2012. Március 22.

Így spórolj válság idején!

Először csak az utolsó napok nehezek, a hónap végén, aztán már huszadika után össze kell húzni a nadrágszíjat, végül hónap elején is a következő havi fizetést várjuk – ezek a válság hétköznapi jelei.

Mihalicz Csilla

Van, aki kölcsönkéreget, hitelkártyát vált ki, más átgondol, fontossági sorrendeket határoz meg, és lemond… De miről?
Nyaralásról? Könyvről? Jó ételekről? Mindenkinek más a fontos – a legfontosabb, hogy hozzunk döntéseket!

– Az első pillanattól világos volt, hogy Marcit egyedül fogom felnevelni, legalábbis nem az apukájával, úgyhogy már a várandósságom hónapjaiban elkezdtem félretenni, és a pénz ki is tartott az első 7-8 hónapban – meséli Henrietta, a húsz hónapos Marci boldog édesanyja, aki angoltanár egy iskolában.
– Mivel 35 évesen szültem, a szüleim borzasztóan vágytak már unokára, és Marciért mindent megtesznek. Nagyon szerették volna, hogy hazaköltözzek, de én úgy gondoltam, ha eddig tőlük függetlenül oldottam meg az életemet, sikerülni fog ez a továbbiakban is. Sokat segítenek, nélkülük nehéz volna ellátni magunkat egészséges élelmiszerekkel. Mivel ők vidéken élnek, sajnos jó messze, de szerencsére a kertben sok mindent megtermelnek, zöldségfélékre, tojásra, húsra, gyümölcsre nem nagyon kell költenem. Marci a bölcsődében eszik, hétvégeken főzök. A kisfiamon soha nem spórolok, csakis magamon: kozmetikára, pedikűrre, manikűrre nem költök, a barátnőm fodrász… A 70–90 százalékos leárazások láttán néha elcsábulok, ilyenkor lelkifurdalásom van, de aztán arra gondolok, annyi mindenről lemondok, hogy néha engedni kell felszínre törni a női mivoltomat. Amúgy általában turkálóban vásárolok ruhát. A közalkalmazotti létnek vannak még olyan előnyei, mint például a közlekedési bérlet vagy a MÁV-kedvezmény. Ha a bérletet is elvonják tőlünk, akkor biciklivel fogom a bölcsibe hordani Marcit. Néhány dologról már le kellett mondanom, először a szórakozásról. Régen volt színházbérletem, ma már nincs, és moziba sem járok. Mivel internet van az iskolában, ahol tanítok, itthon lemondtam. Nyaralni nem megyünk, csak a szüleimhez. A fizetésem elég az albérletre és a rezsire, és Marci már az elejétől megszokhatta, hogy jönnek hozzám magántanítványok – ebből futja a rezsin felüli költségeinkre. A tanítványaim imádják Marcit, karácsonykor annyi ajándékot kapott, hogy csak nyeltem nagyokat a meghatottságtól. Egy kicsi gyerek elsősorban közös játékot, foglalkozást, sok-sok odafigyelést igényel, ezt mind meg is kapja. Később nehezebb lesz, úgyhogy fel kell készülnöm a jövőre. Talán lesz egy férfi, aki elfogad minket így, együtt, ha nem, az sem baj, mert nagyon boldogan élünk, semmiben nem szenvedünk hiányt.

Apró tippek Henriettától:
• Karácsonykor vettem utoljára könyvet magamnak, általában ünnepnapokra szoktam meglepni magam.
De a barátaimmal, kollégáimmal csereberélünk, vetésforgószerűen körbe járnak a regények.
• Mobiltelefonom van, a vezetékest lemondtam, s egy igen kedvezményes csomagra váltottam,
amellyel vidékre is fillérekért telefonálok.
• Az iskolai menzán hetente kétszer ebédelek. Hétfőre marad a hétvégéről, a többi napon pedig szendvicseket viszek magamnak.

Egyedi fűtéssel spórolunk

– A három gyermekünk, akik 7, 9 és 11 évesek, tanítottak meg minket spórolni – mondja a 37 éves Kinga, aki fogászati asszisztens. – Amikor nagyobbacskák lettek, adtunk nekik egy kevés zsebpénzt, amivel az volt a célunk, hogy megtanulják: nem az a lényeg, hogy mennyit kap az ember, hanem hogy mit kezd vele. Sokat mondogattuk nekik, hogy ha van valami hosszú távú céljuk, tegyenek rá félre, és legyen egy „most-kassza” is, amelyből az aktuális vágyaikra, csokira, kisebb játékra költhetnek. Ha már azt megtanítjuk nekik ezzel, hogy költsenek kevesebbet, mint amennyit „keresnek”, az már fél siker. Arra is tanítgattuk őket, hogy ha elkezdenek gyűjteni, akkor azt fordítsák valami olyasmire, ami többet ér, mint maga a pénz, mert őket gazdagítja: ilyen például egy fényképezőgép, vagy később egy nyelvvizsga… Most laptopra tesznek félre. Nekünk kiadás a zsebpénz, de hosszú távon még nagyobb kiadás lenne, ha pusztán elköltésre adnánk. Ha pedig elkezdenek valamiért rimánkodni a boltban, mondhatom nekik: „Van pénzetek, vegyétek meg magatoknak!”
Persze nem vagyok azért egy kőszívű anya, aki csak karácsonykor szerez örömöt a gyerekeinek, de ezzel le tudom szerelni a mindennapi nyafogást. Mindebből tanulva mi is még tudatosabban bánunk a pénzzel: elkezdtük például írni a kiadásainkat, sőt tervezgetni, hogy a jövő hónapban mire mennyit szeretnénk költeni. Így megtudtuk, mennyi az, ami nem hiányzik a konyhapénzből, és ha már azt félre tudjuk tenni, az tiszta haszon.

Így spórolj válság idején! Apró tippek Kingától:
• Csak azt veszem meg, amire szükségem van. Örülök az akcióknak, de kifejezetten nem keresem.
• Pár éve bevezettük az egyedi méréses fűtést, ezzel rengeteget takarítunk meg. Nappal, amikor nem vagyunk otthon, és éjszaka jelentősen csökkentjük a hőmérsékletet. Fölveszünk egy pulcsit, és becsukjuk az ajtókat is, hogy ne fűtsük fölöslegesen az előszobát és a konyhát.
• Érdemes tanulmányozni a www.rezsifelezo.hu és a www.csodasuli.hu oldalt, nekem sok jó ötletet adott.

Továbbfejlesztem az egytálételeket

– Én nem keresek keveset, csak éppen egy lakáshitel, egy kötelező házfelújítás (panelprogram) törlesztőrészlete, és két egyetemista fiú eltartása a hónap közepére el is viszi a fizetésem háromnegyedét. Utána kezdődik a sárga csekkekkel és a hitelkártyával való zsonglőrködés, a borotvaélen táncolás és a kölcsönkérés – meséli könnyedén az 50 éves Cecília. – Készpénzem nincs, mert ami még a fiúk zsebpénze (plusz sportköri tagdíjak) és a múlt havi baráti kölcsönök megfizetése felett marad a béremből, azt átvezetem a hitelkártyámra. El nem tudom képzelni, hogy milyen fogyasztásból vehetnék még vissza. Kozmetikus ötévente egyszer lát, fodrász félévente, a hajamat hennázom (az ára kábé egy százas háromhetente), ruhát csak turkálóban veszek, cipőt a legolcsóbb cipőáruházban. Sminkre, gyógyszerre nem költök, kerékpárral járok, autót nem tartok, könyvet, újságot nem vásárolok, káros szenvedélyem nincs. Kávézókba, étterembe be sem teszem a lábam, csak ha meghívnak, kedvezményes telefoncsomagot használunk valamennyien. A munkám révén a kultúrához valamelyest hozzájutok, így az üzleti partnereimnek sejtelmük sincs, mennyire csóró vagyok. Otthon mindennap főzök, mert az itt-ott étkezést nem engedhetjük meg magunknak. A „hónap eleje-menüben” még van hús, olcsó sonka, házikolbász, piacon vásárolt gyümölcs, de aztán a fiaim által „utolsó fellángolásnak” nevezett hónap közepi bevásárlás után lassan kiürül a hűtő, illetve belekerülnek olyan kvázi-élelmiszerek, mint a legolcsóbb párizsi, „trappista jellegű” sajt. A hónap utolsó hetét a baráti kölcsönök morzsáiból húzzuk ki, és nagyon várjuk az elsejét. Eddig egész vidáman éltünk így, de most felmondtak a munkahelyemen, úgyhogy májustól új helyzet áll elő. De mindent túlélünk.

Apró tippek Cecíliától:
• Reggelente szendvicseket készítek a fiúknak. Rengeteg tésztás, rizses, krumplis egytálételt ismerek,
illetve fejlesztek tovább, kiegészítve egy-egy új elemmel (cukkini, kel, padlizsán), gyakran sütök indiai lepénykét sárgaborsólisztből, idényzöldségekkel gazdagítva. Megfőzöm a nagymamám-féle rántott levest és a puliszkát, az anyósomtól ellestem, hogyan lehet egytálétellé gazdagítani a frankfurti levest.
• A sárga csekkeket lejárati dátumai szerint fizetem – épp mielőtt kikapcsolnák a szolgáltatást. Hitelkártyáról fizetem be ezeket, ide töltöm fel a maradék béremet, így tudom csökkenteni a havi kamatot. 250 ezres adósságot görgetek ilyen módon magam előtt.
• Nem egész hónapban nyomorgunk, csak a hónap végén: akkor napi egy ezrest szabad költenem.

Írom a kiadásokat

– A lányom öt éve külföldön él, úgyhogy egyedül fizetem a rezsit, emiatt oda kell figyelnem a kiadásokra
– szögezi le az 54 éves Csépe Hedvig. – Biztosítási termékek értékesítésével foglalkozom, és gyakran tapasztalom, hogy az emberek nem figyelnek arra, mennyit költenek havonta rendszeresen, lehet, hogy akár ugyanannál a cégnél is megkaphatnák lényegesen olcsóbban a szolgáltatást. A spóroláshoz sokszor elég a vásárlói tudatosság, az odafigyelés. Érdemes például költségvetést készíteni, és optimalizálni a kiadásokat. Gyakran hallom a panaszt, hogy „nincs annyi pénzünk, hogy lecseréljük a rossz nyílászárókat, ami csökkenthetné az energiafogyasztást”. Pedig ha átgondolják a prioritásokat, látniuk kell, hogy esetleg azért nincs pénzük, mert elfolyik a gyarlóságokra – cigarettára, kacatokra –, és azért, mert nincsenek közép- és hosszú távú terveik. Tervezni kis pénzből is lehet, legfeljebb hosszabb időtávra van szükség! A lányomat is arra tanítottam, hogy amint kijött az iskolapadból, kezdjen gondolkodni, hogyan lesz nyugdíja öregkorában, és tegyen mindig félre. Én is igyekszem tudatosan élni, de azért vannak olyan szenvedélyeim, amelyekről semmiképpen sem mondok le: ilyen a mozi, a fürdőbe járás, az utazgatás, túrázás, és a költekezés az unokákra. Az élelmiszereken tudok spórolni, kivéve a sajtokon, mert azt nagyon szeretem. Nem bliccelek a járműveken, mert a nyugalom fontosabb, és nem spórolok a fodrászon, kozmetikuson, mert ezek kellenek a lelkemnek.

Így spórolj válság idején! Apró tippek Hedvigtől:
• Van egy füzetem, amiben írom a kiadásokat, és ha valamelyik költség elszalad, megnézem, mi az oka.
• A számlákat elsőnek kifizetem, a maradékot beosztom, és fölösleges szolgáltatásokat nem tartok fenn: minimális pénzt fizetek például banki számlavezetésért, mindent interneten utalok, hitelkártyám nincs.
• Van, hogy napokig krumplit eszem, de aztán főzök valami finomat, viszek az idős szüleimnek is, vagy
meghívom a barátaimat.