2012. Február 09.

Varró Dani: Misi és a fegyelem

Néha úgy érzem, Misi fittyet hány az én atyai szigoromra. Százszor kértem, hogy ne másszon fel a cipőspolcra, mégis felmászik. Ezerszer mondtam, hogy ne olvasson posztmodern versesköteteket, mert azokban szakadósak a lapok, juszt is azokat olvassa. Egymillió-egyszázezerszer rászóltam, hogy ne dörömböljön a tükrön, ablakon, ő csak azért is.

Varró Dani

Varró Dani: Misi és a fegyelem Úgy tűnik, teljesen lepereg róla a fegyelmezés. De a látszat csal.
Misi valójában figyel, csak biztosra akar menni. Százszor nem volt szabad megrágcsálni az antennakábelt – spekulál Misi, de hátha csak a véletlenek különös összejátszása folytán, és százegyedszerre szabad lesz. Egy próbát megér. Hanem az önfegyelme nagyon fejlett eközben! Onnan látszik ez, hogy ha egy pillanatra lankad a figyelmünk, és elfelejtünk rászólni valamiért, egyből helyreutasítja saját magát. Önmagát megfegyelmezi, ha kell, de hogy más tegye, azt nem tűri el.
– Óvatosan! Papaaa! Óvatosan! – kiabál Misi, és innen tudom, hogy épp a cipőspolcon kapaszkodik felfelé vakmerően.
Nagy dörömbölés hallatszik a fürdőszoba felől, odakapom a fejemet.
– Nézem! – mondja gyorsan Misi, és hátratett kézzel, előrenyújtott nyakkal, fél centiről nézi magát a fél pillanattal azelőtt még ütlegelt tükörben.
Abból is látszik, hogy Misiről nem pereg le teljesen az atyai intés, hogy ha módja van rá, ő is szívesen fegyelmez másokat. Leginkább a macskát.
– Cica, hol a vaj? – vonja kérdőre a Cirmos cica, haj! kezdetű dal után szabadon.
Meg persze minket is fegyelmez. Múlt vasárnap az egész heti megfeszített szellemi munka után egy kis agyatlan pihenésre vágytam, és bekapcsoltam a tévét.
Először valami kívánságműsort találtam, épp a műsorvezető beszélt.
– Nem kérjük a bácsit! – mondta szigorúan Misi.
A másik csatornán foci ment, aminek megörültem, rég néztem egy jó meccset.
– Nem kell a gól! – szólt rám megrovóan Misi.
Megint elkapcsoltam, ezúttal egy romantikus filmre, amiben egy szép, halivúdi színésznő meresztett épp nagy szemeket.
– Nem kell néni! – mondta szemrehányóan Misi.
Csak akkor enyhült meg, amikor egy rajzfilmcsatornára kapcsoltam végül.
– Mese. Igen, jjo – mondta megengedően.
Egyik reggel meg kábán botorkáltam ki a konyhába kávét főzni a még nálam is kábább feleségemnek, karomon a teljesen éber Misivel, aki a kávéfőzőgomb nyomkodásáért felelős. Kivettem egy bögrét a szekrényből, és odatettem a kávéfőző gép alá.
– Nem anyué. Cicás – mondta Misi.
Pár másodpercnyi bambulás után felfogtam, mire céloz, és teljesen igaza volt! Tényleg van egy cicás bögréje a feleségemnek, egészen pontosan garfieldos, tizenhárom éves korában nyerte tombolán, és az a kedvence. Abban csináljuk neki legtöbbször a kávét.
Szóval Misi figyel és emlékszik. Résen van, és ha valamit nem úgy csinálunk, ahogy kéne, ránk pirít. Vigyáz, nehogy elkanászodjunk.