 |
| Joachim Gauck |
Lassan talán a politikai élet érinthetetlen rétegeibe is beszivárog a modernitás, a szabadelvűség és a tolerancia. Az Egyesült Államoknak már van afroamerikai elnöke, és talán lassan azt is feldolgozná a közvélemény, ha Katalin hercegnő leánygyermeknek adna életet, vagy netán gyermektelenül kívánná leélni a sajátját. Ám az még mindig kiveri a biztosítékot, ha egy államfőnek nincs „rendes felesége”, de legalábbis papírja róla.
És bár Joachim Gauck, a nagy többséggel frissen megválasztott német államfő (72 éves evangélikus lelkész, egykori keletnémet polgárjogi harcos) jó viszonyban van mind feleségével (akivel régóta nem él együtt), mind barátnőjével (akivel most készül együtt élni), az helyenként skandalumnak minősül, hogy jogilag „nem rendezte a helyzetet” egyikükkel sem. A német sajtó egy része vadházasságról beszél, és azt hangsúlyozza, hogy „ilyen még nem fordult elő”.
Mármint olyan, hogy ne gyűrűs menyasszonyok vagy aranylakodalmas arák költözzenek be az első számú közjogi méltóság rezidenciájába, a Berlin szívében fekvő Bellevue kastélyba, hanem csupán egy szeretetben élő pár.
Mármint a német államfők történetében.
Mert amúgy a világon, és amúgy a mindenféle emberek, sőt még politikusok körében is minden előfordul. Csak hát az jó szokása a közvéleménynek – legalábbis egy részének –, hogy nem a tartalmat értékeli, hanem a látszatot, mondván: hogyan is nézne ki az?!
Mármint a valóság.
 |
| Daniela Schadt |
Merthogy mindenkinek sokkal jobb és megnyugtatóbb volt abban a tudatban leledzeni, hogy mind Silvio Berlusconi, mind Dominique Strauss-Kahn mintaférjek, és a többség köszöni, de nem akarja tudni, ha ez mégis másként van (vagy akkor legalább a részletekkel együtt).
A többség azt sem akarja tudni, hogy vannak, akik elválnak. Vagy esetleg összeházasodnak, viszont szexelnek előtte. És hogy mások meg férfiként férfival, nőként meg nővel élnek, netán „apa nélkül” nevelnek gyereket.
Illetve mindegy, tegyék, csak sehova ne írjuk le, papírokon ne szerepeljen, az a biztos. És ne, de semmiképpen ne engedjük meg mindezeket, hiszen ez rajtunk (lásd: társadalom) múlik.
A nagy tekintélyű Bellevue palotában még sosem lakott „élettárs”. Hát most fog, Daniela Schadtnak hívják, nürnbergi újságíró, és húsz évvel fiatalabb a párjánál (na még ez is). És a valószínű forgatókönyvhöz képest (Joachim, hát menjünk el a hivatalba, jobb a békesség) az asszony inkább ezt nyilatkozta a Bild am Sonntagnak: „Csak protokolláris okokból összeházasodni: nos, ezt nem tartanám helyesnek.” Élettársa feleségére utalva pedig hozzáfűzte: „Nemcsak Joachim és én, de az egész család el tudja fogadni a mostani helyzetet. Így talán a társadalom fennmaradó részének is megfelel majd ez a megoldás.”
