A hír: Kölcsönösen előnyös együttműködésként emlegetik a seekingarrangement.com-on létrejövő hosszú távú kapcsolatokat a weboldal alapítói. Az oldalt azzal a céllal hozták létre, hogy az anyagi nehézségekkel küzdő egyetemisták és a magányos, idősebb nők és férfiak egymásra találjanak. A milliós tagsággal rendelkező oldalon olyan fiatalok regisztrálnak, akik szexuális szolgáltatást nyújtanak az őket támogatóknak. A magányos, de tehetős pótpapák és -mamák pedig cserébe finanszírozzák a tanulmányaikat.
Soma különvéleménye: Semmi baj a prostitúcióval, ősidők óta létezik, és nyilván létezni is fog. Minden, ami a világban van, azt üzeni, hogy létjogosultsága van.
A fura (persze ez sem baj), az önmagunknak való hazudás. Ez nem prostitúció?? Hol van az megírva, hogy csak a néhány perces vagy órás alkalmi szex az?
Pár éve, amikor először hallottam Londonban a „sugardady” kifejezést, ugyanez volt a véleményem. Pepitában ugyanerről szól a dolog, de ez alatt a kifejezés alatt nemcsak diáklányokat támogatnak idősebb férfiak, hanem szerény anyagiakkal rendelkezőket is. De akárhogy is nevezik és hazudnak maguknak azok, akik ebben benne vannak, ha valaki bármiféle ÉRDEKBŐL nyújt szexuális szolgáltatást valakinek, az prostitúció. Továbbmegyek. Ha valaki érdekből mást mond, mást mutat, mint amit gondol, én már azt is kurvaságnak tartom.
Azt mondja az anonim módon nyilatkozó 22 éves, miami egyetemista , hogy: „látják, hogy szenvedünk”. Jaj, szegény, de tényleg, most annyira megsajnáltam. Na jó, nem gúnyolódom. Kis csacsi gyerek, nem tudja, hogy a lelkét adta el az ördögnek, és hogy egyszer ezért is meg kell fizetni, mindennek ára van. Én diák koromban bentlakásos „cseléd” voltam, minden nap főztem egy rászorulóra, és csak én mostam, takarítottam. Korábban idős embert gondoztam ottlakásért. Amíg a Jazz Konziba jártam, a házimunka mellett angolt tanítottam, és rendszeresen koncerteztem. Még az anyukámat is tudtam egy kis pénzzel támogatni. (Tizennyolc évesen eljöttem otthonról, és soha nem adtak pénzt a szüleim.)
Minden magunknak hazudott illúzió ott pöffeszkedik, feszít a mélyben, torzítja az ember lelkét, személyiségét.
A korrekt az lenne, ha tiszta vizet öntenének a pohárba, és aki ezt csinálja, bevallaná – legalább magának, ez a legfontosabb –, hogy a prostitúciónak ezt a formáját választotta. És nem azért, mert más lehetőség nem volt, hanem azért, mert ez vonzotta. Innentől aztán utána lehet járni némi belső munkával, hogy a pénzen kívül mi miatt választotta ezt az illető. (Már ha van más érv is.) Amennyiben az idős embernek való szexuális szolgáltatás még örömteli is, úgy az illető gerontofil. Márpedig gerontofilok mindig is voltak, vannak, és feltehetően egy darabig még lesznek is.
Amennyiben gerontofil diákok teszik mindezt, akkor az már nem feltétlenül prostitúció. Ha az a diák megkedveli, sőt megszereti az illető idős embert, ha kívánja, ha izgatja a vele való együttlét, akkor ott egy kölcsönös, őszinte adok-kapok van.
Az valóban egy előnyös együttműködés. Akkor viszont ha ez nem prostitúció, akkor gerontofil diákoknak kell meghirdetni a dolgot. Az a kölcsönös igények ésszerű egyeztetése.
De hazugság, önmagunk becsapása és undor árán (amiért egyszer benyújtja a lélek az elszámolást) pénzt keresni, az korántsem mindkét fél számára előnyös együttműködés. Legfeljebb ideig-óráig.
