Több nőt az utcasarkokra!

Egy olaszországi földrajztanár útikönyvírás közben vette észre, hogy hazájában az összes közterület neve között alig ötszázalékos a nők aránya: vagyis alig néhány utca, tér visel ismert női nevet, míg a férfiak tobzódnak az efféle dicsőségben. Szerinte ez egyértelmű megnyilvánulása az Olaszországban érezhető hímsovinizmusnak, ezért nőnapon konferenciát szerveznek a témáról és szorgalmazzák, hogy a továbbiakban nőkről nevezzék el az utcákat. Mint az köztudott, az elmúlt évszázadokban a tehetséges nők minden értelemben kevés teret kaptak, ellenben igen sok időt töltöttek a konyhában, ahova a férfitöbbségű értelmiség szánta őket. Pár rendkívüli kitartású alkotónőn kívül a nő többnyire múzsaként, ihletforrásként tűnik föl a nagyszabású művekben, legyen szó irodalomról, festészetről vagy zeneművekről – és tessék, még egy nyomorult utcával, de legalább egy közzel sem kárpótolják őket. Vajon kiknek sikerült mégis beverekedniük magukat a közteresek közé? Egy biztos: kiemelkedően jónak kellett lennie valamiben, hogy helyet kapjon a maszkulin színezetű listán. Országunk hat nagyvárosának utcanévjegyzékét átböngészgetve érdekes eredményekre bukkantunk.

Kanizsai Dorottya

Petrezselymet árulunk

Azt bátran kijelenthetjük, hogy az összes vizsgált város (Budapest, Debrecen, Miskolc, Szeged, Pécs, Győr) térképén nagyítóval kell keresni a női utcaneveket. Keresztnevekből összeállított elnevezésekből nincsen hiány (lásd: Mária utca). Pécsett érdekes módon egy teljes negyed egymással párhuzamosan futó utcái viselnek ilyen neveket: Teréz utca, Ágota utca, Antónia utca, Irma utca… ezzel azonban nem érezzük magunkat kifizetve. A városban egy viszonylag központi főút viseli Kanizsai Dorottya, 15–16. században élt főúrnő nevét (na jó), de más hírességet keresve sem találni. Ugyanezen megoldást Debrecen is alkalmazta, és bár „Blaháné” és Szent Anna is kaptak egy-egy utcatáblát, más ismert névre nem bukkantunk, ami azért különösen érdekes, mert a debreceni utcák még a fűszernövényekről is megemlékeznek (Petrezselyem, Koriander) – no komment. Ráadásul az elsöprő férfitúlsúlyt fokozza, hogy férfikeresztnevekből sincs hiány, az Attila utca egyébként abszolút befutónak látszik többi nagyvárosunkban is.

Még vezetéknevünk sincs

Kaffka Margit

Miskolcon szebb a kép: itt már Zrínyi Ilona grófnő, Erzsébet királyné és Kaffka Margit is szakajtott magának egy-egy darabkát az aszfaltból. Ezzel a vizsgált települések közül Miskolc viszi a prímet Budapest mellett. Győr viszont igencsak mostohán bánik velünk, mert Kovács Margit szobrásznőn kívül pár keresztneves megoldással (Erzsébet, Ibolya utca) szintén lezárta ezt a témát. Észrevehető, hogy ezzel szemben a naturális színezetű, a botanika világában már-már kínos részletességgel időző utcanevek halmaza igen nagyra duzzadt: se szeri, se száma a fákról és virágokról elnevezett köztereknek.
Budapest már csak méretéből fakadóan is a legtöbb női utcanevet mondhatja magáénak – talán mikor már minden pasi elfogyott és még mindig volt néhány kieső ösvény, a városatyáknak eszükbe jutott ez a megoldás. Na jó, igazságtalanok vagyunk, mert a legtöbb körút nőnemű: Erzsébet, Margit, Krisztina, Teréz. Annak ellenére azonban, hogy úgy gondolnánk, egy csaknem kétmilliós fővárosban akad elég hely számunkra is, túl sok női alakot nem találunk: többek között Blaha Lujza, Jászai Mari, Kaffka Margit, Szalmás Piroska, Zrínyi Ilona és Zirzen Janka menti meg a becsületünket – bár nem értjük, hol vannak a közelebbi évtizedek nagyjai egy olyan városban, ahol még Elvis Presley is labdába rúghat.

Szerinted melyik nő érdemelne utcát?