A sebesség mámora
„Megcsapott a sebesség mámora, benne van a gépírásban is” – magyarázza a 19 éves Péli Ferenc, miért is szereti olyan nagyon csapkodni a billentyűket. Hiába ül egy székben, egyszerűen imádja, hogy szabadon, gyorsan mozognak az ujjai, és persze oda sem kell néznie. Már kiskorában is szerette az írógépeket ütni. „A nagymamámat, aki az iskolában takarított, mindig elkísértem, és amíg ő dolgozott, egy ujjal nyomogattam az írógépeket.”
 |
| Forrás: Délvilág/Szabó Imre |
6605
Feri ma már tíz ujjal, vakon gépel – pár hete tarolt az Országos Gépíró Verseny ifjúsági kategóriájában. Ez azt jelenti, hogy 15 perc alatt 6605 karaktert ütött le, és csak egyetlenegyszer hibázott. Nem tudjuk pontosan, hogy mennyit üt le az „átlagos” gépelő, de Feri szerint ő nagyjából hatszor olyan gyorsan gépel.
A kungfus főkönyvelő
A gépíróbajnok most ötödéves egy makói szakközépiskola pénzügyi-számviteli szakán. Itt kezdett gépírást tanulni, és itt jött rá, hogy ez tényleg a „kisujjában van”. És hogy hogyan is edz a versenyekre, nem titok. Egyszerűen éli a mindennapi középiskolások életét: rengeteget netezik, de főleg chatel – a barátai nagy örömére. A válasz tőle mindig gyorsan érkezik. Igazi karakterfüggő – napi 20-25 ezer leütés az adagja. „Reflexek kellenek a gépíráshoz, de a másik hobbimhoz, a kungfuhoz is” – mondja.
És hogy mi az álma egy kungfus gépíróbajnoknak? Lefogadtuk volna, hogy egy gyors sportkocsi, de nem. Majd egyszer szeretne egy kellemes vállalat nagyon gyorsan gépelő főkönyvelője lenni.
