Facebook-bejegyzései miatt rúgták ki a tanárnőt

Megrovásban részesítettek egy általános iskolai tanárt a Facebook közösségi oldalon közzétett „nem elég szalonképes” bejegyzései miatt. Ezt írta például egykori diákjának: „Felugorhatnál és elmehetnénk inni valamit, én nagyon más vagyok ám a sulin kívül – imádok bulizni, csak úgy élvezni az életet.” Ismerőseivel azt is megvitatta, hol lehet rendelni a legjobb szexjátékokat. Máskor így fogalmazott: „Itt nem tanár vagyok. Csak olyan, mint bárki más: iszom, káromkodok… de ne mondd el senkinek!”

Az oldal azonban „elmondta mindenkinek”, hiszen az ötvenes brit tanárnőnek, Scarlett Elizabethnek nyolcvanegy ismerőse van a Facebookon, köztük egykori diákok, néhányan még kiskorúak. A tanárnő úgy nyilatkozott, nem vette észre, hogy mindenki láthatja a megjegyzéseit, valamint azzal védekezett, hogy nemrégiben szakított barátjával és a csetelés adott számára megnyugvást.
Graham Phillips iskolaigazgató szerint egy tanárnak magánéletében is úgy kell viselkednie, hogy az méltó legyen a foglalkozásához, hiszen egyfajta példakép a gyerekek számára.  
A tanárnő kilépett ugyan a munkahelyéről, de „priusszal”: a hivatalos megrovást még két évig bárki láthatja. Vádlói szerint ő a hibás: naiv volt, ha nem tudta, hogy így működik a Facebook.

A jelek szerint sokan szintén nem tudják, hiszen külföldön is, itthon is bocsátottak már el embereket magánéleti viselkedésük miatt.

Ha beteg vagy, légy nagyon az

Egy svájci biztosítótársaság alkalmazottja azért vesztette el állását, mert munkaadói észrevették, hogy közösségi portálon csetel betegállománya idején. A nő arra hivatkozva kapott szabadságot, hogy migrénje miatt képtelen számítógépen dolgozni. A nő elmondta, hogy ágyban feküdt, és iPhone-ján keresztül jelentkezett be a közösségi portálra. Azzal vádolta munkaadóját, hogy kémkedik utána.
Itt arra hivatkoztak, hogy „megtört a bizalom”, ám egy 16 éves brit tinédzser esetében már maga az üzenetküldés tartalma volt az ok. A lány azt írta az üzenőfalra, hogy unja a munkáját. De újra a munkaügyi központban kötött ki az az amerikai pincérnő is, aki bírálta a smucig vendégeket, akik kevés borravalót adnak.

A legnagyobb lúzerek azok, akik még fotón is megörökítik a felmondási okot. Egy baseballcsapat pompomlánya például egy félmeztelen, részegen fekvő férfi testét rajzolta tele vicces feliratokkal. Kezében filctollal pózolt mellette – ez elég volt a kirúgásához, mint ahogy annak a brit gárdistának a véleménye is, aki „beképzelt tehénnek” titulálta Kate Middletont, a trónörökös feleségét. Kevésbé találták ártatlannak annak a tanárnak a viselkedését, aki „nagyon szexi” kommenttel látta el egy tanítványa fotóját.
De fotók sodorták bajba Ashley Payne-t, a georgiai Apalachee High School (volt) munkatársát is. Az irodalomtanár olyan képet jelentetett meg magáról, amelyen egy pohár borral és egy korsó sörrel látható és ez az igazgató szerint alkoholfogyasztásra buzdítja a diákokat. A huszonnégy éves nő ultimátumot kapott: vagy felmond, vagy felfüggesztik állásából.

Válogasd meg az ismerőseidet!

Kétszer is érdemes meggondolni, kit jelölünk vissza a neten. Ezt a tanácsot nem fogadta meg Nathan Singh börtönőr, akinek ismerősei között 13 ismert bűnöző szerepelt a Facebookon. A vizsgálat akkor kezdődött, amikor mobiltelefonok és egyéb csempészáruk bukkantak fel az elítélteknél.
Emlékezetes annak a mentőcsoportnak a felfüggesztése is, akik a „planking” őrületbe szálltak be: deszkaként feküdve fotóztatták magukat – pechjükre az újraélesztő esetkocsiban. Hiába érveltek azzal, hogy soha nem veszélyeztették a betegek ellátását.

Vannak azonban belátóbb cégek is, egy ismert áruházlánc vezetői például a szabad véleménynyilvánítás körébe sorolta azt, amikor dolgozói hülyének, büdösnek és gorombának nevezték a vásárlókat.

A magyar munkaügyi bíróságok is folyamatosan foglalkoznak olyan ügyekkel, amelyek a közösségi oldalak használatához kapcsolódnak. Nem mindegy azonban, hogy munkaidőben posztolgat valaki a netre, vagy esténként otthon, és az sem, hogy a bejegyzés tartalmának van-e köze a munkavégzéshez.
Emlékezetes hazai eset például, amikor egyik telefontársaságunk bocsátotta el marketinges alkalmazottját, aki a konkurens cég hálózatának összeomlására reagált „Ok, csörögjetek ránk! ;)” vicces bejegyzésével. Csipkelődése vírusként terjedt a neten, és több ezren csatlakoztak rajongói oldalához, de a netes közösség felzúdulása ellenére távoznia kellett: „engedély nélkül és sportszerűtlenül nyilatkozott a versenytárs problémájáról”. Nemcsak az elbocsátástól, de még milliós pertől is félhet az a banki alkalmazott, aki a közelmúltban ismert színészünk, Rudolf Péter lakáshitelével kapcsolatos információkat fecsegett ki.

„Az kevés a jogos elbocsátáshoz, hogy valaki negatívat mond a munkahelyére – például arról panaszkodik, hogy nem adják ki a szabadnapokat –, meg kell vizsgálni, hogy valós-e, amit az illető állít. Senki nem sértegetheti munkáltatóját, cégét, és nem járathatja le – mondja dr. Rónaszéki László munkaügyi mediátor, aki szerint még egy tanárnő hétvégi italozása is lehet jogos felmondási ok. A munka törvénykönyve ugyan csak annyit mond ki, hogy a munkavállaló nem tanúsíthat olyan magatartást, amely a további foglalkoztatást lehetetlenné teszi, de nem részletezi, mi lehet az. A szakértő szerint egy tanártól vagy kormánytisztviselőtől elvárható, hogy magánéletében is „vállalható dolgokat tegyen”, de nincs általános szabály, per esetén mindig esetileg döntenek: mi az, ami „még belefér”.
Míg sok nyugati országban ma már természetes, hogy a munkáltató szabályozza, dolgozója miként használhatja az internetet, addig itthon ezt ritkán rögzítik, legfeljebb azt írják le, hogy tilos munkaidőben közösségi portált használni. Maguk a főnökök viszont – úgy látszik – nagyon is szívesen szörfölgetnek: egyre több cég informálódik leendő vagy jelenlegi kollégáiról a neten – vélhetően munkaidőben.

Mint tehát kiderül a történetekből: tanárok, mentősök és pompomlányok is isznak, káromkodnak és szexelnek időnként, mint bárki más. Évtizedeken keresztül együtt tudtunk élni ezzel a tudattal, ők pedig végezték a munkájukat. Most csupán annyi változott, hogy közvetlenül szembesülhetünk a „bizonyítékokkal” – a cégvezetők pedig egye nehezebben találnak majd öt után is tökéletes beosztottat.