2012. Március 21.

Varró Dani: Misi tájékoztat

Amikor kicsi voltam, azt hittem, hogy a beszéd arra való, hogy tudassunk egymással dolgokat. Aztán megtanultam az iskolában, hogy a kommunikációnak nagyjából 70 százalékát a kapcsolatfenntartó funkció teszi ki. Tehát hogy köszöngetünk egymásnak: "jó napot kívánok", "hogy tetszik lenni?", milyen szép időnk van ugyebár" – de igazából érdemben nem mondunk semmit.

Varró Dani

Varró Dani: Misi tájékoztat Magamon is tapasztalom ezt, mióta felnőtt lettem. „Máris hazajöttél?” – kérdezem a feleségemtől, aki máris hazajött, és ha azt látom, hogy almát eszik, sajnos hajlamos vagyok neki feltenni a kérdést: „Almát eszel?” Misi fiam most kétéves, nagyon okos, de még nem jár iskolába, ezért ő is azt hiszi, hogy a beszéd információátadásra való. Ha birtokában van valamilyen információnak, azt menten átadja. Gyanútlanul zuhanyozom éppen, Misi beviharzik a fürdőszobába, elhúzza a zuhanyfüggönyt, bekukucskál, és közli velem:
– Pisi vót.
Majd amilyen rohamos léptekkel érkezett, ugyanolyan rohamos léptekkel távozik is. Csak tájékoztatni akart a fejleményekről. Vagy vegyük azt a ritka esetet, hogy alszom. (Kisgyerekes szülőtársak értik, miért mondom, hogy ritka eset ez.) Többnapi alváskimaradást bepótolandó ledőlnék egy órácskára szundítani délután. Misi odajön és megböki a fülemet. „Ez a Papa füle”, mutat rá a szó minden értelmében. Nem zavarja, hogy én momentán nem veszek részt a kommunikációban, vagy legalábbis nem túl szívesen – ami közlendője neki van, azt ő a maga részéről átadja.
Ha lehetőség van rá, Misi szeret minden mozzanatról beszámolni. Jövünk haza a vásárlásból, Misire bízom a bubis víz cipelését.
– Misi hozza a bubis vizet – jelenti ki Misi.
– Odaadom a bubis vizet – mondja egy kicsit később, mikor elege lesz a cipekedésből.
Elveszem tőle a palackot.
– Odaadtam a bubis vizet – nyugtázza Misi.
Vagy reggelizünk, én kefirezek, ő megkaparintja a kefiresflakon kupakját.
– Lenyalom a kupakot! – jelenti ki örömmel. A szót tett követi, majd két másodperc elteltével hasonló örömmel számol be róla:
– Lenyaltam a kupakot!
Nem lehet azzal vádolni, hogy információt tartana vissza.
De Misi nemcsak arról tájékoztat, ami éppen fenn forog, hanem arról is, hogy mi lesz a jövőben. „Papa elmegy” – közli velem, és akkor nekem vennem kell a finom célzást, hogy ő egy kicsit most rosszalkodni akar, és úgy nem tud, ha én ott vagyok és figyelek. „Papa énekli a szülinapot” – jelenti ki máskor, holott egyáltalán nem éneklek éppen, de Misi így hozza a tudomásomra, hogy pillanatokon belül énekelni fogok, méghozzá az általa megnevezett dalt. Végül, ha netán kínos csönd áll be, Misi remekül meg tudja törni egy jól megválasztott információátadással. A minap vendégségben volt, a házigazda nem ismerte őt jól, volt egy kis, ilyenkor szokásos feszengés az elején. De Misi kivágta magát. A lábára mutatott, és mint aki megoszt egy bizalmas információt, az ismerkedés jegyében bizalmasan megjegyezte:
– Zokni.