Mert mostanra belefáradt a tanulási erőfeszítésekbe, melyek néha este kilencig tartanak és reggel még folytatódnak, mivel „a gyerek be van oltva matek ellen”. (De mégis matekból is négyes-ötös az anyai és apai – de a család életét lassan végleg felőrlő – erőfeszítések következtében!) Már rég felmerült, hogy mentsék fel mint diszkalkuliást, a matematika osztályzása alól, de ez ellen különböző családtagok nagyon hevesen tiltakoztak, nehogy már ez a tehetséges gyerek „diliflepnit” kapjon arról, hogy ő „buta”. Ez a kimagasló beszédkészségű, vidám kislány mára halkan, tétován, akadozva motyog.
A táncban és a ritmikus gimnasztikában is figyelmetlenné vált… Az anya szíve szerint már rég azt mondta volna, hagyják békén, az apában is felmerült, hogy hagyni kellene a gyereket, hogy ő intézze iskolai dolgait, de olyan nagy a szülői hajtás az iskolában, hogy féltik, ha ezt tennék, hamarosan ő lenne a legrosszabb tanuló… A múltkor szinte csak felkiáltani tudtam: Azonnal abbahagyni! Az otthoni tanulást, a matekozást; kioltani a tanulmányi eredményekre koncentráló családi feszültséget. Azt ígértem, hogy valamit még fogok mondani az intelligenciák sokféleségéről, amit a mai iskolai szisztéma nem akar, nem tud elismerni.
Azonnal abbahagyni! 2.
Elöljáróban: a kreatív, a tehetséges gyerekek fokozottan élik át, hogy az iskola unalmas, hogy őket más érdekli, és többnyire nem hajlandók, nem is tudnak „betörni”. Értelmetlen kérdés, hogy hogyan tudnánk őket a jelenlegi iskola mindennapi életében való helytállásra motiválni, hiszen nekik a motivációjuk éppen hogy megvan, nagyon is nagyfokú, ők nem unatkoznak, ha azt csinálhatják, amit szeretnek, hanem abban valódi örömüket lelik.
Ha csak az értelmi intelligenciát vesszük, amelyet hagyományosan tíz faktorral (tíz tényezővel) mérünk, már akkor is azt látjuk, hogy ebből a tízből a mai iskola lényegében kettőt osztályoz: a lexikális memóriát és a matematikai készséget. Mind a kettő az úgynevezett szóbeli tartományba esik, holott minden nagykönyv elmondja nekünk, hogy gyerekkorban a cselekvéses (performációs) rész az erősebb, ez viszi magával a szóbeliség kifejlődését. Nyolcat tehát nem osztályzunk már az értelmi intelligencia összetevői közül sem, és ítélkezésünk nem is érinti azt a cselekvéses részt, amelyben a gyerekkor eleve erősebb!
És akkor még nem beszéltünk az intelligenciák további fajtáiról!
Több mint húsz éve vizsgálatokból is tudjuk (addig csak tapasztalatból tudhattuk), hogy van zenei (az időbeliséget különösen intenzíven érzékelő), vizuális (vagyis a látásra alapozott, a térbeliségben jól tájékozódó), kinetikus (a saját test helyzetét felfogó és irányító), interperszonális (személyek között működő, szociális), intrapszichikus (a saját belső lelki életben jól és kreatívan tájékozódó) intelligencia. És persze: a matematikai-logikai. De nem lehet meg mindenkinek mindegyik egyformán! Ugyanakkor: a saját testhelyzetével kapcsolatos kinetikus intelligenciára például nemcsak az artistának, a táncosnak,
a színésznek, az alpinistának stb. van szüksége, hanem például az esztergályosnak, marósnak is… Az intelligenciáknak ezt a sokféleségét csak az alternatív iskolák és a reformpedagógiák méltányolják (már több mint száz éve, ösztönösen), és ezért teljes érvényű tanulmányi sávvá tették a művészeteket és a praktikus, gyakorlati, kézzel végzett tevékenységet. Ahol ez nem történik meg az iskolai mindennapokban, ott a gyerekek jelentős része folytonos kudarcélménybe ütközik. (És a kudarc, a frusztráció agressziót szül, ami vagy kifelé nyilvánul meg – a gyerek és jövője szempontjából ez a szerencsésebb eset –, vagy befelé fordul, és akkor az életlehetőségeket jelentősen rontó depresszió lesz belőle.) Ne hagyjuk tehát, hogy családunk mindennapi életét megrontsa ez a hajsza, amiről tudnunk kell, hogy még csak nem is „teljesítményhajsza”, hanem: versengés az álteljesítményekben. (Ezért nem felel meg az életben való beválás az iskolai beválásnak, ezért nem jelzi előre a „jótanulóság” az életben elérhető sikereket.)
Persze: a papír! Magyarországon ma – ellentétben a boldogabb nyugati államokkal! – minden a papír, ez garantál továbbjutást, feljebb kúszást a szamárlétrán.
De ez már egy újabb folytatás témája lehetne.
A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg.
A legfrissebb szám tartalmából:
- Béres Alexandra: „Jöhet akárhány gyerek!”
- 3 fantasztikus halas recept a sztárbloggertől
- Szeretnél vegyszermentes háztartásban élni? – Így kezdj hozzá!
- Varró Dani: Misi és a túlbuzgóság
- Hét tévhit a méregtelenítésről
- Azonnal abbahagyni az otthoni tanulást!
- Kamarás Iván: „Szembe kellett néznem önmagammal”
- Fantasztikus képek a cirkusz titkos világából
Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!
