Heather Hanbury, a wimbledoni gimnázium igazgatónője szerint a gyerekeknek meg kell mutatni, hogy teljesen elfogadható és normális, ha időnként valami nem sikerül az életben. Ezért arra akarják ösztönözni a tanulókat, merjék vállalni a felsülés kockázatát.
A „kudarchéten” a szülők és a tanárok is részt vesznek, hogy megosszák a tanulókkal saját kudarcaik történeteit. De egyebek mellett olyan híres emberek YouTube-klipjeit is levetítik, akik életük során kudarcot vallottak, ám aztán ismét talpra álltak és haladtak tovább a pályájukon.
A gyerekeket rá akarják vezetni, hogy a hibákból is lehet okulni, ugyanakkor annak is megvannak a veszélyei, ha valaki mindenáron el akarja kerülni a kudarcot.
„A lányoknak meg kell tanulniuk, hogyan kell jól megbukni – hogyan legyenek úrrá a kudarcon, hogyan kezeljék azt” – hangsúlyozta az igazgatónő. Mint megjegyezte: az iskola tanulói nagyon sikeresek, de alkalmanként túlreagálják, ha valamiben hibáznak, holott az ugyanúgy a hasznukra válhat.
Eközben hazánkban pont az ellenkezőjére lenne szükség. Dr. Vekerdy Tamás klinikai gyermek-szakpszichológus szerint az alapvető különbség abban rejlik, hogy itthon arra kíváncsiak, hogy mit nem tud a gyerek, nem pedig arra, hogy mit tud. „Az iskolákban minden a kudarcokra van kihegyezve, ennek pedig hosszú távon befelé vagy kifelé forduló agresszió lehet a vége. A diákok elveszítik az érdeklődésüket a tanulás iránt, pedig számos tanulmány bizonyítja, hogy a gyerekek alapvetően nem a jutalomért, hanem az élvezet kedvéért tanulnak. A tudás és a tanulás folyamata az öröm forrása, ha ezt elvesszük tőlük, akkor már csak jutalmakkal vagy büntetéssel motiválhatók.”
A hazai iskolák jelentős részében a diákok a jó jegyért tanulnak, az anyagokat bemagolják, hogy elkerüljék a bukást, de ha néhány évvel később bárki rákérdezne a korábban elsajátított tananyagra, már csak néhány emlékfoszlány élne a fejükben. Ennek pedig a szakértő szerint az az oka, hogy a magyar oktatás “ítélkezési dühben” szenved, aminek sok boldogtalan diák az eredménye, akiknek egyáltalán nem lenne szükségük semmiféle kudarchétre.
