A hír: A január elsején hatályba lépett új alaptörvény a magzat életét a fogantatástól kezdve védi. Ez egyedülálló Európában – és a gondolat szinte „megágyaz” az abortusz szigorításának.
Peller Mariann különvéleménye: Tudom, hogy elkeserítően sokan vannak, akik felelőtlenül élik szexuális életüket. Tudom, hogy az lenne maga a tökély, ha a világon egyetlenegy magzatot sem vetetnének el. És azt is tudom, hogy ennek kell lennie az utolsó utáni döntésnek, mert egy életről van szó. De valójában pont ez a lényeg: hogy nemcsak egyetlen életről van szó, hanem legrosszabb esetben is (ha a nő magára marad döntésével) kettőről – közvetlenül –, az anyáéról és magzatáéról. Közvetve pedig mindenkit érint a környezetükben, akinek csak egy pici szíve is van.
Miért kellene még eggyel nagyobb nyomást helyezni azokra a nőkre, akik már eleve nyomorultul érzik magukat, mert akaratuk ellenére megfogant a babájuk? Ennél nehezebb döntést nem tudnék elképzelni. Mert igenis számtalan olyan élethelyzet adódhat, ami miatt nem lehet, nem tudja, vagy egyenesen nem akarja vállalni az anyaságot egy nő.
Tisztában vagyok vele, hogy ezzel a témával ingoványos talajon járok. Pont ezért muszáj elgondolkodnunk rajta, mert nem is gondolnánk, hogy milyen könnyen kerülhetünk váratlanul ebbe a helyzetbe.
Több olyan esetről tudok az ismeretségi körömben, amikor az illető nő döntésre kényszerült. Volt olyan, aki tudta, mit kell tennie, mert az iskola elvégzése előtt, munka és komoly párkapcsolat nélkül esélye sem volt rá, hogy megfelelő hátteret biztosítson egy gyereknek. (Bár tudom, hogy rengetegen vannak, akik mindezek ellenére boldogan vállalták a babájukat, és soha nem bánták meg.) Volt olyan, aki megtudta, hogy nagy esély van rá, hogy valamiféle rendellenességgel születik majd a gyereke. És olyanról is hallottam, aki nem bírta volna rávenni magát a művi beavatkozásra, de válságba jutott, menthetetlen házassága miatt nem mert még egy gyereket vállalni. Ezért önsanyargatással, sok stresszel, kevés alvással és minden addiginál több testmozgással elérte, hogy a magzat magától elmenjen.
Már ilyen röviden felvázolva is elkeserítően szomorúak ezek a történetek. Hát ha még át is kell élni mindezt. Majd egyszer csak a nyakukba tennék a törvényszegés terhét is? Ezzel valóban csak egy valamit érnének el: az illegális abortuszok számát növelnék. Biztos vagyok benne, hogy nem születne több gyerek. Ahogy a mondás is tartja: „Két dolog van a világon, amiért egy nő bármire képes. Hogy legyen gyereke és, hogy ne legyen gyereke.”
Ami pedig végképp abszurdnak tűnik számomra, hogy egy ilyen törvény szigorítása mellett kiállnak egyes férfiak. Hát persze, hiszen fogalmuk sincs, mi játszódik le egy nőben egy ilyen szomorú helyzetben. El kellene beszélgetniük a feleségeikkel vagy élettársaikkal. Kevés megalázóbb helyzetet tudok elképzelni, mint hogy még egy bizottsággal is meg kelljen osztanom a legbelsőbb magánéleti problémáimat, és életem egyik legnehezebb döntésének okait. Épp elég lehet ezt egy nőnek önmagában elrendezni.
