A hír: A 24 éves chicagói diák, Jake Reilly tavaly ősszel úgy döntött, hogy kipróbálja, milyen lehet 3 hónapon keresztül telefon és internet nélkül élni. Sikeresen végigcsinálta a 3 hónapos projektet, a Chicago Tribune-nek adott nyilatkozatában elmondta: az első két hét volt a legnehezebb. „Hazaérsz péntek este, és hirtelen azon veszed észre magad, hogy senki nincs körülötted. Csak te vagy és a gondolataid. Nagyon ijesztő.” Miután azonban túljutott a kezdeti szorongásokon, elkezdte kifejezetten élvezni a helyzetet. „Körbebicikliztem a várost, kollázsokat készítettem, rejtvényt fejtettem. Csupa olyasmit csináltam, amit egyébként nem tettem volna meg. És tudod mit? Imádtam az egészet” – fogalmazott Reilly.
Winkler Nóra véleménye: Múltkor vacsorázni voltunk a barátainknál, és míg ültünk az asztalnál, párszor ránéztem a telefonomra, jött-e fontos e-mail vagy válasz egy kérdésemre. Kicsit függő vagy, mondta nevetve a férj, persze én ezt határozottan visszautasítottam. Pár fogás és a desszertek után elkezdtünk egy könyvről beszélgetni, és hosszasan töprengtünk, mikor születhetett az írója. Én magától értetődően vettem elő a telefont, és kezdtem a neten keresni a dátumot. Vendéglátónk megint kedvesen rám nevetett, tényleg úgy gondolom-e, hogy nem vagyok telefonfüggő. Voltaképpen azt gondolom, igen. Értelmesen használom, akkor, amikor kell, és arra, amire kell, de azt be kell látnom, hogy engem is visz az infoszerzés tempója. Hogyha egy koncert vagy színházi előadás alatt kikapcsolom, a szünetben rögtön visszaélesítem, és kíváncsian nézem, mi történt a nagyvilágban abban a másfél órában, míg én nem tartottam rajta a szemem. És ahogy a női mosdóban, a büfében el szoktam nézni, ezzel mások is így vannak. Hogy erre az azonnaliságra rászokunk.
Van egy ismerősöm, aki minden év elején csendkúrát tart, minden elérhetőséget lekapcsol, és egyedül autózgat, kirándul egy teljes hétig. Szereti az életét, a tempóját, a sokféle munkáját, de ez a hét csodálatos, sokszor már alig várja, hogy elkezdhesse. A chicagói fiú történetében – valljuk be – nagyon vonzó volt, hogy amikor kiszállt a technikai kapcsolattartásból, biciklizett a városban, és csomó olyan otthoni tevékenységet végzett, mint például a rejtvényfejtés, amiket akár már régimódinak is nevezhetnénk.
Van abban valami abnormális, amilyen tempóban ma az infoimpulzusok érnek minket, hogy hány platformon olvasunk egyszerre fontos, hosszú, kifejtős híreket, sms-t, chatet, e-mailt a munkából, e-mailt a családtól, és közben valaki küldött egy fotót is egy elveszett kutyáról. Lehet, hogy lassan a nagyböjtök közé ilyesmik is be fognak kerülni, és a természetgyógyászok nemcsak tisztítókúrákat fognak javasolni, hanem technikaikommunikáció-mentes napokat, heteket, hogy túlterhelt önmagunknak adjunk egy kis regeneráló szakaszt.
