2012. Február 08.

A lánykérés itt van a levegőben

Vannak a szép szabályos történetek, amik tartják magukat, és amikhez mi is szeretnénk tartani magunkat. Ezeket általában megfilmesítik, így már mindenki mezítlábas tengerparti szaladgálásra vágyik.

Hulej Emese

De vannak olyan történetek is, amelyek egy ponton elkanyarodnak az ideális végkifejlettől.
Persze, ezekből is lehetnek filmek. Vígjátékok.

Rejtekhely

A lánykérés itt van a levegőben „Nem ez volt az első lánykérés az éttermünk történetében. Éppen ezért, amikor a szőke srác azzal jött, hogy akkor tegyük bele a gyűrűt egy szelet tortába, rögtön mondtuk neki, hogy ez nem jó ötlet. Két éve ugyanis beletettünk egy másik gyűrűt egy másik tortába. Azóta tudjuk, hogy gyémántra harapni nem jó érzés. Nem erősíti a kapcsolatot. Legalábbis a két évvel ezelőtti párét nem erősítette, már külön is távoztak… Legyen crème brûlée, ajánlotta a főnök, a srác némi bizonytalankodás után elfogadta. Ugyanis nem tudta, mi az a crème brûlée.
Eljött a nap, a konyhai személyzet kikukucskálva megszemlélte a lányt, helyes kis molett darab volt. Megette a kacsalevest, a halat is, de amikor kimentem, és a megbeszélés szerint kérdeztem, hogy akkor milyen desszertet parancsolnak, azt mondta, úgy jóllakott, hogy köszöni, de nem kér. A srác elfehéredett, erre nem számított.
De én sem. Mégsem dughatom a gyűrűt a fogpiszkálókra! Különben is, már benne volt a crème brûlée-ben, a szemünk láttára rakta bele a séfünk ünnepélyesen, le is fényképeztük, hogy majd átadjuk a párnak. A számla mellé. Én szedtem össze magam előbb, és mondtam a lánynak, hogy a ház nagydíjas desszertjét mindenképpen a figyelmébe ajánlom. A francia vendégséfünk csodareceptje, egy száműzött orosz grófnő hagyatéka, és egy párizsi pincében leltek rá. Ez mondjuk nem volt igaz, de épp előző este olvastam valami hasonlót egy krimiben, és ha a lány nem megszállottja a misztikus rémtörténeteknek, akkor nincs baj. A srác is erősködött: persze, Zsozsókám, egyél egyet, ki ne hagyjuk. A lány megadta magát, én meg vittem is nekik az előre gondosan elkészített édességet, aztán beálltunk az ajtó mellé néhányan, hogy el ne mulasszuk a nagy pillanatot. A lány elkezdte nyalogatni a kanalat, láthatóan nagyon ízlett neki, egyre nagyobb falatokkal haladt előre. A fiú úgy bámulta, mint aki azt várja, mikor fordul le a székről. Csakhogy nem történt semmi. A lány evett, a srác várt, vártunk mi is. Hiába. A tál kiürült, a srác ült megkövülten, a gyűrű pedig ott hevert valahol a… mélyben. Nem lettem volna a fiatalember helyében. A lánykérés amúgy is egy problémás aktus, de ezt a helyzetet tisztázni! Szó szerint is… Viszont ők legalább együtt távoztak.”

XXL-es szerelem…

„Wellnesshétvége Győzővel. Végre! Az utóbbi időben kevesebbet tudtunk együtt lenni, értem, hogy válság van, de miért gyűrűzzön ez be a kapcsolatunkba? Bár gyűrűről egyelőre nincs szó… De végre ott voltunk, elfoglaltuk a szobát, nagyon pipec volt minden, felbontottunk egy bort, és Győző átadta a Valentin-napi ajándékát. Nem aggódtam, mert pontosan tudtam, hogy ezek megvásárlásában a húga segítségét kéri, és Pirinek kitűnő az ízlése. Meg aztán meg is szokta kérdezni, minek örülnék. Lehet, hogy ez nem túl romantikus, viszont megnyugtatóan praktikus. A csomagból egy édes, fehér csipkés fűző került elő. Komolyan mondom, egy álom! Pont ilyenre vágytam! Pont erről beszéltem Pirinek. Ezek szerint nemhiába. Berohantam a fürdőszobába, hogy felvegyem, és kisvártatva teljes pompámban mutatkozhassam meg. Felvettem. Jól állt. Ám a dobozában volt még valami. Egy számla. És még egy… Két számla?! Számlát hagyni az ajándékban tipikus férfihiba, de két számlát? Az már tipikus férfibűn. Megnéztem. Egy darab fűző. Márkája, színe, mérete. M-es. A másik ugyanez: márkája, színe, mérete. De L-es!!! Mi?!!! Ez megcsal engem?! Egy L-es méretű nővel?! Amikor én gyakorlatilag nem eszem, hogy tetsszem neki?!! Kirohantam, és teljes pompám helyett teljes dühömben mutatkoztam meg. Mióta csal, kivel csal, nyilván ezért nem ért rá mostanában, ez neked a válság, te…! Mondtam én mindent. Győző úgy nézett rám, mint aki semmit nem ért, és mint kiderült, tényleg nem értett semmit. Jóval később állt össze a kép. Piri a szájába rágta, hová, melyik üzletbe menjen, és ott mit vegyen. Csak hát a méret… Fogalma sem volt. Mutogatta az eladónőknek, milyen vagyok, azok vihorásztak, ő megunta, és inkább két különböző méretűt vett. Piri választotta ki a megfelelőt. Hogy kibékültünk-e? Idővel. Van, amit nem lehet megbocsátani. A megcsalást még csak-csak lehetne, de hogy azt hitte, L-es a méretem…!”

A nagy kérdés

A lánykérés itt van a levegőben Valami azt súgta a lánynak, ez lesz az a nap. Ez lesz az az este. Egy belső hang üzente ezt. Ma különlegesen jó étterembe jöttek. És a férfi ritkán vett nyakkendőt. Ma igen. Pedig milyen jól áll neki, simította végig a tekintetével a lány az elmélyülten evő férfit. Hogy tud enni!… Jó férj lesz. A lány anyja is így vélte, azt mondta, ha ez a férfi rendesen kap enni, és meglesz a nyugalma otthon, kenyérre lehet majd kenni. Jó férj lesz, jó apa. Hoppá, majdnem leette magát, vajon kijön a zakóból a szaft? Az állán meg csurog a salátalé. Édes! Pont ilyen férfira vágyott: nyugisra, hatalmasra, akit nemigen lehet kibillenteni a nyugalmából. Igaz, nem egy érzelgős típus. Amikor egy este, színházból hazafelé rá akarta venni, hogy sétáljanak át a felújított Margit hídon, a férfi döbbenten kérdezett vissza: Mér’, nincs nálad a bérleted? Nem baj, nekem így is jó, mosolygott befelé a lány. Milyen elmélyülten tud enni! Néha túl nagy falatot kap be, olyankor nagyot nyel, az egész teste megcsuklik tőle, mint a rajzfilmfiguráké. És izzad is. Igaz, meleg van, de talán az izgalomtól. Készül valamire, ez nem vitás. Ez a lánykérés-dolog itt van a levegőben, jó ideje vibrál már közöttük, de egy ilyen férfi nehezen mozdul. Biztos most is erőt gyűjt, nem lehet könnyű azért… A lány megértően nézett, és figyelte, ahogy a hatalmas húshalom fogyatkozik. Közeleg az idő, a perc, a pillanat. Sorsdöntés lesz itt, vitathatatlan. Elfogta az izgalom. Igent mond, ez nem kérdés, de azért ez mégis nagyon fontos. Hogy olyan legyen, amire majd emlékezni lehet. Összeszorult a gyomra, letette a kést, a villát, úgy érezte, egy falat sem megy le most a torkán. A férfi is letette az evőeszközöket, megtörölte a száját, kisvártatva a homlokát is, aztán tűnődve a lányra nézett. Most! – dörömbölt a lány szíve, úgy érezte, a blúzán át is látszik, hogy lüktet benne az izgalom. A férfi csak nézte, a szemében ott volt a kérdés. Közelebb hajolt. Kicsit kíváncsian, kicsit félve, kicsit bizonytalanul.
– Akkor… a másik húst már nem kéred?…