Beszéljünk a szexről!

Amíg nincs semmi gond, s mindkét fél elégedett mindennel, addig valóban nincs is miért beszélni róla. De ahogy telik az idő, rengeteg dolog megváltozik egy kapcsolatban, és ritkaság, hogy ne merülne fel valamilyen kérdés, probléma. Ha ezeket nehéz szóvá tenni, ha az egészet a hallgatás fala veszi körül, akkor a kapcsolat szinte megmerevedik. És lehet, hogy egy napon végleg megszakad benne az élet, miközben kifelé úgy tűnik, minden rendben van.

Patthelyzet

Többször hangsúlyoztuk már a Nők Lapja hasábjain is, hogy ma a szexualitás sokszor az érzelmi életünkből kihasítva jelenik meg. Szerelem nélküli szex jön a reklámokból, így kerülhetünk közel hozzá az internetes portálokon, a pornófilmeken. Ebben az esetben a cél a vágy fizikai kielégítése. Az is köztudott, hogy a „hasításra”, az érzelmek és a testi vágy szétválasztására a férfiak általában könnyebben képesek. Szexológus szakértőnk, Pándy Mária szerint ezért olyan nagy divat körükben az internetes szex. A másik oka, hogy ide menekülnek azért, mert a nők ma már nem félnek szóvá tenni ezt-azt.
„Nemrég megkértem a férjemet – meséli az 55 éves Ildikó –, hogy használjunk síkosítót, mert úgy éreztem, szükségem volna rá. Meg sem fordult a fejemben, hogy emiatt konfliktusba keveredhetünk. De ez történt, két napig fojtogató feszültség volt közöttünk. Hosszasan magyaráztam pedig, hogy klimax alatt már jelentkezhetnek olyan problémák, amiket így lehet orvosolni. Ő azonban mélységesen megsértődött, a kérésemet személyes bántásnak vette, úgy értékelte, hogy én kritizálom az ő szexuális teljesítményét. Csak sejtem, hogy azt gondolta, szerintem már nem tud felizgatni, és hogy én őt hibáztatom ezért. Közben megbántódtam én is, hogy egy ilyen egyszerű kérést nem lehet respektálni. Végül a megegyezés érdekében nekem kellett megnyugtatnom őt azzal, hogy nem hibáztatni akartam, pusztán arról van szó, hogy a testem már másképp működik, mint húszéves koromban.”

Közben gyakran a férfiaknak is lenne mit „szóvá tenniük”, de erre a legritkább esetben hajlandóak, vagy ezt elég sajátos módon teszik meg. Kálmán például felkeresett egy szexológust, elmesélte neki a gondjait, majd hazament és azt javasolta a feleségének, hogy legközelebb ő is menjen el a szakemberhez. Közben véletlenül sem említette, hogy az a problémája, hogy már fél éve nem szeretkeznek. Vagyis beszélt ugyan a szexről, csak éppen nem azzal, akit érint.
A történetben az a különösen érdekes, hogy mennyire másképp gondolkodik a megoldásokról a két nem. Kálmán felesége ugyanis – nagy valószínűséggel – azért nem tette szóvá a problémát, mert számára ez nem volt már veszteség. Ugyanez a hallgatás a férfi oldaláról egész mást jelentett: annyit, hogy képtelen „kibeszélni” a gondjait. A nők ugyanis szoktak szólni, ha bántja őket valami, vagy ha valami miatt rosszul érzik magukat. A férfiak ezt nehezen viselik, különösen, ha ennek szemrehányás jellege van. Ilyenkor nem képesek racionálisan értékelni a helyzetet, okkal vagy ok nélkül támadásnak fogják fel, és így is reagálnak rá. Vagyis Kálmán felesége hiába is tette volna szóvá a szexuális problémáit, a baj nem oldódott volna meg.
Azzal, hogy nem hozta elő, a férjét hozta lépéskényszerbe, de a történetnek így sem lett happy end a vége, mert ugyan a feleség egyszer kipanaszkodta magát a szakembernél, de többször már nem tudott menni – anyagi okokból –, és mivel neki nem hiányzott a szex, otthon pedig nem „kellett” beszélni róla, minden maradt a régiben.

A kapcsolatról lehet vitázni, a szexről nem

– A férfiak mindig is tartanak attól a helyzettől, amikor le kell ülni megbeszélni a problémákat, legyen az szexuális vagy akár párkapcsolati jellegű – magyarázza Pándy Mária szexuálpszichológus. – Ennek az az oka, hogy úgy gondolják, akkor válik ez szükségessé, ha valamilyen hibát követtek el. Igaz, a kapcsolatról még mindig inkább hajlandók beszélni, mint a szexről. Tapasztalataim szerint nem érdemes ezen a végén megfogni a gondokat, mert a szexualitás a férfiak legérzékenyebb pontja. A nőknek ezen a téren csak dicsérniük szabad! Ha megfogalmaznak valamilyen problémát, legyen az a legcsekélyebb is, a férfiak többsége (tisztelet a kivételnek) be fog csukódni, elveszíti a kedvét, legrosszabb esetben egyáltalán nem fog kezdeményezni többé, vagy legalábbis egy ideig nem. Bármit is mondunk, magukra veszik, és kritikaként, elégedetlenségként értékelik. Ha egy nő például rövidnek találja az előjátékot, a párja még akkor is rosszallásként fogja majd fel a hallottakat, ha a nő annyit mond: „több időre volna szükségem…” Szex közben kifejezetten tilos jelezni bármilyen gondot, mert a férfinak abban a pillanatban elmegy a kedve a szeretkezéstől. Ennek egyébként egyszerű oka van: a beszéd bal agyféltekés tevékenység, a szex pedig jobb, ösztönösen vezérelt működés, és ha át kell kapcsolniuk az ösztönösből tudatosba, az a szeretkezés végét jelenti. Akkor járunk jól, ha a szexben a férfira bízzuk magunkat. Ebben egész biztosan ők akarnak irányítani, és ha a nő valamit „szóvá tesz”, akkor azt fogják érezni, hogy már itt is utasításokat akarunk adni, irányítani akarunk, át akarjuk venni a kezdeményezést, vagyis férfiasságukban bántjuk meg őket. Így végül ellenkező hatást érünk el. Azt is érdemes tudni, hogy a szexualitás visszatükrözi a párkapcsolat érzelmi intenzitását és minőségét is. A legfinomabb jelzőrendszere annak, hol is tart az együttlét most. Ha közvetlenül a szexről nem is, magáról a kapcsolatról mindig érdemes beszélni.

Ha kíváncsi lenne rám…

Pándy Mária szexológus

„Már leszoktam arról, hogy megbeszéljek a párommal bármit is – árulja el Éva, aki tíz éve él együtt Tamással, és két közös gyermekük van. – Pedig azt gondolom, volna miről szót ejtenünk. Nők között nyíltan tudok beszélni, de vele szégyenlős leszek, és őszintén szólva, félek is. Leginkább attól, hogy lepattint, elüti az egészet valami tréfával. Ha ez megint megtörténne, könnyen lehet, hogy ott lenne vége a kapcsolatunknak. Pedig a puszta tény is felizgatna, hogy beszélünk a szexről, mert ez azt jelentené, hogy még fontosak vagyunk egymás számára. Utoljára azt próbáltam felvetni, mi az oka annak, hogy szeretkezés közben nem nézünk egymás szemébe és nem csókolózunk. Azt a választ kaptam: jó nekünk így, ahogy van… Kétségbeejtő volt, leginkább azért, mert igaza lehet. Ha leülnénk és végiggondolnánk, miért nem nézünk egymás szemébe, akkor kiesne a csontváz a szekrényből, mert végső soron nem a szexről kellene szót ejtenünk, hanem a kapcsolatunkról, arról, hogy miért hiányzik az igazi egymás iránti vágy! Mert valóban, belőlem is hiányzik, meghalt, amikor megtudtam, hogy van, volt rajtam kívül egy harmadik. Ezzel csúnya sebeket ejtett, én már nem akarok kezdeményezni semmit. Csak várom, hátha egyszer megtörténik a csoda. Mert még mindig szeretném, ha volna visszaút, ha tényleg megkívánna, engem kívánna, és nem csak a természet hajtaná. Ha csak megkérdezné, hogy mi van bennem, mert kíváncsi volna rám!”
A kérdés ezek után csak az, hogy ez a csoda férfi és nő között megtörténhet-e egyáltalán?

A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg. 

A legfrissebb szám tartalmából: 

• Angelina Jolie: „Brad tanított meg élvezni a pillanatokat”
• Beszéljünk a szexről!
• Hogyan juthatunk jó áron bioélelmiszerhez?
• Hazai termelőktől hazai terméket!
• Anyaság és karrier? Beszélgetés Péterfy Bori énekesnővel
• Csak a nagyszájú gyerekek viszik valamire az életben?
• Varró Dani: Misi és a jó modor
• 3 könnyű tavaszi recept 3 sztárbloggertől

Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!