináltam egy bukfencet, a stabilizáló ernyő kinyílt, és aztán az ejtőernyő is. Láttam magam alatt, hogy lehullt az ülés. Aztán felnéztem, rendben megvolt az ernyő kupolája, és még láttam, hogy a főnököm is kijött a gépből. Aztán egy facsoporttal néztem szembe. Ennek nem örültem. A maradék öt-hat másodpercben, ha tíz fokot el tudtam volna fordulni, nem csapódom a fákba. De nem tudtam. Végül a friss szántásba érkeztem. Az ernyő süllyedése olyan, mintha egy ház tetejéről ugrottam volna le. Nem mindegy, ilyenkor hová érkezel: betonra, döngölt földre vagy szántásba. Ez utóbbi jutott, szerencsém volt. Nyáron is történt egy eset, szintén hajtóműprobléma, de az nem lett olyan súlyos. A tartalék rendszer működött, és a gépet még haza lehetett hozni. Egy hibás géppel nem tudsz akárhová leszállni. Hiába volt egy használaton kívüli reptér Mezőkövesd mellett, az én gépemnek nem volt megfelelő. Az volt a szerencse, hogy magasan voltam.
Géppárja, amellyel egy köteléket alkottak, besorolt mellé. Rádión megbeszélték a teendőket és a társa asszisztált neki. Harc esetén sem hagynák magára a másikat. Egy gép ugyanis nem harcol, az alapegység a kettő, azaz a géppár. Vannak holt terek, amit nem látnak be, lehet, hogy a másik előbb észrevesz egy hibát vagy kigyulladt hajtóművet. Kecskemétre hat-nyolc perc alatt értek vissza. Tibor az eset után megkapta A Hazáért kitüntetést.
– Az ember nem szívesen engedi el a gépet – mondja. – Haza akartam hozni. Az első katapultálásnál éreztem meg igazán, mit jelent ez. A problémás gép amúgy a 39-es volt. Van tizennégy gépünk, bármelyikkel repülhetek. Mindenkinek van kedvence, nekem a 41-es. Sokat repültem vele az első évben, megszerettük egymást, ennyi. De a 39-esre sem haragudtam meg.
Az őrnagy párkapcsolatban él, és ahogy más pilóták, ő is óvja ezt, a veszélyesebb pillanatokról otthon nem mesél, hogy Dóri ne rettegjen, amikor repülni indul reggelente. Tibor persze aggódó anyatípust lát benne, amit majd ha apa lesz, ő fog ellensúlyozni.
– Csalódott lennék, ha a gyerekem a sarokban üldögélve eljátszana egész nap. Okozzon problémákat: legyen kreatív és eleven! Nekem kelljen lépést tartani vele! Másszon fára, és tanuljon belőle, ha leesik. Mindent kipróbálhat majd, de vele leszek; nem hagyom, hogy összetörje magát, de az élménytől sose fogom tiltani.
A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg.
A legfrissebb szám tartalmából:
- Máté Péter-dalok mai sztároktól
- A gyerek csak okozzon problémákat
- 25 évet alszunk át
- Üzletanyuk
- II. Erzsébet 60 éve a trónon
- 30 perc alatt
- Dr. Vekerdy Tamás rovata
Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!
